Száznegyven esztendővel ezelőtt Újpest teljesen másképp festett, mint manapság. A település alig néhány évtizeddel korábban, 1840-ben jött létre. A község kezdetben lassan fejlődött, és még az sem segített rajta, hogy 1846-ban a legelső, Pest és Vác között haladó magyar vasúti szerelvény – a rajta utazó, az eseményről tudósító Petőfi Sándorral – elsőként éppen Újpest határában állt meg. Fellendülést végül mégiscsak egy sínpár hozott, mégpedig az első magyar lóvasút, amely 1866-tól a pesti Széna (ma: Kálvin) teret kötötte össze Újpesttel. A minőségi tömegközlekedés rengeteg új lakót vonzott a fővárosi északi szomszédságába, a település pedig a következő két évtizedben iparos-polgári nagyközséggé fejlődött. A Váci országút és a mai Árpád út környékén létrejött utcákon kisebb üzemek, előkelőbb pesti családok kertes nyaralói és – többnyire földszintes – polgári házak váltottak egymást, míg a Baross utca két oldalán – lefelé egészen a Megyeri útig – szőlőskertek uralták a tájat.
Goll János, az Újpesti TE alapító elnöke
Az sok helyről érkezett új lakók gyorsan sajátjuknak érezték Újpestet, és hamar létrejött az a polgári réteg, mely mindent megtett a település előre jutásáért. A község előkelő lakói nyaranta eleinte a Népszigeten, majd később a vasútállomás és a Fóti út között fekvő rákospalotai erdőben szerveztek jótékony célú népünnepeket, ahol a település apraja-nagyja megfordult. A szervezők hol bölcsődére, hol árvaházra, hol templomépítésre gyűjtöttek, a lakosság pedig adakozott, a város épült és szépült. Újpest öntudatos polgárai úgy érezték, hogy saját pénzükből, önmaguk számára formálják, fejlesztik lakóhelyüket. A lelkes önszerveződés egyesületeket is életre hívott. A ma is létező „Újpesti Közművelődési Kör” elődjét fiatal diákok alakították meg 1877-ben, azzal a céllal, hogy tagjai rendszeresen áldozzanak a szellemi kultúrának. Néhány év múltán ugyanez az ifjú társaság a testi kultúrának is áldozni óhajtott, a kezdeményezés élére pedig a nyaranta újpesti házában élő, a terézvárosi polgári iskolában zenét, német nyelvet és tornát tanító Goll János állt. A közösség az 1882. évi népünnepet a rákospalotai erdőben, a parkvendéglő környezetében már azzal a céllal szervezte meg, hogy a befolyó adományokból orgonát készíttetnek a katolikus templomba, valamint tornaegyesületet alapítanak az újpestieknek. A július 2-ára kitűzött eseményt az esőzések miatt egy héttel el kellett halasztani, de a következő vasárnapon a nagy meleg tömegeket vonzott a ligeterdőbe. A fél forintos belépővel megtekinthető látványosság délután négy órakor vette kezdetét, amikor a Baldácsi veterán-egylet zeneszóval kivonult a tömeg legnagyobb örömére. Ezt követően Goll János VI. kerületi polgári iskolai tanítványai mutattak be tornamutatványokat, hogy elültessék az újpestiekben a tornázás és a sport magját. Később különféle tréfás látványosságokon mulatott a közönség, úgy, mint a zsákfutás vagy a májusfamászás, de lehetőség volt hintázásra, céllövésre is. A nappali látványosságok sora léggömbök feleresztésével zárult, majd Arany Ferkó zenéje mulattatta az asztalok mellett időző, vagy éppen táncoló publikumot. A zenét csak a tűzijáték szakította meg, majd a mulatság hajnalig folytatódott, szép anyagi sikerrel.
Bár az új templomi orgona az összegyűlt adományoknak köszönhetően néhány hónappal később elkészült, az áhított tornaegyesület ekkor még nem jött létre, a bevételből erre még nem futotta. 1883 nyarán újabb népünnepet tartottak az újpestiek, ezúttal tornacsarnok létesítése céljából, hiszen a sportoláshoz egy helyszín is szükséges volt. A terézvárosi iskolások ezúttal is készültek tornabemutatóval, azonban a kezdeményezés másodjára már kudarcot vallott, mivel a hideg, esős időjárás miatt kevesen vettek részt a mulatságon. A klubalapítási szándék egy időre szünetelt, végül csak 1885 elején kapott újabb lendületet. Az ekkora már 14 ezresre duzzadt település közéleti lapja az Ujpest és Vidéke ezen év januárjában írt egy cikket „Ujpesti torna-egylet” címmel, melyben a szervezett sportolás előnyeit és lehetőségeit mutatták be:
„(…) Ma már Ujpesten minden társadalmi osztálynak egylete, köre vagy klubja van, melynek minden egyes tagja magát a czél elérése végett az összetes működésnek aláveti.
