Újpest Football Club

A tabella első helyén zárt U15-ös csapatunk!

2022. június 3. - ujpestfc.hu

„A játékossá érés folyamata mindig is prioritást élvezett.”

Fej-fej mellett haladt csapatunk az Illés Akadémia korosztályos együttesével, felváltva állt mindkét gárda a tabella élén. A versenyfutás végére már nekünk állt a zászló, és nem is hibáztak fiataljaink, akik kitartottak a végsőkig és behúzták az aranyérmet a bajnokság „lefújásakor”. Vezetőedzőjükkel, Sidó Szabolccsal beszélgettünk az elmúlt idényről, főleg a végjátékról.

Legutóbbi interjúnkkor még lépéshátrányban voltunk, tehát nem csak a saját kezünkben volt a sorsunk az utolsó pár fordulóra, és akkor úgy nyilatkoztál, hogy meg kell a srácokat tanítani nyerni.

Igen, nagyon jól hoztuk le a hajrát, úgyhogy azt gondolom, hogy sikerült a fiúkat mentálisan is felkészíteni. A sok elmaradt mérkőzés miatt egy szerda-szombat ritmusú sorozatra kényszerültünk, és ezt még felnőtt szinten sem könnyű végig csinálni, de le a kalappal a srácok előtt, ahogy és amit letettek az asztalra.

Ha a „nagyoknál” sem egyszerű egy ilyen helyzet, akkor netek hogy sikerült megoldani?

Ebben nagy segítségünkre volt Bóna Kriszti (klubunk sportpszichológusa – a szerk.), akivel elkezdtünk egy több alkalmas csapatfoglalkozást, ahol megoldásokat kínáltunk, hogy egyénileg ki hogyan tud felkészülni mentálisan egy-egy meccsre, hogyan tudja átmenteni a formáját, hogyan tud megfelelően összpontosítani a feladatokra és kizárni a külső körlményeket. Mert ahogy közeledtünk a vége felé, azért nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy milyen téttel is bírnak az utolsó összecsapások.

És ezek még így is elég hektikusra sikerültek.

Többször is emberhátrányban fejeztük be a bajnokikat, ahogy haladtunk a lezárás felé, de ezt is jól kezelték, és ezekből a meccsekből is kihozták a maximumot. Ez azt is jelenti, hogy a csapat tagjai komoly energiákat mozgósítva pótolták a hiányzó társat. Kijelenthetem, hogy a versenyfutásból sokat profitáltunk.

A piros lapokról néhány szó… Ezek komoly durvaságból születtek?

Nem, erről egyáltalán nincs szó, nem jellemző ránk. A kiállításokban van némi felelőségem, mert sajnos a kispadról sem a megnyugtató higgadtság áradt a srácok felé, többször nem értettem egyet a játékvezetői döntésekkel. Minden esetben egyébként két sárga miatt kellett elhagyni valakinek a pályát, ezekből egyet pedig mindig reklamálással „érdemeltünk ki”.

Mi lehetett aztán a siker kulcsa?

Erről mi is beszéltünk, amikor a szezon végén összeültünk. Az egyik oka, hogy egy nagyon összetartó társaságot sikerült kialakítani, akik minden edzésen maximális erőbedobással készültek, és ha volt olyan, akinek aznap kevésbé ment a játék, akkor a többiek segítették, felhúzták a teljesítményét. A másik pedig a játékstílusunk: gyors, célirányos támadásvezetéssel igyekeztünk hatékonyak lenni a rendezetlen védelem ellen, és ezt a felfogást már mindenki elsajátította.

Akkor összességében elégedettek lehetünk, elégedett vagy?

Nagyon, ez nem is kérdés. A legfontosabb, hogy az egyéni fejlődés szemmel is látható, és a közös beszélgetések során ők is felismerik, elmondják, hogy miben léptek előre. Persze, az eredménynek is örülünk, hiszen jövőre a legjobb 12-ben lesznek, de a játékossá érés folyamata mindig is prioritást élvezett, és ebben léptek nagyot előre.