#4 Ristevski Kire
Születési idő 1990. 10. 22.

Újpest FC - Budapest Honvéd
2020. június 6. 21:05

2020. június 6. 21:05

 

Irány a Shop

 

Jegyvásárlás

 

A kezdőrúgáshoz

 

További lehetőségek

 
Maradj otthon – a szakmai stábbal
2020. május 7. - ujpestfc.hu
Újra indulóban az élet, de még semmi sem a régi

A múlt héten edzőinket kérdeztük, hogyan és hol töltik a kijárási korlátozás alatti időszakot. Most a stáb további tagjait faggattuk kicsit az elmúlt másfél hónapról, ki mivel foglalta el magát, kinek milyen feladatai voltak.

Fórizs Fanni, csapatunk technikai vezetője:

Hogy vagy, hogy telt el ez a másfél hónap?

Köszönöm szépen, jól vagyok. Rendhagyó volt ez az időszak, mert ugye sem edzés, se meccs, semmilyen közös program nem volt. Én megpróbáltam a pozitív oldalát nézni a dolgoknak, úgyhogy igyekeztem jól kipihenni magam, és olyan dolgokkal foglalkozni, amikre máskor a hétköznapok elfoglaltsága miatt nincs időm. Edzettem, főztem, olvastam, semmi különös.

Pesten maradtál, vagy esetleg elmentél valamerre?

Igen, ahogy a csapat többi tagja, én is Pesten maradtam, mert senki sem tudta, hogy mikor és hogyan lesz folytatás. Édesanyám az egészségügyben dolgozik, amúgy sem az lett volna a legtökéletesebb megoldás, ha hozzá hazamegyek. De nem panaszkodom, mindent meg tudtam oldani a négy fal között, minimalizáltam a máshol eltöltött időt, tényleg csak bevásárolni mentem el, azt is maximum hetente egyszer. Ha őszinte akarok lenni, máskor olyan zsúfolt a naptáram, hogy semmire nincs szabadidőm, úgyhogy nem esett nehezemre otthon maradni.

Extra helyzetben azért gondolom egy-két extra feladat is megtalált?

Persze, párszor kellett rendkívüli megoldásokat eszközölni, például én vittem el az új szerződését Banai Dávidnak, ilyenre eddig nem volt szükség, mert mindig a székházban kerültek aláírásra az új kontraktusok. De igazából mostanában pörögtek fel az események, ahogy bejelentették a biztos folytatást. Azóta folyamatosan egyeztetünk a csapatorvosunkkal, nyilván neki is több szerep jut most a vírus miatti védekezéssel kapcsolatban. Ő elmondta az ajánlásait, mi pedig megteszünk mindent a játékosok biztonsága érdekében.

Te most mennyire érintkezhetsz a stábtagokkal, futballistákkal?

Amennyire tudjuk még mindent megpróbálunk úgy intézni, hogy ne nagyon kerüljünk kontaktusba. Ugye az összes közösségi program, gondolok itt a reggelire, összetartásra, meg a hasonlókra, azok természetesen még mindig fel vannak függesztve. Az orvosi előírás továbbra is az, hogy csak és kizárólag azok jelenjenek meg az edzésen, akiknek feltétlenül ott kell lenniük, és a felkészülés ezen szakaszában egyelőre én még igyekszem megoldani mindent anélkül, hogy kifejezetten a közelükbe legyek, de persze a háttérben én is kint vagyok a tréningeken. Ez később biztos változni fog, ahogy közeledik a bajnokság újraindítása, de amíg lehet, addig minimalizáljuk a kockázatot, ez a logikus.

Zarko Milovanovic, egyesületünk fizioterapeutája:

Lassan második hónapja vagyunk futball nélkül: hogy telik ilyenkor egy fizioterapeuta élete?

Tényleg egy kemény és hosszú időszakról van szó, hiszen amíg én itt vagyok Magyarországon, a családom Szerbiában van. Az elején bíztunk benne, hogy hamarabb fog véget érni ez az egész. Ezt a részt leszámítva, igyekeztem hasznosan tölteni az egyedül töltött időt: rengeteg új dolgot tanultam és utánanéztem bizonyos fejlesztési gyakorlatoknak, na meg volt időm a magyar tudásommal is foglalkozni. Így legalább gyorsabban telt az idő, még ha unalmasabb is volt ez az időszak a munka és a családom nélkül. Igyekeztem nem vesztegetni az időt.