Annál inkább kell tehát csodálni, hogy Ujpest, mely ez idő szerinti lakosságának jó része intelligencziából áll, a sport terén még semmi féle eredményt felmutatni nem képes. Más községek, melyek Ujpest lakosság számával bírnak, lövöldével, csolnakdával, nagyobb szabású kuglizóval, de mindenekelőtt tornacsarnokkal rendelkeznek. Körülbelül két év előtt megpendíttetett ugyan helységünkben egy tornacsarnok építésének eszméje és számos helybeli lakos összeállottt, hogy torna egyletet alakítson, sőt a rákospalotai park vendéglőben népünnepélyt is rendezett, melynek jövedelme az alapítandó tornaiskola javára volt szánva.
De ez az eszme tudomásunk szerint testté nem vált.
A tornászati sport, ha a sport elnevezés egyáltalán ráillik erre a fontos testnevelési eszközre, a sport nemeinek leghasznosabba, tehát a legreálisabb is.
Iskoláinkban a tornászat kötelezett tantárgy és ez örvendetes haladás, mert „mens sana in corpore sano”
De az iskolában való torna oktatás nem elegendő. A testgyakorlat ép oly hasznos, sőt okvetlen szükséges az érettkorban, mert ha a tornászat a test kifejlődésére jelentékeny előmozdító hatással bír, úgy bizonyára az a jó tulajdonsága sem tagadható, hogy a testnek épentartásához nem csekély mérvben hozzájárul.
Az érettkorban a testgyakorlat kiválóan azok nélkülözhetetlen szüksége, kiknek hivatásuk folytonos üléssel van egybekötve, minők a hivatalnokoké. Az ülés testi elsatnyulást, s vele számos betegséget idéz elő, melyeket csakis a gyakori rendszeres testgyakorlással lehet ellensúlyozni.
Már pedig községünkben a hivatalnokok, írnokok stb. száma nem csekély.
Ezeknek volna tehát feladatuk eme eszmét megvalósítani s ha valóban megvalósítják, mindenesetre ép oly hasznos dolgot visznek végbe, mintha bármily társadalmi egyesület létesítését elősegítették volna.”
Az UTE első alapszabálya
A lelkes újságíró gyorsan elérte célját, hiszen a tornaegyesületet alapítani óhajtó újpesti ifjak ismét nekiláttak a klubélet megszervezésének. Az újpesti sportolni vágyó fiatalok hétről hétre összegyűltek az „Ujpesti Zeneművelő Egyesület”-et is megalapító, a Budapesti Torna Clubban alelnöki pozíciót betöltő Goll János Deák Ferenc utcai házában, ahol az alapítandó tornaegylet ügyeit vitatták meg. Napközben sem tétlenkedtek, hiszen igyekeztek eszméjük mellé minél több résztvevőt toborozni, akik majd aktív sportolói lehetnek a klubnak. Hamarosan megalakult a szervezőbizottság, természetesen Goll vezetésével, míg a jegyző Schwarz Henrik lett. Június 4.-re elkészült az egylet alapszabálya, így nem maradt más hátra, mint kimondani a megalakulást.
A szervezőbizottság 1885. június 16-án, kedden este 8 órára, a templomtéri (ma: Szent István tér) elemi iskola igazgatói épületébe hirdette meg alakuló közgyűlését. A helyszínen megjelenő 76 sportember az alapszabályok megvitatását és elfogadását követően kimondta az új klub megalakulását. A tagság megválasztotta tisztviselőit és választmányát. Elnökké – közfelkiáltással – Goll Jánost, alelnökké győri Farkas Gyulát, titkárrá Kiss Bélát, pénztárossá Bieber Aladárt, ellenőrré Dokuly Lajost, szertárossá Bolla Jánost, ügyésszé dr. Rosé Gyulát, egyesületi orvossá dr. Molnár Józsefet választották. A tornatanítók szerepét Berényi Antal, Erschinger János és Schwarz Henrik vállalták magukra. A választmányba 20 tagot és 5 póttagot választottak. A klub az „Ujpesti Torna-egyesület” nevet vette fel, céljaként pedig nem csak a tagok tornaoktatását, hanem az újpesti fiú- és lánygyermekek testi nevelését, vívás és céllövés gyakorlását, valamint önkéntes tűzoltók kiképzését is megjelölte. Ezzel megalakult az immáron 140 éve működő Újpesti Torna Egylet.
Az UTE hat – legalább 50 Ft-ot befizető – alapító taggal, negyvenöt – az egyesületben sportoló, havi 25 krajcárt fizető – működő taggal és huszonöt – a klubot évi 2 Ft befizetésével támogató – pártoló taggal kezdte meg működését. Az Újpesti TE a tornászok népszerű „épség, erő, egyetértés” szavait választotta jelmondatául, és az ezt jelképező, három, egymásnak háttal fordított „E” betűből álló jelképet használta hivatalos pecsétjében.
