#26 Nagy Dániel
Születési idő 1991. 03. 15.

Újpest FC - DVSC
Szusza Ferenc Stadion, 2019. április 27. 17:00

Szusza Ferenc Stadion
2019. április 27. 17:00

Szervusz Szabi!
2018. augusztus 30. - ujpestfc.hu
Múltidézésünk második epizódja Balajcza Szabolcs karrierjéről szól.

A szeptember 7-i mérkőzés, és talán túlzás nélkül mondhatjuk, csapatunk elmúlt 15 évének két főhőse közül Kabát Péter történetét már felidéztük. Most karrierjének legfontosabb állomásait, legemlékezetesebb mérkőzéseit a kapunkat 11 éven keresztül első számú kapusként, 10 éven keresztül pedig csapatkapitányként védő Balajcza Szabolccsal közösen idéztük fel.

Balajcza Szabolcs 1979. július 14-én született, Kaposváron. Családja és teljes gyermekkora a somogyi fővároshoz köti. A labda korán megjelenik az életében, de társaival ellentétben már ekkor is a kapuban érzi a legjobban magát.

„Tulajdonképpen soha nem merült fel bennem, hogy más poszton játszak. Egészen kicsi koromtól kezdve, gyakorlatilag a focihoz köthető első emlékeimtől számítva is én folyamatosan a kapuban voltam. Sokak számára emlékezetes az 1986-os, Mexikói VB, számomra is, ám nekem nem azért, amiért a legtöbb embernek. 7 éves voltam, ez az első olyan világbajnokság, amire emlékszem. Előtte is vonzott a kapusposzt, de ott azt hiszem végleg eldőlt a dolog. Akkor eldöntöttem, hogy én Disztl Péter szeretnék lenni.”– emékszik vissza Szabi.

Az iskolája csapataiban folyamatosan játszik, nem csupán testnevelés órákon, szünetekben, vagy a tanítás után, hanem a helyi bajnokságokban is. 11 éves, amikor az iskolák közötti bajnokságban Léber Jánostestnevelő felfigyel rá és elhívja a Rákóczi utánpótlásának sportiskolájába tanulni. 12 évesen a csapat utánpótlásának is hivatalosan a játékosa. Ettől kezdve a foci már nem csak hobbi számára, meghatározó része az életének. Továbbra is véd az iskolája csapatában is, társaival rendszeres résztvevői az országos döntőknek is. A csapat az iskolaválasztást is meghatározza, középiskolát is annak megfelelően választott, hogy hova járnak a társai – így kerül a helyi vendéglátó szakközépiskolába, ahol később cukrász végzettséget szerez. Érdekesség, hogy másik ikonikus játékosunknak, a jövő heti búcsúmérkőzés másik főszereplőjének, Kabát Péternek is ez a civil végzettsége.

Ezekre az időkre így emlékszik vissza Szabi:

„Nagyon szerettem az edzéseket, a csapatot. Ugyanakkor a serdülő „A” és Ifi korosztályokban nem voltam kezdőkapus. Ekkor komolyan felmerült bennem, hogy abbahagyom a focit. Nagy szükségem volt a szüleim és a testvéreim segítségére. Emellett hosszú távon a személyiségemre is nagy hatással volt ez az időszak. Nagyon megerősödtem, és kialakult bennem, hogy ha valahol kidobnak az ajtón, visszamászok az ablakon...”

Ekkor jött egy újabb meghatározó lépés Szabi életében:

„A Kaposvári Rákóczi ekkor csinált egy második csapatot a Megye 1-ben. Hétközben a Rákóczinál edzettünk, hétvégén viszont Kaposmérőn játszottunk a megyei bajnokságban. Ennek a csapatnak a helyi középiskola tornatanára, Prukner László volt az edzője...

17 éves koromtól kezdve felnőtt meccseken védtem, ez nagyon sokat számított. Ebben a csapatban a bizalmat is megkaptam, így úgy érzem, rengeteget fejlődtem, de magának a falunak is sokat köszönhetek.

19 évesen visszakerültem az akkor NB2-es Kaposvár keretébe. Itt egyszerre volt társam és kapusedzőm is Házi László, aki nagyon sokat segített. Remélem jövő héten is velünk tud majd lenni.”

