Görög hátvédünk, Georgios Antzoulas beszélt arról, hogy miben kell javulnunk, elmondta, hogy milyen egyéni edzéseket végez, és hogy megszokta-e a budapesti életet.

Hogy érzed, sikerült magunk mögött hagynunk az MTK elleni vereséget, és tanulni a hibáinkból?

Minden mérkőzésen túl kell tennünk magunkat, akár veszítünk, akár győzünk. Mindig a következő feladatra kell összpontosítani. Ebben a bajnokságban nincsenek könnyű meccsek, ez is nehéz volt. Azt adtuk az MTK-nak, amire nekik szükségük volt, elkerülhető gólokat, kihagyott helyzeteket. Tanulnunk a hibákból, és elől-hátul sokkal jobban kell koncentrálnunk.

Mit mondott Nebojsa Vignjevic a találkozó után?

Nagyjából ezeket, amiket én is az imént. Mindegyikünk nagyon csalódott volt a mérkőzést követően, de ő is úgy véli, hogy fel kell emelnünk a fejünket, a futballban előfordulnak az ilyen rosszabb meccsek is. Kijavítjuk, amiket elrontottunk, hinnünk kell magunkban, illetve abban, amit elkezdtünk, és amiért hétről hétre dolgozunk.

Januárban érkeztél hozzánk, hamar alapemberré váltál, így a védelem tengelyében talán más szemszögből látod a helyzetet. Rengeteg gólt kapunk idén, ennek szerinted mi lehet az oka?

Valóban sok gólt kapunk, ez nekem védőként különösen fájó. Előfordul, hogy porszem kerül a gépezetbe, azt viszont nem gondolom, hogy ez az összeállításon és a hiányzókon múlna. Csapat vagyunk, egész héten együtt dolgozunk, mindenki ugyanazokat a gyakorlatokat végzi, posztonként ugyanazokat a taktikai utasításokat kapjuk. Azt kell elérnünk, hogy egyetlen egészként működjünk, ne pedig 11 különböző játékosként. Amint ez megvan, és egységesek vagyunk, illetve tartjuk magunkat a megbeszéltekhez, minden rendben lesz.

Van olyan, akivel kifejezetten szeretsz együtt játszani a védelemben?

Nem emelnék ki senkit, egy olyan srác vagyok, aki tényleg minden csapattársával együtt tud működni. Ha csak belső védő posztra szűkítjük, akkor Tim Hall egy elég tapasztalt futballista, így nem nehéz vele együtt játszani. Fehér Csanád pedig hiába nagyon fiatal, már most NB I-es szinten játszik, neki is örülök, amikor lehetőséget kap.

Talán annak is köszönhető, hogy alapember lettél, hogy elég sok hosszú indítással találod meg a szélsőinket. Ez Nebojsa Vignjevic kérése, vagy a te döntésed szokott lenni?

Van egy bizonyos taktikánk, amelyhez mindig mindenki próbál egy kis extrát tenni. Én ezekkel a hosszú labdákkal igyekszem segíteni a támadásokat. Mindig is jól mentek ezek a passzok, de általában játékfüggő, hogy mikor alkalmazom őket. Néha át kell forgatni a másik oldalra a játékot, vagy indítani a szélsőket, máskor nincs erre szükség. Mindig az adott szituáción múlik.

Feltűnt, hogy elég sokat edzel külön is. Néha edzések előtt, máskor után maradsz a konditeremben. Mindig ilyen voltál?

Igen, szeretek odafigyelni a testemre és az egészségemre. Úgy gondolom, hogy egy játékosnak különösen törődnie kell a sérülések megelőzésével és a regenerációval. Változó, hogy milyen gyakorlatokat csinálok, általában a heti edzésmunkához igazítom. Van, hogy erősítek, máskor levezetek, nyújtok, igyekszem mindenből csinálni egy kicsit a héten.

Januárban érkeztél hozzánk. Azóta sikerült teljesen megszokni Budapestet, és beilleszkedni?

Elég nyugis ember vagyok, nem szoktam nagyon nyüzsögni, így keveset járok be a belvárosba. Viszont egy tényleg gyönyörű városról beszélünk, biztonságos, remekül érzem magam és a családom is jól megvan, amikor meglátogat. Könnyű itt élni szerintem, nekem a dugóval sincs gondom, mert a központtól kijjebb lakom. A barátnőm továbbra is hol itt van, hol Görögországban, de az a terv, hogy januártól ideköltözik hozzám. Ha a csapaton belüli beilleszkedésre is értetted, akkor pedig azt kell mondjam, hogy azzal nem is volt gondom. Mindenki az angolt használja az öltözőben, bár egyre több olyan játékosunk van, akik hozzám hasonlóan beszélnek olaszul, így az is megesik, hogy úgy társalgunk.

