Az Újpest és a magyar futball korszakos alakja 108 évvel ezelőtt, 1915. december 27-én született.
Zsengellér Gyula az Újpesti Torna Egylethez (UTE) 1936-ban szerződött a Salgótarjáni BTC-től, hogy aztán legendává váljon lila-fehérben. A csatár egészen 1947-ig erősítette klubunkat, közben pedig négyszer nyert magyar bajnoki címet (1939, 1945, 1946, 1947) és egyszer Közép-európai Kupát (1939). Ebben az időszakban 302 bajnokin összesen 386 gólt szerzett, ami meccsenként több mint 1.2 találatot jelent – nehezen felfogható, elképesztő számok.
Újpesti pályafutása során ötször lett a magyar élvonal gólkirálya (1938, 1939, 1943, 1944, 1945), a 25 gólos álomhatárt pedig csak egyetlen teljes idényében nem érte el, amikor szezon közben eltörte a lábát, így hosszabb kihagyás várt rá. Zsengellér Gyula a magyar bajnokság történetének harmadik legeredményesebb gólszerzője Szusza Ferenc és Schlosser Imre mögött, előbbiből adódóan pedig klubunk történetének második legeredményesebbje.
Legendánk az 1938–1939-es idényben összesen 56 találatot jegyzett, ezzel Európa legeredményesebb góllövője, aranycipőse lett, amivel kiérdemelte, hogy meghívják az Európa-válogatottba. A labdarúgás statisztikájával és történetével foglalkozó IFFHS 2012-ben a nyolcadik helyre sorolta minden idők legjobb góllövői között – a listán az élvonalbeli nemzeti bajnokságokban szerzett gólok számát vették figyelembe.
Korábbi csapatkapitányunk főleg centerként és balösszekötőként játszott pályafutása során, de a csatársorban mindenhol remekelt. Technikailag, gólszerzésben és a játékintelligencia tekintetében is kimagaslott kortársai közül. Újpesti időszakát követően három évet Olaszországban töltött, majd Kolumbiában fejezte be karrierjét. A magyar válogatottban összesen 39 alkalommal lépett pályára, de így is 32 gólt szerzett, 1938-ban pedig világbajnoki ezüstérmes lett a torna (holtversenyben) második legeredményesebb játékosaként. Labdarúgó-pályafutása után edzőként dolgozott Kolumbiában, Olaszországban és Cipruson.
