Új középpályásunkkal, Damian Rasakkal beszélgettünk többek között arról, miért választotta az Újpestet, mit gondol Bartosz Grzelakról, és elárulta, mi jellemző a játékára.
A lengyel liga egyik legjobb középpályásaként igazoltál hozzánk. Mivel sikerült meggyőznünk téged, hogy itt a helyed?
Amikor először értesültem róla, hogy az Újpest érdeklődik irántam, még nem tudtam sokat a klubról. Természetesen tudtam, hogy létezik, de egészen eddig nem, hogy itt, Budapest IV. kerületében ekkora tervek vannak, és ilyen alapos építkezés zajlik. Ez volt az első szimpatikus dolog, hogy a klub előre akar lépni, fejlődni akar, ezek pedig igazán fontos tényezők számomra. Nekem személy szerint szükségem volt új célokra, új kihívásokra, az újpesti pedig egy remek lehetőségnek tűnt arra, hogy én is feljebb tudjak lépni hosszabb távon, és megmutassam a képességeimet, akár majd Európában is. Mire eddig eljutottak a tárgyalások, már természetesen tisztábban láttam, hogy milyen átalakulásokon megy keresztül a klub, új stáb, új keret és majd új stadion, így nem volt nehéz a döntés, hiszen ezek imponáló dolgok.
Voltak máshonnan is ajánlataid?
Persze, hogy voltak, de ennyire konkrét lépésekig nem jutottam el egyik kérővel sem. Ami nagyon fontos volt még, és segített a döntésben, hogy az első kapcsolatfelvételtől éreztem, az Újpest engem akar, a csapatukban akarnak látni. Mindent elkövetett a vezetés, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok, hogy minél hamarabb tudjak csatlakozni, nyilvánvaló, hogy nem csak a levegőbe beszélnek.
Mennyit nyomott a latban, hogy Bartosz Grzelak a vezetőedző, akivel minden szempontból meg tudod magad értetni?
Ez is egy szempont volt, igen, a korábban említettek mellett. Mielőtt eldöntöttem, hogy itt folytatom, több emberrel is beszéltem, és mindenki pozitívan nyilatkozott róla. Egy újságíró barátom Lengyelországban, vagy egy másik barát, aki ismeri személyesen, és mindenki dicsérte. Nemcsak a szakmai felkészültségét, hanem a személyiségét is méltatták, ezért hiszek abban, hogy kijjebb tolja a határaimat, jobb játékossá válhatok, mert egy edző személyisége legalább annyira fontos, mint a szakmai tudása.
Amikor először beszéltetek, mit mondott?
Nagyon nyíltan beszélgettünk. Többnyire arról, hogy hol látja a helyemet a csapatban, de a legtöbbet talán a taktikáról, hogyan működik a csapat, és mit akar látni a pályán. Nekem mind a támadásból, mind a védekezésből ki kell vennem a részemet. A korábbi csapatomban hasonló rendszerben játszottunk, így a szerepet illetően inkább finomhangolásra volt szükség, nem pedig az alapoktól kellett kezdeni, ez jó. Alapvetően is gyorsan alkalmazkodom dolgokhoz, de így még könnyebb dolgom van, legalábbis szerintem. Főleg, hogy tényleg fantasztikus csapattársakra leltem, mintha egy családba csöppentem volna, nagyon szívélyesen fogadtak, és mindenki azon volt, hogy a lehető leghamarabb otthon érezzem magam.
A lengyel médiát olvasva a leggyakrabban előforduló jelzők rólad a harcos, vezér és a soha nem adja fel.
Remélem, tényleg ilyen vagyok, és fel tudok nőni minden alkalommal ezekhez a szavakhoz. Őszintén hiszek abban, hogy némi tehetséggel megáldva ezek a dolgok mind kellenek ahhoz, hogy sikeres tudjál lenni a pályán, és szerintem ezért is szerettek a korábbi klubomnál. Amikor 2 éve odaigazoltam, az első mérkőzéstől kezdve megkaptam tőlük a támogatást, soha nem mondtak le rólam, sokat is beszélgettem velük, mert végülis, ez a szurkolókról szól, értük teszed, amit teszel. Ezek mind segítettek abban, hogy az a fajta játékos legyek, aki ma vagyok. Az, aki harcol a csapatért, aki áldozatokat hoz, de mindeközben az is, aki miatt érdemes kimenni, és tud olyan megmozdulásokat, cseleket, passzokat mutatni, ami örömöt okoz, mert a szurkolók ezért is járnak a meccsekre. Remélem, ha ezeket a képességeimet meg tudom mutatni, akkor az Újpest szurkolóitól is olyan támogatást kapok, mint a korábbi klubomnál, de igen, ehhez először rajtam a sor, és én mindent el fogok követni ezért. A személyiségem is ilyen, mindig, mindent ki akarok adni magamból, és egy sikeres karrierhez ezt szükségesnek is érzem, mert ha nem adsz ki mindent, akkor nem tartasz sehová, és a szurkolók joggal nem fognak kedvelni, támogatni. Én ki fogom adni, az önbecsülésemért, a klubért, és a szurkolókért.
Kivel érkeztél Budapestre?
Egyelőre egyedül vagyok, amíg nem találok lakást, ez remélhetőleg a következő 1-2 hétben megtörténik, utána pedig érkezik a feleségem, akivel tavaly nyáron házasodtunk össze. A házasság lehet, frissnek tűnik, de már 7 éve támogat mindenben, nélküle nem lehettem volna sikeres. Számomra a futball mellett a család a legfontosabb dolog az életben, előfordul, hogy a kettőt mérlegre is teszem, futball vagy család, család vagy futball, de ahogy futball nélkül nem lennék semmi, úgy a család nélkül sem érnék semmit, így ez eldöntetlen marad. A család támogatása külföldön különösen fontos, bár Budapest fantasztikus város, ahol már most látom, hogy remek lesz élni, közel van Lengyelországhoz is, és a megkérdezett ismerősök közül mindenki azt mondta, hogy gyönyörű hely, csak a futballra kell majd koncentrálnom. Így is teszek, és remélem, gyorsan be tudok épülni a csapatba, a társak támogatnak, nagyon jól érzem itt magam, és hálás vagyok, hogy itt lehetek.