U9-eseink vezetőedzőjével, Rosta Leventével beszélgettünk csapata labdarúgáshoz való hozzáállásáról, de említette azt is, hogyan szerepelnek külföldi ellenfelekkel szemben a gyerekek. Interjú.
– Hogyan kezdődött az edzői karriered? Miért az utánpótlás-nevelés mellett döntöttél?
– Aktív játékos voltam, amikor elvégeztem az edzői képzést. Miután elkezdtem a munkámat, hamar idekerültem Újpestre, ahol eleinte a legkisebb korosztállyal foglalkoztam, s próbáltam minden évben előrelépni, így tartok most az U9-eseinknél.
– Mióta dolgozol Újpesten? Milyen érzés számodra, hogy az U9-es korosztály vezetőedzője lehetsz?
– Hat éve vagyok itt. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen jó korosztálynak lehetek a vezetőedzője, rengeteg ügyes, nagy potenciállal rendelkező gyermekkel foglalkozhatok.
– Mire kell kiemelt figyelmet fordítani ennél a korosztálynál? A gyerekek gondolkodásmódjának és a hozzáállásának mekkora szerepe van?
– A hozzáállás az alapja mindennek, hiszen ha az nem megfelelő, akkor nehéz a gyerekeket fejleszteni. Nálunk ezzel nincsen gond, hamar összeszokott a társaság, és a játékosaim vevők az edzésekre, szeretnek focizni, nem kell külön motiváció, hogy a srácok mindent beleadjanak a tornákon, versenyeken.
– A ti korosztályotoknál hivatalosan még nem számoljátok az eredményt, azonban az edzők és a játékosok is tisztában vannak vele. Hogyan segítetek kezelni a gyerekeknek a nagyarányú győzelmeket, esetleg vereségeket?
– Szerencsére ritkán szokott kikapni a csapat, mert nagyon ügyesek a gyerekek. Az a célom, hogy, amikor a keretet összeállítom a tornákra, akkor mindenki a megfelelő játékpercet tölthesse a pályán, nem pedig az, hogy mindenképpen nyerjünk. Jelenleg a tornákon, amiken indulunk, már mindenki számolja az eredményt, sőt, helyezések és különdíjak is vannak, amik javítják a versenyszellemet. A szezon elején a kapott góloknál könnyebben összeomlottak a srácok, azonban mostanra ezen is sikerült továbblépnünk.
– A kisebb korosztályok alapvetően nagyobb létszámúak, ráadásul a gyerekek fejlődése sem egyenesen arányos. Hogyan alakítottátok ki a kereteket? Mennyire könnyű valakinek felkerülnie a legerősebb Lila csapatba? Hány játékosotok edz az U10-es korosztályban?
– Egy gyerek edz rendszeresen a nagyobb korosztálynál, azonban rajta kívül még öt-hat játékosom legalább heti egy-két alkalommal az U10-eseknél van, ami szerintem a srácok minőségét jelzi. Csapatainkat mindenkinek az adott szintjéhez mérten alakítottuk ki, az átjárás pedig gyakori. Próbáljuk minél több edzésen egymás ellen versenyeztetni a gyerekeket, ráadásul sokszor a tornákon is közösen játszanak.
– Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a tavaszi szezonban? Milyen készségeket kell egyéni szinten kialakítani?
– Idén az egyéni játékon van a hangsúly, de jövőre pályaméret-változás lesz, ami miatt a mostani szezon második felétől az összjátékon is van hangsúly. Nagyobb dicséret jár a szép passzért, esetleg az összjátékért, mint eddig.
– Ebben a korban a csapatjáték és taktika is szerepet kap?
– El akarjuk kerülni azt, hogy hatan fussanak a labdára, ezért a taktika mindenképpen fontos szerepe az edzéseinknek. Kiemeltek azok a szakmai dolgok, hogy hol helyezkedjenek a srácok, honnan támadjanak le, hol kérjék a labdát. Próbálom ösztönözni bennük, hogy merjenek egyéni játékot választani, mert a nagyobb korosztályokban nincsen sok cselező játékos, de a csapatjátékot is számonkérjük tőlük.
– Hogyan néz ki egy átlagos hét a csapatnál? Nem bajnoki rendszerben szerepeltek, azonban számos tornán részt vesztek. Miben tudnak ezek segíteni?
– Négy plusz egy hivatalosan a felállásunk, azonban sok eseményen indulunk hat plusz egyes rendszerben, ami sokat segít a jövőre nézve. A változó környezet is hasznos, hiszen mindig mások az ellenfeleink. A Kölyökligában eggyel magasabb korosztályban indulunk, ahol a felsőházban játszunk, és tavasszal a lejátszott mindkét mérkőzésünket megnyertük. Kellemes helyzetben vagyok, mert rengeteg ügyes játékossal van dolgom.
– Számos külföldi csapattal is összemértétek az erőtöket, hogyan látod, milyenek az erőviszonyok a környező országok csapataival szemben?
– Legtöbbször Szlovákiában szerepeltünk tornákon, ahol a mi csapataink bizonyultak jobbnak. Részt vettünk egy győri tornán, ahol az osztrák ellenfelünk ellen az intenzitásbeli különbség a kiemelendő, ez pedig jót tesz a gyerekeknek, hasznos lenne, ha itthon folyton ilyen meccseket játszhatnánk. Tavaly a Crvena zvezdával vívtunk meg, ott láthattuk, hogy milyen szintre kell eljutnunk.
– Nem csak edzésről, nevelésről is szól a munkátok. Miket a legfontosabb belenevelni a gyerekekbe?
– Az életre is szeretnénk felkészíteni őket, hiszen nem tudhatjuk, mi történik velük egész nap az iskolában, de próbálunk szigorúak, következetesek lenni a srácokkal. A labdarúgás kemény sportág, és azok a nehézségek várják majd az életben is a gyerekeket, amiket itt megtapasztalnak, erre muszáj megtanítani őket.
– Neked hosszú távon mi az egyéni célod az edzői karrieredben? Milyen képzéseken veszel részt?
– Nagypályás vezetőedző szeretnék lenni, azonban ez hosszú idő, most el akarom végezni a következő UEFA diplomámat. Fő célom eléréséhez szerencsére nem vagyok túl idős, így jók a kilátásaim. Rövid távon szeretném elérni, hogy pályaméretet válthassak, és hat plusz egyes korosztályt edzhessek. A legfontosabb az, hogy fejlődjenek a játékosaim a kezeim alatt, remélem lesz olyan profi labdarúgó, akit részben, vagy egészben én neveltem ki az újpesti utánpótlásból.