Klubunk ügyvezetőjével, Benczédi Balázzsal beszélgettünk a történelmi átigazolási időszak nehézségeiről, eredményeiről és a szezonnal kapcsolatos célokról.
Rendkívül intenzív három hónapon vagyunk túl, óriási volt a fluktuáció. Milyen volt ezt belülről véghez vinni?
Röviden nehéz. Bővebben: talán eddigi karrierem legnagyobb kihívása volt gyakorlatilag kompletten kicserélni a keretet úgy, hogy közben az elvárt arányok is rendben legyenek, mindezt 10-12 hét alatt. Ekkora átalakítás nem volt még a magyar futballban. Az elsőkörös távozók közül senkit nem sajnálok, egyszerűen nem voltak méltók arra, hogy ezt a mezt felvegyék. Utána, ahogy haladtunk előre az időben, sikerült úgy szűkíteni, hogy csak azok maradtak, akiknek vagy esélyt akartunk adni, vagy már akkor hittünk bennük. Nagyon nehéz volt, hogy egyszerre kellett nemcsak a mennyiségre, de a minőségre is figyelni, ami fokozott kihívás elé állított mindenkit a klubnál. Továbbra is azt gondoljuk, hogy két-három átigazolási ablakra lesz szükség a csapat teljes átalakításához. Nem árulok el nagy titkot, de az építkezést csak elkezdtük, a következő átigazolási időszakra a felkészülés már elindult.
Az első érkezők fiatal magyarok voltak, és utána kezdtünk el rutinosabb játékosokat hozni, miért pont így alakult?
Nehézséget jelentett, hogy egy hónap munka elveszett, hiába követettünk el mindent játékosok kiválasztásánál, ahogy nem sikerült hamarabb biztosítani a jövőnket az első osztályban, úgy olyan játékosokról maradtunk le, akik inkább a biztosat választották, minthogy megvárják, miként alakul a sorsunk. Szerintem többen közülük már bánják, hogy nem voltak türelmesebbek, de a jelenlegi keretünkkel kimondottan elégedett vagyok, így ennek így kellett lennie. Fontos volt, hogy mi végig ragaszkodtunk a stratégiánkhoz és nem kapkodtunk, de azért időnként nehéz volt kezelni a nagy várakozásokból eredő nyomást.
És gondolom a vezetőedző személye is alaposan kihatott a későbbi igazolásokra.
Igen, hiszen mégiscsak ő vezeti ki játékosokat hétről hétre a pályára, és neki kellett összeraknia egy működő csapatot, mindezt rekordidő alatt. Bartosz Grzelak jó döntésnek bizonyult ebből a szempontból is, hiszen folyamatosan építkezve, a változó körülményekhez alkalmazkodva rakta le egy szemre is tetszetősen játszó csapat alapjait.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amit meg kellett oldani?
Az, hogy az Újpest komolyabb kaliberű labdarúgók számára egyáltalán nem volt vonzó, ennek pedig összetett okai voltak, amiket többnyire sikerült orvosolni azóta. A legfőbb feladat az volt, hogy kezdjenek el hinni abban, hogy mi épül itt Újpesten. Viszont ahogy megérkezett Joao Nunes, Bese Barnabás vagy Gergényi Bence, úgy kezdtek el egyre komolyabban venni minket. Fran Brodic vagy André Duarte érkezése már ennek volt az egyik hozománya, bár Duartét komoly konkurencia elől sikerült elhappolni, konkrétan spanyol elsőosztályú ajánlatra mondott inkább nemet, hogy nálunk folytassa. Átigazolási szempontból talán erre vagyok a legbüszkébb.
És akkor még nem is beszéltünk Horváth Krisztofer és Fiola Attila érkezéséről.
Természetesen! Attilát senkinek nem kell bemutatni, egy magyar válogatott legenda, akinek a játékhoz való hozzáállása, a mentalitása és győzni akarása olyan példa a fiatal játékosainknak, amire építve messzire juthatnak a futballban, és sokat kaphatunk tőle a pályán is. És a végére maradt talán a legnagyobb fegyvertény, akinek a szerződtetése kapcsán látszott, hogy a korábbi öt-hat hónap munkája után már Horváth Krisztofer is elhitte: megéri Újpestre igazolni. Ő a magyar válogatott egyik legnagyobb reménysége, és biztos vagyok benne, hogy a következő 10 év egyik legmeghatározóbb játékosa. Neki is komoly ajánlatai voltak külföldről és itthonról is, és bár akadt, aki örömmel magyarázta az Újpestre igazolását azzal, hogy valótlan dolgokat sugall a háttérből, nincs bérelt helye a kezdőben. Ezzel párhuzamosan hiszek benne, hogy mindent el fog követni azért, hogy kiharcolja azt.
Változtak a célok a szezonra egy ilyen sikeres átigazolási időszak után?
Alapvetően nem, továbbra is az első hat hely valamelyikére szeretnénk odaérni, folyamatosan fejlődni, és olyan futballt játszani, mint a legutóbbi négy mérkőzés nagyobbik részében. 10-12 hét alatt nem lehet 10-12 év minden problémáját megoldani, bár őszintén mondom, ezen voltunk mindannyian a klubnál.
Ha már a klub szóba került, látványosan nem csak az első csapat épül, hanem minden, ami Újpesthez kötődik és labdát rúgnak benne.
Nagyon széles körben fogtunk bele az építkezésbe, ebből egyelőre az első csapat a leglátványosabb, de ugyanilyen fontos volt, hogy az utánpótlást rendezzük, mert nem fordulhat elő olyan többet, hogy az Újpest játszik az Újpest ellen. Ebben szépen haladunk, a folyamatok beindultak, és ott tartunk, ahol a terveink szerint tartanunk kell, talán kicsit előrébb is. A hölgyek új környezetben, a Bánka Kristóf Futball Akadémián készülnek gőzerővel, illetve a futsal férfi NB1-es csapata is remekül vette az első fordulókat. Mindenkinek ugyanaz a célja, teljesen mindegy korábban hol tevékenykedett Újpesten belül: minél sikeresebbek legyünk minden területen.
A szurkolók nagyon várták már, hogy ilyen időszakot éljen meg a klub, üzensz nekik valamit?
Az első szó, ami eszembe jut az a köszönet. Köszönjük nekik, hogy végig kitartottak mellettünk, bíztak és hittek abban, hogy be fogjuk tartani azt, amit ígértünk, mert pontosan azt tettük. Köszönjük, hogy türelmesek voltak velünk, mert higgye el mindenki, hatalmas munka van abban, ahol most tartunk, de csak most kezdünk belelendülni. Azonban a további fejlődéshez és eredményekhez munka, idő és további türelem kell. Tudjuk, hogy ilyen évek után nagy kérés, de most további türelemre van szükségünk ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni az úton.