Irány a Shop
#49 Pauljevic Branko | |
Születési idő | 1989. 06. 12. |
Ha elsőre kimondom ezt, hogy 1997/98-as bajnoki szezon, mi jut róla eszedbe? Vannak kedvenc pillanatok?
Kicsit korábbról kezdeném, hiszen már az 1996/97-es szezonban egy fantasztikus társaság jött össze, ahol a magas szintű futballkvalitások mellé, meghatározó emberi értékek is társultak. Az 1997/98-as szezonra ez a kiemelkedő keret vált tökéletessé megfelelő erősítéssel és új játékosokkal. Elég régen volt, így nehéz kedvenc pillanatokat kiemelni, valamiért a Honvéd elleni idegenbeli 2-0-ra megnyert meccs élénken él bennem, akkor a második gólt én fejeltem. Összességében viszont azt mondanám, hogy akkor tényleg minden momentumot pozitívumként raktároztam el. Abban a csapatban minden nap egy szép emlék, minden edzés, meccs, találkozó örömöt jelentett. Együtt tudtunk örülni és szomorkodni, közösen feldolgozni a történteket.
Említetted, hogy már a 1996/97-es szezonban is közel volt az aranyérem. A következő idény elején akkor egyértelműen a bajnoki címet tűztétek ki célul?
Már akár abban az évben is összejöhetett volna a győzelem, de volt egy nagyon erős ellenfelünk az MTK személyében, mely végül be is húzta a pontvadászatot, így a mi kuriózumnak számító fiatal gárdánk a második helyen végzett. Nem rémlik, hogy konkrétan kimondtuk volna, hogy akkor most ebben az évben kötelező az első helyen végezni. Ráadásul kicsit váratlanul is indult az az idény hiszen hamar történt egy edzőváltás, melyet mindannyiunk nevében mondhatom, hogy eleinte sajnáltunk, de ennek ellenére is tovább folytatódott a megkezdett kemény munka.
Mit gondolsz, miért sikerülhetett a csúcsra érni?
Korántsem az Újpest volt a leggazdagabb csapat akkor sem, de teli voltunk alázatos játékosokkal és jó karakterekkel, emellett a szurkolókkal egymásra találtunk. Az anyagiakat leszámítva minden adott volt hozzá, hogy bajnokok legyünk. Elképesztően szoros kapcsolatok alakultak ki, rengeteg közös programunk volt, minden napot együtt töltöttünk. Együtt reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk, hétvégente egymásnál voltunk. A mai fiataloknak, csapatoknak ez szinte már elképzelhetetlen, de úgy gondolom, hogy ez volt az alapja az egésznek. Az is tökéletesen mutatja a brigádunk összetartó erejét, hogy nem látszott meg a teljesítményen a hiányom. Tavasszal én már külföldön futballoztam, télen még nagyon gondolkodtunk, hogy elfogadjuk-e az ajánlatot, de arra jutottunk, hogy egy komoly anyagi segítség lenne a klubnak, így döntöttünk amellett, hogy megyek. Ennek ellenére a csapat fantasztikus tavaszt produkált, jól sikerült a pótlásom, és így is összejött a bajnoki cím szerencsére.
Akkor minden bizonnyal a mai napig tartjátok a kapcsolatot egymással..
Ó, persze, Fehér Csabával, Tamási Zoltánnal, Zombori Zalánnal, Véber Gyurival és Szlezák Zolival mondhatni napi szinten kapcsolatban vagyunk, találkozunk, beszélgetünk sokat, sportolunk. Ahogy mondtam, nemcsak kiváló futballistákkal, válogatott játékosokkal voltunk tele, hanem nagyszerű emberekkel is, így természetesen megmaradt a baráti viszony. Szlezák Zoli szerepét egyébként még ki kell emelnem a bajnokcsapat kapcsán, hiszen már 1996 nyarán rengeteget tett azért, hogy egy kiváló közösség kialakuljon. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is egy igazi vezér volt, tőle mindig lehetett tanulni.
Azt mondtad, hogy a csapat és a szurkolók egymásra találtak. Ez mit jelent pontosabban?
Már a ’96-os idényben megszerették a csapatunkat a fanatikusaink. Azt kell mondanom, hogy tökéletes volt a kapcsolatunk velük. Ott voltak mindig, számtalanszor kijöttek az edzésekre is támogatni minket. Ennek a klubnak van a legjobb szurkolótábora, ez a mai napig így van és változatlan. Reméljük, hogy hamarosan olyan eredményeket kapnak ismét, amit megérdemelnek. Egy szó, mint száz élmény és megtiszteltetés volt ennek a csapatnak a tagja lenni, és együtt örülni a bajnoki címnek.
BAJUSZ ZOLTÁN
#49
Pauljevic
Branko
#49 Pauljevic Branko