Van olyan új szokásod, amit a későbbiekben is megtartasz majd?

Amikor még Oroszországban dolgoztam, kerültem hasonló helyzetbe már: se munka nem volt, se a családom, vagy valaki, akivel jobban tarthattam volna a kapcsolatot. Olyan rengeteg minden nem változott az életstílusomban, szimplán csak megtanultam hasznosan tölteni azt az időt, ami ezzel a helyzettel járt. Mint mondtam, voltam már ilyen szituációban és akkor rengeteg olyan dolgot tanultam, ami hatott a mostani hozzáállásomra is. Talán óvatosabb lettem, hogy odafigyeljek a körülöttem élők egészségére, követjük a szabályokat és nem találkozunk, hogy ne kockáztassuk a vírus terjedését. Talán ez a fajta elővigyázatosság, ami jobban rám ragadt ebben az időszakban, meg az, hogy a családomat megpróbáljam közelebb hozni magamhoz, hogy hasonló helyzetben együtt lehessünk. Remélhetőleg a srácok hamarosan visszatérhetnek az edzőpályára.

Mi a legfontosabb ilyenkor, a visszatérésnél?

Huh, remek kérdés. Az első és legfontosabb, hogy türelmesnek kell lennünk a terhelésüket tekintve, hiszen rövid idő van felkészülni a folytatásra, de nem is hajthatjuk őket. Figyelnünk kell az edzések okozta terhelés és a megfelelő levezetés és pihentetés aránya megfelelő legyen. Emellett fontos, hogy nem csak testben, de fejben is segítsük a játékosok visszatérését: testben lehet, hogy rendben lesznek, de dolgoznunk kell azon is, hogy koncentrálni tudjanak és mentálisan is 100%-ot tudjanak nyújtani.

Visszatérve az első kérdésre: a következő interjú már mehet magyarul?

Na jó, az talán még nem menne… vagy, ha esetleg főzésről, éttermekről, piaci vásárlásról van szó. Talán a munkámat érintő alap kérdéseket teszel fel, az még menni fog, de más témákkal csak óvatosan!

Kutassy Dániel, klubunk kit managere:

Mi lesz az első dolgod, amint újra bemehetsz a szertárba?

Szinte biztos, hogy rendrakással kell majd kezdenem. Utána kiosztom a fiúknak a cuccait, és elkezdjük az edzéseket. Már nagyon hiányzik, hogy újra ott legyek, nem is maga munka elsősorban, bár az is, hanem maga a miliő, a hangulat, na meg persze a srácok. Nem is beszélve a hétvégékről, a meccsekről.

Mi tudjuk rólad, hogy te vagy a hangulatfelelős a csapatnál, szeretsz viccelődni a többiekkel. Sikerült fenntartanod ezt a státuszodat?

Akikkel szorosabb a kötelék, azokkal ezalatt az idő is rendszeresen tartottam a kapcsolatot, többször beszéltünk telefonon meg facetime-on. Akik ismernek minket, azok tudják, hogy a Józsival nekünk nem akadály, hogyha nem találkozunk, mi megoldjuk így is, hogy szórakoztassuk egymást. Vele kifejezetten hosszan és sokat dumáltam most is, volt hogy 40-50 percig is. Maradjunk annyiban, hogy ilyenkor sem volt szomorú a hangulat.

Mivel tudtad otthon elütni az időt?

Egy picit megpróbáltam edzeni, hogy jó formában legyek. Időközben megházasodtam, elvettem életem szerelmét. Megpróbáltuk becsületes betartani a kért szabályokat, így nem igazán mozdultunk ki itthonról, úgyhogy leginkább pihenéssel töltöttem ki a felszabadult perceket. De, ha megkapjuk a zöld utat, akkor teljes gőzzel vettem magam bele újra a munkába.

Gratulálunk az esküvődhöz! Ez egy hirtelen döntés volt így a karantén alatt?