Még csak a hét első felében járunk, de azért érdekelne, hogy mit vársz a Debrecen elleni mérkőzéstől?

Kemény út lesz, az biztos. Egy újabb nehéz mérkőzés vár ránk, viszont mindig a győzelemért játszunk, ahogy most is. A Debrecennek kiváló játékosai vannak, viszont ebből a szempontból mi sem panaszkodhatunk. Mindent ki kell adnunk magunkból, hogy jó eredményt érjünk el.

BAJUSZ ZOLTÁN

Az Újpest FC II. 4-0-ra kikapott hazai pályán az Evolution Hungary Cigánd SE-től, az NB III Észak-keleti csoportjának 8. fordulójában.

A lila-fehérek legutóbb a listavezető Putnok ellen szenvedtek 1-0s vereséget, ám a második helyen álló Cigánd ellen szerettek volna visszatérni a győzelem útjára. Ennek ellenére az első játékrészben a vendégek szereztek vezetést, méghozzá Kelemen Gergő góljával. A fordulás után a borsodiak gyakorlatilag azonnal megduplázták előnyüket, nem sokkal később pedig Silling Máté el is döntötte a fontosabb kérdéseket. A hajrában Kovács Norbert is betalált, így a cigándiak 4-0-ra nyertek, és őrzik pozíciójukat a képzeletbeli dobogó második fokán.

Mundi Viktor vezetőedző értékelése:

„Nem kezdtük rosszul a találkozót, az első félórában domináltunk és labdatartásban is jobbak voltunk, de sajnos igazi átütőerő nem volt a játékunkban, kevésszer kerültünk a Cigánd tizenhatosán belülre. A kapott gól után megváltozott a meccs képe, az ellenfél került fölénybe. Nagyobb területek lettek a védelmünk mögött, és a vendégek – a gyors támadóik révén – ezt ki is tudták használni. A végén ebből egy súlyos vereség lett, ami véleményem szerint nem volt benne a mérkőzésben, de a Cigánd szinte minden helyzetét kihasználta, és teljesen megérdemelten nyert.”

Újpest FC II.: Molnár – Horváth B., Horváth D., Szűcs, Varga (Mucsányi Miron, 72.), Müller (Szabó, 57.), Radosevic, Geiger (Árki, 72.), Jevtoski, Simon B. (Dékei, 57.), Kovács (Gál, 77.).

NB III, ÉSZAK-KELETI CSOPORT, 8. FORDULÓ
Újpest FC II. – Evolution Hungary Cigánd SE 0-4

A dominikai válogatottban debütáló Heinz Mörschel mesélt a nemzeti csapattal kapcsolatos tapasztalatairól, elmondta, hogy miért jobb az idei Újpest a tavalyinál, és az MTK elleni mérkőzésre is kitért. 

Milyen volt az utad Dominikára? Kimerültél?

Hosszú és tartalmas, főleg, hogy az amúgy is 14 órás repülőút még tovább húzódott 2-3 órával. A pilóta betegnek érezte magát a gépen, így várnunk kellett, amíg találnak egy másikat. Egyébként remek volt, általában amúgy egy jó átszállással 11 óra alatt oda lehet érni. Engem az időeltolódás sem visel meg annyira, meg tudja szokni az ember. Annak rosszabb, aki kevesebbet szokott utazni.

Akkor ezek szerint előfordul, hogy hazalátogatsz?

Két éve voltam utoljára, élnek ott családtagjaim, őket szoktam meglátogatni. Mivel viszonylag ritkán megyek, ilyenkor másfél hétig csak velük foglalkozom, nem fér bele nyaralás például, vagy ilyesmi. Pedig egyébként általában jó idő van, most nagyjából 60 százalékban volt az, bár ez olykor már eszméletlen meleget és magas páratartalmat jelent. Nem éppen ideális edzésre, egy sprinttől azonnal úgy elkezd izzadni az ember, hogy csurom víz lesz mindene. Ezen felül esős napok is előfordultak, kicsit változékony időjárás volt most.

Dominikán születtél ugye, de Németországban nőttél fel, csak ott futballoztál. Ennek tükrében meglepődtél, amikor megkaptad a válogatott meghívót? 

Azt azért nem mondanám, mivel a szövetségi kapitány felhívott már korábban, hogy figyel engem, követi a mérkőzéseimet. Elég jót beszélgettünk telefonon, aztán a Puskás Akadémia elleni 3-3-at a helyszínen tekintette meg. Örültem neki, hogy érdeklem, de tudtam, hogy valamit mutatnom kell még neki. Ezek szerint sikerült, mert végül behívott.

Akkor nem is gondolkodtál rajta, hogy elfogadd-e?

