Újpest Football Club

Lila Legendák – Interjú Erős Károllyal

2023. február 3. - ujpestfc.hu

Egykori kőkemény középpályásunk mesélt nekünk a jelenlegi életéről, elmondta, hogy milyen edzőnek tartja magát és visszagondolt a legemlékezetesebb Újpest–Ferencváros derbikre

Örülök, hogy eljöttél! Hogy vagy, mit csinálsz mostanában?

Köszönöm szépen, jól vagyok, szerencsére a futball mellett maradtam, magánéletben pedig kertépítéssel foglalkozom.

Kertépítéssel? Ez honnan jött?

Már játékosként is foglalkoztam ilyesmivel hobbi szinten, jelenleg pedig hat kert van, amit én építettem, ezeket én is gondozom. Néha van egy kis segítségem, vagy a fiam, vagy a sógorom, de csupán ennyi, nem egy cégre kell gondolni. Talán furcsán hangozhat, mert futballistaként rám sütötték, hogy mekkora egy állat vagyok, de a magánéletben szeretem a növényeket, a kertgondozást, templomba járok, tehát egy teljesen más személyiség vagyok.

Ahogy te is fogalmaztál, tudjuk, hogy játékosként egy „állat” voltál, túrtad a pályát és küzdöttél a végsőkig, de milyen edző lett belőled? Olyan, aki korbáccsal hajtja a gyerekeket, vagy a gondoskodó apa típus, esetleg ezek keveréke?

Jól fogalmaztál, szerintem ezeknek a keveréke. Az elmúlt 30 évben megtanultam, hogy mikor kell ostorozni és mikor kell simogatni. Az elsődleges nálam az, hogy megtanítsam a gyerekeket védekezni, labdát tartani, fejelni és kapura rúgni. Sokszor bekapcsolom a tv-t és rengeteg hiányosságot látok a játékosoknál. A mentalitásomat tekintve, persze, szigorú vagyok, itt sem tudok veszíteni, elvárom, hogy szenvedélyesen küzdjenek a győzelemért, de meg kell találni az egyensúlyt az építő és a romboló hangnem között. Mindig elmondom a srácoknak, hogy szorgalommal, kitartással, mentalitással kompenzálni lehet, ha valaki nem egy istenadta tehetség.

A te esetedben beszélhetünk a „nomen est omen” kifejezésről, hiszen az erős szó jellemzett téged labdarúgóként is. A kemény belépők sem álltak távol tőled. Hogyan alakult ki benned ez a hozzáállás, mindig ilyen voltál?

Igen, múltkor pont azt beszéltük, hogy a videóbíróknak az én koromban több dolga lett volna. Bár megjegyzem, hogy szerintem ez a VAR nem tesz jót a focinak, mert a nézők egy egészséges agresszivitást akarnak látni, és pont ezt öli ki a videóbíró. Az, hogy én ilyen voltam, annak köszönhető, hogy nem bírtam elviselni, ha valaki becsap a pályán, olyannyira nem, hogy aznap éjjel aludni sem tudtam. Sokszor volt, hogy kicseleztek, hiszen nem akármilyen ellenfelekkel néztem szembe, például Lipcsei Peti, Illés Béla, Kanta Józsi, hadd ne soroljam még! Viszont, ha be is csaptak, akkor utánuk mentem, és vagy így, vagy úgy, de megállítottam őket.

És akkor ebben változott leginkább a labdarúgás a te korszakod óta?

Ahogy mondod, a mai gyerekek ezt nem teszik meg. Kapnak egy bőrt, majd röhögnek rajta. Ha én kaptam egy kötényt, akkor utána mentem, és úgy szereltem, hogy leesett róla a gatya. Azt látom, hogy kezdenek eltűnni a mai fociból a magamfajta játékosok, akik a középpályán ütnek, mint az áram, agresszívek, de közben labdával sem ügyetlenek és még a vezérszerepet is betöltik.

Ezek szerint, a te akkori önmagad a mai fociban is megállná a helyét?

