A közel egyéves sérüléséből visszatérő George Ganea beszélt bővebben a mögötte hagyott kemény időszakról, és elmondta, milyen érzés volt ismét a Szuszában játszani.
Nagyjából 11 hónap után játszottál ismét az NB I-ben. Volt már korábban ehhez hasonló sérülésed?
Igen, másodszor szakadt el a keresztszalagom, az első még az AS Roma akadémiáján történt, amikor nagyjából 18 éves voltam. Akkor a bal térdem sérült meg, most a jobb, ezeken kívül szerencsére nem történt súlyos eset.
Melyik volt a keményebb?
Mindkettő más miatt volt nehéz. A rómainál még fiatal voltam, első nagyobb sérülésemet szenvedtem el, így egy új szituáció előtt álltam. Ráadásul lehet, hogy máshogy alakul a karrierem, ha az nem történik. A mostani viszont sokkal tovább tartott. Míg az elsőből 4,5 hónap alatt kilábaltam, ezúttal majdnem egy évet kellett kihagynom, de legalábbis 9 hónapig nem edzhettem a csapattal.
2024. 04. 13. Kisvárda. Ekkor sérültél meg a találkozó 69. percében. Hogyan emlékszel vissza a szituációra?
Tisztán előttem van. Kobouri passzolta fel a labdát, Csoboth Kevin elengedte maga mellett, én megelőztem a védőmet, és amikor átvettem a labdát és letettem a jobb lábam, azonnal éreztem, hogy nagy a baj. Az orvosi stáb ott még próbált nyugtatni, de én tudtam, és sajnos be is igazolódott, hogy az egyik legrosszabb dolog történt, elszakadt az elülső keresztszalagom.
Mennyi időbe telt feldolgoznod? Kellett például pszichológushoz járnod?
A feleségem és a lányom voltak a pszichológusaim. Abból a szempontból könnyebb volt, hogy egyszer már megtörtént ez velem, így tudtam, mi vár rám. Másfelől viszont kifejezetten rosszkor jött, ugyanis az előző szezon második felében pont alig játszottam, nem kaptam túl sok lehetőséget, így abban a kis időben sem tudtam bizonyítani. A lányom és a feleségem viszont az első naptól ott volt mellettem, akárcsak a klub dolgozói, legfőképpen a fizioterapeuták, akikkel szinte minden napomat együtt töltöttem. Amikor ilyen emberek és a csapattársaid vannak körülötted, gyorsabban telik az idő.
Tudtál pozitívumokat is kiragadni ebből a nehéz időszakból, amik később a hasznodra válnak?
Természetesen, főleg a felépülés első szakaszában sokat tanultam a testemről az orvosi stábtól. Aztán amikor már elkezdtem külön edzéseket végezni, az erőnléti edzők tanítottak rengeteg dolgot, megerősítettük az izmaimat, javult az állóképességem. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki segített, de tudom, hogy a hálámat a pályán tudom kifejezni a legjobban. Mindezek mellett több időm volt a családomra, láthattam, ahogy nő a kislányom. Még elég kicsi, így fontosnak tartom, hogy sokat legyen együtt a szüleivel.
A nyáron nagy lendülettel vette át a klubot a MOL, új játékosok érkeztek, kicserélődött a stáb. Milyen volt ezt egy sérülés közepén megélni?
Őszintén szólva eleinte kissé nehéz. Még nem kerülhettem be a csapat programjaiba, más napirenddel dolgoztam, sokan nem tudták, mi lesz velem, felépülök-e egyáltalán. Az viszont tény, hogy pozitív változások történtek, mindenki azon dolgozik, hogy az Újpest régi fényében tündököljön. Tudom, hogy a szurkolók azonnal eredményeket akarnak látni, meg is értem őket, de nekik most ugyanúgy kell türelmesnek lenniük, mint amilyen én voltam a sérülésem alatt. Hasonló a folyamat, nehéz periódus után időre van szükség, hogy visszatérhessen az ember. Pár éven belül ez az Újpest ismét nagy célokért fog küzdeni.
Azt mondod, nehéz volt eleinte, de mi a helyzet most?
A rehabilitációm után igyekeztem mindenkit jobban megismerni, jó kapcsolatot kialakítani. Szerintem ez sikerült is, tiszteljük, szeretjük egymást, és azt mondhatom, hogy egy remek öltözői légkör alakult ki. A stábbal is jóban vagyunk, Bartosz Grzelak is rendes ember, tartotta velem a kapcsolatot a sérülésem alatt is. Nagyjából kéthavonta leültünk beszélni, milyen állapotban vagyok, ilyenkor az erőnléti edzőkkel is egyeztetett, és rendre elmondta, hogy várja a visszatérésemet.
Ez végre meg is történt, hosszú idő után kezdőként léphettél pályára a Szuszában. Milyen volt?
Olyan, amilyet nem éreztem már régóta. Fantasztikus volt újra pályán lenni, hallani és érezni a szurkolók támogatását. Tudom, hogy nem ez volt életem meccse, nem szeretnék a sérülésemmel takarózni, ennél jobban is tudok teljesíteni, és meg is fogom mutatni. Kint volt a családom, így még különlegesebb érzés volt. Kicsit csalódott voltam, hogy nem nyertünk, jól játszottunk, küzdöttünk, de nehéz meccs volt, hiszen mégiscsak a listavezetőt fogadtuk.
Sokszor a játékosok egy ilyen komoly sérülés után nem merik ugyanolyan intenzitással használni a lábukat. Te nem félted a térded?
Nem, a sérülésem a múlté. Ahogy beszéltük, ez volt a második ilyen szakadásom, mindkét térdemmel túl vagyok rajta. Most már csak élvezni akarom a focit, és örömöt okozni a játékommal az embereknek. Azt szeretném, hogy amikor engem néznek, arra gondoljanak, hogy ez egy jó játékos, aki szívből játszik.
BAJUSZ ZOLTÁN