Eleinte azért tudni szerettem volna, hogy mik a feltételek, hogy mennek ott a dolgok, milyenek a körülmények, ilyesmik. Nagyon sokat beszéltünk tényleg mindenféléről, mutatott nekem videókat is a csapatról, így végül sikerült meggyőznie, én is szerettem volna csatlakozni hozzájuk. Amikor odaértem, kellemes csalódás ért, végig jól éreztem magam, úgyhogy azt hiszem, ez volt a jó döntés.

Hogy ment a beilleszkedés? Volt, akit ismertél már?

Akadtak páran, többen is Európában játszanak. Valaki a spanyol másodosztályban, valaki a skót élvonalban, Argentínából is jöttek néhányan, de van olyan, aki az Inter Miamiban futballozik Messivel együtt. Egyikük még korábban Ausztriába akart igazolni, ezért megkeresett engem, hogy kérdezzen. Voltak tehát olyanok, akikkel úgy-ahogy követtük egymást, ha nem is napi szinten, de időnként kapcsolatba kerültünk.

Milyenek voltak a meccsek? Más, mint mondjuk Európában?

Jelenleg a Nemzetek Ligája B-ben vagyunk, azért küzdünk, hogy feljussunk az A-divízióba. Ott már olyan ellenfelek jöhetnének szembe, mint Argentína vagy Brazília. Most először Nicaraguával játszottunk (Nicaragua 2-0-ra nyert – a szerk.), ahol szintén akadnak kiváló minőségű játékosok. Majd Montserratot vertük meg, abban a válogatottban ugyancsak voltak páran, akik például Angliában játszanak. Meglepett egyébként, hogy mennyire más és nehéz a latin foci, viszont az is világossá vált, hogy a világon már mindenhol tudják, hogyan kell futballozni. Elég csak Németországra gondolni, mely mostanában számtalanszor azoktól a csapatoktól kap ki, amelyet egyébként le kéne győznie. Jó tapasztalat volt ez az egész, és azon leszünk, hogy feljussunk a magasabb ligába.

Térjünk vissza Újpestre! Azt vettem észre, hogy idén mintha kicsit visszavontabban játszanál a középpályán. Nagyobb szereped van a labdakihozatalban és a védekezésben is, de úgy tűnik, hogy fekszik neked ez a szerep.

Igen, több helyen is tudok játszani a középpályán. Előfordul, hogy a saját térfelünkön kell besegítenem, több fizikai kontaktom van, de közben tudom, hogy mikor kell támogatni egy akciót, feljebb lépni a kapu elé akár. Így tudok gólpasszokat adni és gólokat szerezni. Szerintem jó, ha az ember vegyíteni tudja a védekezést és a támadást. Az edző mondja meg, kinek, hol kell játszania, elmondja az ötleteit, meglátásait, neked pedig ehhez egy kis pluszt kell hozzáadnod, és ki kell hoznod magadból a maximumot.

Eddig egészen jól állunk a bajnokságban. Szerinted az idei csapatunk jobb és versenyképesebb a tavalyinál?

Kiváló minőségű játékosaink vannak, ez vitathatatlan, ám szerintem a kulcs mégis az, hogy most volt egy teljes felkészülési időszakunk együtt. Hozzám hasonlóan tavaly többen is szezon közben érkeztek, most mindannyiunknak több ideje volt összekovácsolódni és még jobban megismerni egymást a pályán és azon kívül. Érkeztek erősítések is, és velük kiegészülve tényleg jó úton járunk, viszont lehetnénk még jobbak is akár. Ezt kell kihoznunk magunkból!

Szombaton az MTK-val játszunk, az Újpest–MTK pedig az egyik legrégebbi összecsapás Magyarországon. Tudtad?

Igen, néhányan meséltek róla. Ez egy különleges összecsapás lesz mindenkinek, nemcsak a játékosoknak, de a klubnak és a szurkolóknak is. Mi mást is mondhatnék, meg akarjuk nyerni a mérkőzést, személy szerint pedig csak előre szeretnék tekinteni, és minél több időt a pályán tölteni. Egy kiváló kerettel dolgozó csapatot fogadunk, amely talán néhányakat meglepett az eddigi jó teljesítményével, így lehet, hogy ez lesz az eddigi legnagyobb teszt számunkra. Azonban még a bajnokság korai szakaszában vagyunk, így messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni.

BAJUSZ ZOLTÁN

A rangidős Branko Pauljevic beszélt arról, hogy miben más a mostani fiatalok helyzete a labdarúgásban, de pécsi emlékeit is felidézte a Magyar Kupa-mérkőzés előtt.

Hogy érzed, jó hatással volt a csapatra ez a válogatott szünet?