Mi az hogy! És egy 20 százalékkal jobban is teljesítenék. Nem akarom bántani a maiakat, mert nagyon ügyes futballisták, de a mostani csapatok 70 százalékából az hiányzik, hogy valaki igazi vezér legyen. Nincs még meg bennük az a karakter, az a vezéregyéniség, akit követnének a többiek. Ránk hallgattak anno, a Kovács Zolival odaálltunk 36 évesen eléjük és megmondtuk, hogy „itt vagyunk, mutatjuk, csak gyertek utánunk és csináljátok!”.

Vasárnap Fradi–Újpest ugyebár, most ezért arra kérlek, hogy vállald el a mesemondó szerepét, és idézd fel nekünk a legjelentősebb Ferencváros elleni emlékeidet! Tudod egyébként, hogy hány derbit játszottál és hány gólt lőttél ezeken?

Ne viccelj, naná, hogy tudom, 12 meccsen 2 gólt lőttem. Rögtön az első derbimen betaláltam, ez nyilván emlékezetes. Mikor Újpestre kerültem, nem tudtam, hogy ez a derbi, mit is jelent pontosan. Akkor tudatosult bennem, mikor már kedden megjelentek az edzésen a szurkolók, és hergeltek, hogy „Kapd el a Lipcseit, daráld le” stb. Szerencsére azért több jó emlékem van, mint rossz, akkoriban elég sokszor nyertünk ezeken a meccseken. Abban volt más egy ilyen rangadó régebben, hogy mindkét csapatban rengeteg olyan játékos volt, aki szorosan kötődött a klubhoz. Lipcsei, Lisztes, Dragóner, Gera, sokkal jobb érzés volt keményen szerelni őket, mert a Fradihoz tartoztak mindig is.

Az egyik legemlékezetesebb viszont 2002-ben volt, amikor a Magyar Kupát ugyan megnyertünk, de a bajnokságban csak hatodikak voltunk, a Fradi meg küzdött még a bajnoki címért. Félidőben 0–0 volt az állás, az öltözőben meg két külföldi játékosunk húzta a száját, hogy ők már nem akarnak játszani, mert gyenge idén a csapat, meg ilyesmik. Ezen annyira felhúztam magam, hogy izomból beütöttem az üvegajtót, a kezemet szétvágták a szilánkok és elöntötte a vér. Először azt mondta a doki, hogy képtelenség ezzel játszani, de mondtam, hogy kösse be, aztán mentem vissza a pályára. Gólt lőttem, a 80. percben le kellett cserélni, mert már eléggé szédültem, végül pedig 3–2-re nyertünk.

Egy-két kellemetlen élményem is van azért, például mikor úgy kaptunk ki, hogy nekem kellett volna fognom a Gera Zolit. Egyszer kisegítettem egy társam védekezésben, erre pont az üresen maradt Gera kapta a labdát, és győztes gólt rúgott belőle. Mezey Gyuri bácsi a meccs végén odajött és 500 ezer forintra megbüntetett. Ezeknek volt még súlya, minden vereség számított. Amikor hatodik helyen álltunk, volt, hogy megállt az edzés a szurkolók miatt, mert számonkértek minket, hogy mit csinálunk hétről hétre? Vagy, hogy hazafelé leszorították a buszunkat az autópályán, leszállítottak és kérdőre vontak minket.

Ezt manapság már nehéz elképzelni. Nézni fogod azért a hétvégi derbit?

Egy ilyen meccset azért meg kell nézni, így persze, követem majd. Amiben nekünk az erőnk lehet, ha igazi csapatként játszunk. A különbségeket azzal lehet kiegyenlíteni, ha sokkal jobban akarsz, összefogsz, lelkesebb és bátrabb vagy. Amiben bízhatunk még, hogy régen is sokszor előfordult, ha a Fradi ment a bajnoki címért, mi gyengébbek voltunk, akkor mi nyertünk és fordítva is igaz volt ugyanez. Egy ilyen meccsen bármi megtörténhet, nem tudhatjuk, hogy kinek durran el az agya, ki, milyen mentális állapotban lesz.

#1 Pajovic Filip
Születési idő	1993. 07. 30.