„Sokat tanultam a nehéz időszakból, így a tavaszt már egy más Lacoux kezdte”

23 éves francia középpályásunk őszintén beszélt a számára döcögősen indult újpesti időszakról, új tavaszi szerepköréről, sőt pályán kívüli életmódjáról is.

tom

Először is kezdjük az aktualitásokkal, egy kicsit egybekötve a téli felkészülést az első tavaszi bajnokival. Hogy látod a csapat fejlődését ebben az időszakban?

Fegyelmezett, hatékony munka volt jellemző a csapatra télen, sikerült csiszolni rengeteg játékelemen. Nem utolsó sorban a hangulat is remek volt, főleg Spanyolországban az edzőtábor alatt, még inkább összeért a társaság – a pályán kívül is. Ami a DVTK elleni meccset illeti, az első felében kifejezetten domináns focit játszottunk, a vezető gól után megvoltak a lehetőségeink arra, hogy még komfortosabb helyzetbe kerüljünk, ezek kihasználása az, amiben mindenképpen előre kell lépnünk. A piros lap után egyértelműen megváltozott a játék képe, a részcélt viszont elértük, így szerintem értékes pontot szereztünk. 

A csapat fejlődését, változását elnézve, lényegesen fontosabb szerepet kapsz, mint a szezon első felében. A négyvédős szisztémában gyakran lépsz be a két belső védő közé, és a labdakihozatal során te szabod meg a csapat ritmusát. Hogy érzed magad ebben a szerepben?

Így van, és ez az, amiben igazán magam vagyok a pályán. A többi középpályással már ismerjük a másik stílusát, erősségeit, és szerintem jól ki is egészítjük egymást, mint legutóbb Miskolcon Damian Rasakkal. Ebben a szerepkörben meg kell találnod az egyensúlyt, mikor kell lassítanod egy kicsit azzal, hogy a lábadon van a labda, esetleg egy oldalpasszal, és mikor van lehetőség gyorsítani a játékot. Nem titok, hogy az őszi félszezonhoz képest direktebb focira törekszünk, ebben pedig nagy szerep hárul rám, de élvezem, szeretek hosszabb passzokkal is operálni, a vezetőedző pedig többet szeretne látni ezekből. 

Annak ellenére, hogy fiatalon francia és portugál élvonalbeli tapasztalattal érkeztél, voltak nehezebb heteid a szezon elején. Hogyan élted meg ezt az időszakot?

Először is mindig nehéz klubot, országot váltani. Ilyenkor van egy természetes adaptációs időszak, amikor az adott játékos felveszi az új liga és klub stílusát, és kitapasztalja, hogyan tud beilleszkedni a játékával, ez az én esetemben különösen döcögősen alakult. Ebben a nehezebb időszakban próbáltam magamra koncentrálni, nem a körülményeket okolni, hanem megismerni egyrészt a játékrendszert, másrészt pedig törekedtem arra, hogy a munkamorálomon ez csak javítson. Persze sokat számít, hogy az ember milyen segítséget kap kívülről, Bartosz Grzelak sokat beszélt velem, éreztem, hogy mellettem áll és türelmes. Rengeteget tanultam ebből a periódusból, jobb játékos lettem és mostanra azt mondhatom, hogy egy jó formában lévő Tom Lacoux kezdte a szezon második felét. 

A kereten belül volt olyan játékos, akivel meg tudtad osztani az érzéseidet az említett időszakban? 

Alapvetően introvertált srácnak tartom magam, amikor ilyen dolgokról van szó. Nem sokat beszélek ezekről, de persze volt, hogy esett szó, főleg Karamokóval. De összességében az egész csapatról elmondható, hogy intelligens emberekből áll, így ha nem is a szó szoros értelmében mély beszélgetések során, de edzésen egy-egy bíztató szó vagy pacsi formájában is sok támogatást kaphat az ember. 

Beszéljünk kicsit a hétköznapokról eltávolodva a futballpályától. Milyen az élet Budapesten? 

Mielőtt ide igazoltam, sosem jártam Magyarországon, de az utóbbi hónapokban sok közös pontot találtam Bordeaux-val, ahol felnőttem. A város karaktere, és az emberek életstílusa is hasonló. Ennek ellenére megmondom őszintén, szeretek otthon lenni, nyugis srácnak tartom magam, sok sorozatot nézek vagy játszok konzolon. Persze a családom meglátogat időnként, velük fel szoktuk fedezni a várost. 

A futballistákat alapvetően két kategóriába sorolhatjuk: vannak, akik az edzőközponttól távol nem foglalkoznak semmilyen szinten a sporttal, és vannak, akik szabadidejükben is futballőrültek. Te melyik csoportot erősíted?

Egyértelműen az utóbbit, rengeteg focit nézek, szeretek játszani is az aktuális focis videójátékkal. Elsősorban a francia focit köt le, követem azt elsőosztályt és a Bordeaux-ot is, de a Premier League-et és a LaLigát is rendszeresen nézem.

Mi a helyzet a Bordeaux-val, mennyire maradtak meg a kapcsolataid?

Nagyon kicserélődött a csapat érthető módon, hiszen visszaestek a negyedosztályba. A helyzet viszont jelen pillanatban bíztató, a második helyen állnak egy pont lemaradással, úgyhogy minden esélyük megvan a feljutásra. Van korábbi csapattársam, akivel rendszeresen beszélek telefonon, a középpályás Emeric Depussay, így mindig naprakész vagyok a csapat ügyeivel kapcsolatban. Nagyon szurkolok nekik, főleg, mert tudom, hogy mennyit jelent a csapat sikere az egész városnak.                 

CZIPÓ ÁDÁM

Újpest Football Club

1044 Budapest, Megyeri út 13.