Irány a Shop
#23 Banai Dávid | |
Születési idő | 1994. 05. 09. |
Nagyon jól teljesít idén az U19-es csapat. Ezt sok más mellett az is igazolja, hogy ötödik helyen álltok jelenleg. Lassan letelik az eltiltásod, és visszatérhetsz a pálya szélére. Hogyan érintette a fiúkat, hogy nem te vezényelted őket az elmúlt mérkőzéseken?
Azóta menetelnek. Viccet félretéve, az ominózus ügy kirobbanása után hat meccsből ötöt megnyertek és egy döntetlent játszottak. Így összességében 18-2-es gólkülönbséggel zárták ezt az időszakot. Szóval jót is tett az az emlékezetes monológom, ami egyébként ténylegesen nekik szólt.
Akkor láthatóan nem zavarta meg a fiúkat ez a nagy visszhangot keltő eset.
Nem, mivel a kialakult helyzet a napi munkát abszolút nem érintette. A legtöbbet számomra az adta ebben a nehéz szituációban, hogy egyöntetűen mögém állt az egész csapat és a szüleik közössége is. Azt gondolom, hogy ez az attitűd az, ami igazán megmutatja, hogy milyen kapcsolat van az edzői stáb és a játékosok között.
A fiatalokhoz kanyarodva kik azok a kiválóságok, akiket idén ki tudnál emelni az U19-es csapatból?
Mindenképpen Rideg Bálintot kell kiemeljem először, aki egyébként ezekben a napokban éppen az 1860 Münchennél van kint körülnézni, de többen is érdeklődnek iránta. Persze Bálint elmondta nekem, hogy ezt a szezont még biztosan az Újpestnél tölti, mert emelt szintű érettségit is tesz az évben. Számomra példaértékű, hogy gólkirályént rendkívül nagy energiát fordít a tanulmányaira az élsport mellett. Valamint meg kell, hogy említsem Illés Boldizsárt is, aki nagyon sokat fejlődött belső védőként. Azt gondolom, hogyha ugyanilyen alázattal fog dolgozni a jövőben, akkor feljebb tud lépni az NB III-as csapatba. A középpályán pedig Mucsányi Miron kezdte el megcsillogtatni a tehetségét. Összeségében tehát úgy érzem, hogy a Tábor utcában egymásra építve kiemelkedő munka folyik, annak ellenére, hogy nem vagyunk akadémia.
Hétvégén már az NB I-es együttesünknek is folytatódik a bajnokság a Honvéd ellen. Akár dejá vu-d is lehet majd vasárnap a lelátón ülve, hiszen többször is játszottál a kispestiek ellen profi pályafutásod során. Milyen emlékeid vannak ezekről az összecsapásokról?
Az Újpest–Honvéd mindig is egy tradicionális, nagy rangadó volt. Nagyon sok pozitív emlékem fűződik ezekhez a derbikhez, mivel az első bajnoki címemet a Honvéd ellen ünnepeltem. Az 1998-as bajnoki meccsen pedig a mankót eldobva törött lábbal játszottam a piros-feketék ellen. Pontosan emlékszem, hogy a 90. percben három hónappal egy kettős nyílttörés után a dokik legnagyobb szörnyülködése közepette álltam be. A slusszpoén az egészben az volt, hogy egy bedobásnál már nem is tudom melyik „okos” csapattársam nekem dobta a labdát.
És ha már bajnoki aranyérmekről beszéltünk, melyik sikeredet tartod a legnagyobbra?
Azt tartom a legnagyobb sikeremnek, hogy most itt ülünk, és arról beszélgetünk, hogy a klub legendájaként vagyok emlegetve. A Magyar Kupa-, Szuperkupa-győzelem, a bajnoki címek és a külön díjak tulajdonképpen a karrierem legfontosabb állomásait alkotják.
Szerinted melyek azok a tulajdonságaid, amelyeknek köszönhetően bejártad ezt a példaértékű és fényes sikerekkel teli utat?
Az első és legfontosabb a futballtudásom. Valamint fontos még megemlíteni a küzdeni akarásomat, illetve azt, hogy teljesen eggyé tudtam válni a szurkolókkal. Én voltam az a játékos, aki több ezer drukkert fel tudott tüzelni. Ez azért sikerülhetett, mert közülük való voltam, annyi volt a különbség, hogy néha lebattyogtam a pályára játszani.
Van benned hiányérzet a pályafutásod kapcsán?
Talán az utolsó időszakot tudnám felidézni, amikor a bokasérülésemből sikerült felépülnöm ugyan, de már nem tudtam ugyanazt a szintet hozni, mint korábban. Így ezután nem tartottak rám igényt a csapatban.
Szerinted miben változott a legtöbbet a foci ahhoz a korszakhoz képest, amikor te játszottál?
Gyorsabb lett a játék és dinamikusabban fejlődik az edzéstudomány. Nekünk például anno nem volt ilyen szakképzett orvosi stábunk, mint amilyennel jelenleg az Újpest dolgozik. A mai játékosok el sem hinnék, hogy mi milyen salakon fociztunk.
Hiányzik egyébként a foci? Játszanál még, ha tehetnéd?
Persze. Valamelyik nap pont említettem egy barátomnak, hogy hogy lehetne elintézni egy időutazást vissza a 90-es évekbe. Amúgy kipróbálnám a mai labdarúgást is.
Az időben visszautazni sajnos nem tudunk, de ha a jövőbe tekintünk, szerinted mit várhatunk a felnőttektől tavasszal?
Jelenleg szerintem a bennmaradás egy reális cél. Ha helyezésekről beszélünk, akkor ez jelenthet egy hatodik helyet is, mivel annyira szoros a mezőny, hogy pillanatok alatt feljebb lehet lépni a tabellán.
#23
Banai
Dávid
#23 Banai Dávid