21 éves, amikortól már első számú kapusként számítanak rá a másodosztályban. Edzője itt is Prukner László lesz. 

„3 évig játszottunk a 20 csapatos NB2-ben. Szerda-szombat ritmusban játszottunk. Abból a keretből mindenkivel gyerekkorunk óta együtt játszottunk. Hihetetlenül sokat számított ez, gyakorlatilag éjjel-nappal együtt voltunk. A rengeteg meccs miatt még hétvégén is meg volt tiltva, hogy éjszakázzunk, de akkoriban azért a szerdai meccsek után is megtaláltuk a módját a csapatépítésnek... Abból a csapatból több név is ismerős lehet Újpesten. Nagyon sajnálom, hogy Rajczi Petinem lehet velünk jövő héten, de Tóth Balázspéldául biztosan itt lesz.”

2004-ben feljutnak az NB1-be, Szabira a legmagasabb osztályban is, továbbra is első számú kapusként számítanak. 56 mérkőzésen véd, mely alatt egy 538 perces góltalansági rekordot is felállít. A második szezonjának végére már a liga egyik legjobb kapusaként tartják számon, leigazolása presztízsnek számít. Ugyanakkor nagy versenyfutás nem tud kialakulni az aláírásáért:

„Az Újpest közel egy éven keresztül figyelte a teljesítményemet. Mire mindenki más is felfigyelt a nevemre, én már elígérkeztem Újpestre. Fél évvel a kaposvári szerződésem lejárta előtt ez már biztosnak számított – bár a sajtóban ezt nem hozhattuk nyilvánosságra. Ettől függetlenül a többi csapat is tudott már erről.”

2006-ban négy éves szerződést köt Újpesten – de összesen 11 évig áll a Szusza Ferenc Stadionban első számú kapusként. 

„Vidéki srácként nagyon erős személyiségű játékosok közé kerültem. Kovács Zoli, Böjte Attila, Erős Karcsi, Tóth Norbi, dr Füzi Ákos... Ettől függetlenül azt gondolom nem volt gond a beilleszkedésemmel – bár a bemutatkozásom nagyon rosszul sikerült.”

Legemlékezetesebb pillanatainak ebből az időszakból a Pakson kifogott tizenegyest, valamint a Debrecen elleni győzelmet tartja, amelyek mind sokat segítettek abban, hogy még jobban menjen a beilleszkedése. 

2007 tavaszától már hagyomány a közös tapsolás és köszöntés a szurkolókkal, ami Szabi számára is hatalmas élmény és rendkívül sokat jelent számára.

2007-ben és 2008-ban is negyedik helyen végez a csapattal, majd jön egy számára különösen emlékezetes időszak, immáron csapatkapitányként:

„A 2008-2009-es szezon... Csodálatos szezon volt, hatalmas csalódással a végén. Kabátés RajcziPeti, Vaskó TomiVermes Krisz,Takács ZoliMario BozicSándor Gyurisorolhatnám a neveket és nagyon örülök, hogy abból a csapatból sokan itt lesznek jövő héten. Sajnos a szezon vége nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, de ettől függetlenül számomra felejthetetlen marad. Egész szezonban bajnokként tekintett ránk mindenki, de sajnos a szezon végére elfogytunk mi is és a háttér is...”

Emlékezetes szezont emlékezetes meccsek követték:

„Rövid időn belül két olyan párosítás is volt, amiket egészen biztos, hogy soha nem fogok elfelejteni. Az ezüstérmet követően jöhetett az akkor nagyon erős Steaua. A meccs előtt mindenki arról beszélt, hogy mekkora verést fogunk kapni, hogy mennyire megalázó lesz. Ennek ellenére azt gondolom, hogy helyt tudtunk állni, büszke lehet arra a teljesítményre a csapat. Ugyanakkor az, amit a szurkolóink csináltak, felejthetetlen számomra. Tényleg ilyen meccsekért érdemes futballistának lenni. Abban az időszakban a pályán és a lelátón is megtaláltuk egymást, de a Bukarest elleni hazai meccs tényleg elképesztő volt.”