Jót tett ez a kis szünet, volt időnk pihenni, kicsit felölteni az akksikat, illetve az edzéseken is javíthattuk azokat a hibákat, amiket kellett. Az új játékosoknak is több ideje volt alkalmazkodni. Nem vagyok mérvadó szakember, de úgy látom, hogy elég jó minőséget képviselnek, nyilván mindig kell egy kis idő teljesen felvenni az új ritmust, megszokni a környezetet, de szerintem segítik majd a csapatunkat.

Ez már a hetedik szezonod itt, rengeteg dolgot átéltél nálunk. Melyik volt a kedvenc Újpested?

Ez nem könnyű, minden szezont élveztem itt. Az első évem felejthetetlen, hiszen rögtön megnyertük a Magyar Kupát, illetve harmadikok lettünk a bajnokságban. Ráadásul akkor költöztem fel Budapestre, rengeteg impulzus ért, minden új volt. Nem mondom, hogy az volt a kedvenc évem, de elég meghatározó az életemben. Utána volt, hogy jobban ment a csapatnak, előfordult, hogy hátrafelé kellett néznünk állandóan, de mindig küzdöttünk, és el akartunk érni valamit.

És a mostani csapatunkat hova helyezed?

Nagyon hiszek ebben a csapatban. Szerintem jó úton járunk, ha tudjuk tartani azt, amit elkezdtünk, és emellé mindenki belerak egy kis pluszt, akkor akár az első két helyért, de dobogóért legalább harcolhatunk. Minden nap azért edzek, hogy elérjek valamit, ilyen a mentalitásom. Komolyan kell venni minden egyes edzést, ha nem tesszük, akkor ne várjuk, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez.

Ezt a mentalitást át tudod adni a fiataloknak?

Próbálom. Én vagyok a legidősebb a csapatban, de nem érzem magam annak. Az viszont tény, hogy a koromból adódóan nagyobb rajtam a felelősség, és bölcsebb lettem. Már más célokkal szállok be egy mérkőzésbe, mint amikor idejöttem. Például fiatalabban próbáltam a sebességemmel és a cseleimmel elkápráztatni a szurkolókat, most viszont főleg az eredményt tartom szem előtt. Sokszor van olyan, hogy lenne lehetőségem cselezni, de egy jóval egyszerűbb megoldást választok, és kizárólag a sikerre összpontosítok. Ha a stabilitás megvan, utána már lehet hozzátenni trükköket.

Másmilyenek a fiatalok manapság? Hogy látod?

Eléggé különböznek az ifjúkori énemtől. Rengeteget változott a labdarúgás azóta, hogy elkezdtem játszani. A mostani srácok már egy teljesen más futballba szoktak bele, más a játékstílus, a ritmus, a taktika. Az én időmben jóval nehezebb volt felhívni magunkra a figyelmet. 21 évesen kezdtem csak első osztályban futballozni, ők már jóval korábban megtehetik ezt. Ha valakinek van egy jó szezonja, sőt, néha fél szezonja, akkor számtalanszor elviszi egy nagyobb csapat, akár külföldre is. Nekünk még éveket kellett egy együttesben játszani, hogy egyáltalán egy nagyobb gárda felfigyeljen ránk, ezt követően jöhetett csak szóba, hogy valaki külföldre igazol. Manapság a srácok sokkal jobban tudják élvezni a focit.

Magyarországra is csak 26 évesen jöttél, a Pécs volt az első itteni csapatod, szombaton pedig visszatérhetsz az első állomásodra.

Nagyon különleges érzés lesz, biztos vagyok benne. Amikor idejöttem, nem sokat tudtam a magyar fociról, Pécsről meg pláne, de mindkettőben nagyon pozitívan csalódtam. A legjobb döntés volt akkor odaigazolnom. Szerbiában sérült voltam sokáig, új edző érkezett a Partizanhoz, az átigazolási időszak a legtöbb helyen lezárult, így nem volt sok opcióm, és végül a PMFC mellett döntöttem. Ott újra játékba jöttem, és noha csak fél évet voltam ott, szép emlékek fűznek oda, jól ment a játék, az emberek szerettek, hamar felfigyeltek más csapatoknál is a teljesítményemre A magyarországi nyolc évem alatt számtalanszor kaptam támogató üzeneteket pécsiektől, sok Újpest-szurkoló van ott is. Minden csapatomra pozitívan gondolok vissza, de az Újpest után a Pécs a második kedvencem.

És mit vársz a szombati találkozótól?

Győzelmet, mi vagyunk az Újpest, mindig a győzelemért játszunk. Viszont nem lesz egyszerű, hiszen a Kupában bármi megtörténhet, nem számít az osztálykülönbség, egy meccsen bárki nyerhet.

BAJUSZ ZOLTÁN