Dehogy! Már több mint 4 éve együtt vagyok a kedvesemmel, régóta terveztük már ezt a komoly lépést. Sajnos az élet úgy hozta, hogy elég szűk körben kellett megtartani, pedig nagy lagzit szerettünk volna. De hát ember tervez… Ettől függetlenül nagyon boldogok voltunk aznap, meg persze azóta is.

Már egyszer engedtél egy minimális bepillantást a nem mindennapi mezgyűjteményedbe. Sikerült újra átnézned, újra rendszerezned?

Nem, ezek a relikviák édesanyáméknál vannak, és természetesen nem látogattuk őket, így nem kerültem a közelükbe, de azért kibírtam valahogy. Viszont ugye most nem nagyon gyarapodott, mivel nincs bajnokság.

Van még olyan mez, amit nagyon szeretnél megszerezni valamelyik focistától?

Ha nemzetközit kéne mondanom, akkor Francesco Totti ugrik be elsőnek, nagy becsben őrizném, ahogy persze a többit is. Ha magyar labdarugót, akkor hirtelen csak olyanok jutnak eszembe, akiktől már nem tudok szerezni. Például, ha lenne egy Puskás mezem, az biztos, hogy bekeretezve kerülne fel a falra.

Kádár József, a csapat masszőre:

Kezdjük egy bemelegítő kérdéssel! Hogy vagy, hogy bírod a maradj otthon heteit?

Őszintén? Rosszul. Nekem nagyon hiányoznak a srácok. Nem tudtam megszokni, hogy nem kell menni, ezért minden reggel ugyanúgy kelek 6-kor, mintha semmi sem változott volna. Egy kicsit nehezen viselem ezt a szituációt a négy fal között, hogy nem tudok mozogni, nem tudok találkozni senkivel. Én mindig örökmozgó voltam, így ez a bezártság nem kicsit frusztrál.

Mivel töltöd el mégis az időt?

Már kétszer átalakítottam a házamat, például csináltam egy teraszt, az legalább három napig lefoglalt. Festettem, tapétáztam, mindent igyekszem megcsinálni, amire eddig nem volt idő itthon. Természetesen folyamatosan beszélek édesanyámmal, családtagjaimmal. No meg persze tanulással, épp van egy továbbképzésem is, arra készülök mostanában.

Sikerült valami új fogást ellesned?

Persze, mindig van hová fejlődni, de most inkább a latin szavak, az anatómiai fogalmak vannak napirenden. Nagyon jó ez a tanfolyam, Halmai Tamástól nagyon sokat tanultam, nagyon jókat tanácsolt, úgyhogy tényleg nagyon örülök ennem a képzésnek. Már csak a vizsga van hátra, remélhetőleg meg is tudják tartani a közeljövőben. Mindig van mit ellesni az „öreg rókáktól”, sosem szégyelltem kikérni a véleményüket, és általában meg is fogadom azokat.

Te rendelkezel egészségügyi végzetséggel. Nem kerestek meg, nem merült fel, hogy felkérjenek valamilyen szolgálatra?

Igen, van egy alapfokú vizsgám. Én is hallottam, hogy voltak, akiket megkerestek, de engem nem hívott ilyen okból senki. Rengeteg mentős kollégám van, sokat beszélgetek velük, és meséltek néhány furcsa esetről, hogy milyen extra intézkedések vannak akkor, ha egy koronavírus gyanús esethez kell kimenniük. Ózon fertőtlenítés, beöltözés, nagyon nem egyszerű. Szóval eddig még nem jelentkeztek nálam, de ha megtörténik, magától értetődő, hogy megyek, mert mindig szívesen segítek az embereken.

Ahogy Kutassy Dani, te vagy másik hangulatfelelős a stábban. Sikerült megnevettetni a többieket az online térben is?

Az az igazság, hogy keveset beszéltem a többiekkel, és ha igen, akkor is csak röviden. Ez most nem az a szituáció, amikor az ember viccelődhet, ilyenkor tényleg csak érdeklődünk egymás iránt. De, ha újra többet leszünk együtt, akkor biztosan számíthatnak majd a megszokott formámra.

#4

Ristevski

Kire

#4 Ristevski Kire