„2009-ben visszakerült a Ferencváros az NB1-be, az első derbimet akkor, ősszel játszhattam a Szuszában. 2-1-re nyertünk, Kabát Peti és Rajczi Peti góljaival. Volt bennem feszültség az első derbi előtt, de utána folyamatosan ezeket a meccseket vártam, rendkívül motiváltak. Érdekes ráadásul, hogy a derbik ekkoriban általában az utolsó percekben dőltek el valamelyik csapat oldalára”. 

És ami nem az utolsó percben dőlt el:

„A hatnull... Életem legnagyobb futballélménye játékosként. Mindenre emlékszem arról a napról, arra, hogy esős nap volt, hogy nagyon féltettek minket, mert fiatal csapatunk volt, a Ferencváros pedig bajnoki címért ment. Ráadásul külön pikáns volt számomra a meccs a korábbi edzőm miatt is. Csodálatos volt az egész, tökéletes volt az elejétől a végéig, a pályán, a lelátón”.

11 év alatt rengeteg fontos mérkőzést játszott Szabi Újpesten, jelentős részüket ráadásul csapatkapitányként. Vannak azonban még olyanok, amelyek valamiért emlékezetesek számára:

 

„A 2011-2012-es szezont sem fogom elfelejteni, az biztos... Az egész szezin hihetetlenül feszült volt. Tavasszal itthon játszottunk a Szuszában a Vasas ellen. Nem voltunk kieső helyen, de nagyon fenyegetően közel volt a zóna. A Vasas ráadásul kimondottan a bentmaradásért harcolt. Azt gondolom, hogy a klub jövője szempontjából is nagyon fontos meccs volt. Erre a meccsre is nagyon emlékszem. 1-0-nál sikerült megfognom Dajics tizenegyesét, aztán Lipták Zoli fordulásból lőtt gólja eldöntötte a meccset. Minket az a meccs megnyugtatott a szezon további részére, a Vasas viszont kiesett végül az első osztályból.”

 

 

A 2013-2014-es szezon ismét emlékezetes Szabi számára is:

„A kupamenetelés... A bajnokságban nem én védtem, hanem Marko (Dmitrovic), viszont abban a szezonban kifejezetten a kupa volt az első számú sorozat számunkra. Az MTK és a Pécs ellen ráadásul azt gondolom, különösen jól ment a védés. A hatnull után a második legnagyobb meccsélményem a kupadöntő. Két olyan csapat találkozott, akiknek vannak szurkolói, így szenzációs volt a hangulat, közel húszezer emberrel a lelátón. Végig kiélezett meccs volt, a végén tizenegyesekkel. Sajnos nem sikerült védenem egyet sem – de a többiek így is megoldották. A párharc előtt viszont nyugodt voltam. Soha nem buktam tizenegyespárbajt, aztán a Szuperkupán megfognom is sikerült a párbajban. Az egy csodálatos egy hónap volt.”

11 év alatt sokat változott a keret és a körülötte, vele együtt védők is:

„Gyakorlatilag mindenkivel remek társak voltunk. Ebben nagy szerepe van azt hiszem Pálinkás Bandi bá’-nak is, aki 11 újpesti évem alatt folyamatosan a kapusedzőm volt, és akit a szakma csúcsának tartok Magyarországon, de emberileg is nagyon közel áll hozzám. Kövesfalvi Istvánnal, Horváth Tomival, Dombai Andrissal, Banai Dáviddal, Floszmann Tomival és Kovács Zolival is a mai napig nagyszerű a viszonyom, kiválóan megértettük egymást.”

2017-ben Szabi csapatkapitányként igazol Siófokra, a másodosztályba, ahol szintén annak választják. A másodosztályban a bentmaradást bravúrnak tartja. 
2018. nyarán – bár bevallása szerint borzasztó nehéz döntésként, de – befejezi profi pályafutását és kapusedzőként dolgozik tovább – valamint amatőrként a Somogy megyei elsőosztályban véd hétvégente.

2018. szeptember 7-én pedig ismét közösen tapsolhat szurkolóinkkal, egykori csapattársaival, hogy még egyszer együtt zúgjon a D-lelátó: SZERVUSZ SZABI!

#26

Nagy

Dániel

#26 Nagy Dániel