A templomtéri iskola (ma: Szent István tér 19.), ahol az Újpest megalakult, egykor és most
A nagyközönség Budapesten először 1885 június 28-án, az első országos torna ünnepélyen találkozhatott az UTE sportolóival, akik 23 további egyesület tornászaival együttesen a Nemzeti Múzeumtól az Andrássy úton át a Városligetig vonultak, majd a 348 sportoló – köztük három újpesti – és további 141 tornatanár és diák tornagyakorlatokat mutatott be a nagyszámú fővárosi közönségnek.
Egy héttel később, július 4-én az újpestieknek is bemutatkozott az új klub. A rákospalotai erdő vendéglőjében este 6-kor kezdődött a zene, 7-től pedig az újpesti tornászok mutatták be gyakorlataikat a nagyközség lakóinak. Berényi Antal, Arnold Róbert, Szafka Manó, Broozer Mór, Pozdech Gyula, Erschinger János, Schwarz Henrik, Kossuth Péter és a többiek nyújtó tornázása nagy sikert aratott, majd a sportolók futólépésen elvonultak, és este 8-kor megkezdődött a tánc, Fenka Pista zenéjére. A mulatság a színes lampionokkal díszített nyári épületrészben kora reggelig tartott, és az 1 forintos belépők, valamint az adományok az UTE számára szép jövedelmet hoztak. Szükség is volt a pénzre, hiszen a klubnak a hűvösebb évszakokra tornatermet kellett bérelnie, valamint tornaszereket kellett beszereznie. Augusztus 15-én újabb sikeres és népszerű népünnepélyt tartott a klub, 1885. szeptember 18-án pedig a belügyminiszteri államtitkár hivatalosan is bejegyezte az egyesületet, ezzel a kormány is jóváhagyta az egyesület megalapítását. A klub sportműködését október 15-én kezdte meg. Ekkorra sikerült az István út 8. alatti, Heiss Tamás által nemrég felépített új lakóházában két szobát kibérelni, melyben az elválasztó falat áttörve létrehozták az UTE első tornatermét. A padlót a tagok behintették cserrel, majd Berényi Antal művezető vezényszavaira heti kétszer végeztek talajgyakorlatokat. A következő év februárjában megrendezték az első UTE-bált, mely hosszú évtizedeken át Újpest egyik legfontosabb társadalmi eseménysorozata volt. Az bálon befolyt összegből, valamint az alelnök győri Farkas Gyula által adományozott pénzből modern tornaszereket is sikerült beszerezni, így a klub elindulhatott hosszú, eleinte rögös, később rengeteg sikerrel tarkított útján.
Emléktábla az UTE alapításának helyszínén
Az Újpesti Torna Egyesület 1887-től már alkalmanként vívással is foglalkozott, majd az atlétika is bekerült az űzött sportágak sorába. 1897-ben azonban új sportág jelent meg Budapesten: a futball. Az addig iskolák udvarán, erdei tisztásokon, gyermekjátékként, rögtönzött kapukra űzött labdarúgást Magyarországon a BTC tagjai formálták sportággá, amikor a Millenáris sporttelepen szabványos méretű futballpályát hoztak létre és 11-11 ellen, egységes mezekben kezdtek el játszani. Példájukat rengetegen követték, a futball pillanatok alatt óriási népszerűségre tett szert a fővárosban. 1898 november elején néhány Újpesten lakó, a fővárosban tanuló tizenéves diák megtekintette a BTC egyik, bécsi Kriketterek ellen vívott mérkőzését a Millenárison. A fiatalok a látottakon felbuzdulva bőrlabdát vásároltak és a Népsziget egyik tisztásán futballozni kezdtek. Néhány hónap múltán, nagyobb játéktér után kutatva a Jutagyár mellé – a mai Újpest-Városkapu környékére – költöztek. Ez azonban egyelőre még csak a felkészülés volt, hiszen a Dinich Károly és Martonosi Baráth Lajos által vezetett társaságnak nagyobb céljai voltak. A fiatal diákok 1899. december 31-én egyesületet alapítottak Újpesti Football Club néven, az klub színeinek pedig a lilát és a fehéret választották. Az Újpest FC tagjai a Mező (ma: Erkel Gyula) utcában focipályát alakítottak ki, és 125 évvel ezelőtt, 1900. április 29-én lejátszották első mérkőzésüket a III. Kerületi TVE ellen. Ezzel megindult Újpesten a futballélet is.
Az UTE eredeti pecsétje
Az elkövetkező hónapokban a csapat sorra játszotta barátságos mérkőzéseit fővárosi ellenfeleivel. Az új esztendő első heteiben megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége, 1901. február 11-én pedig a csupa tizenévesből álló Újpesti FC beolvadt a település nagy presztízsű, ám a századfordulón működési nehézségekkel küzdő klubjába, az Újpesti Torna Egyesületbe. A fúzióval megalakult az Újpesti TE labdarúgó-szakosztálya, a csapat pedig áprilisban megkezdte szereplését a legelsőként kiírt futballbajnokság II. osztályában. A következő évtizedekben több névváltozáson is átesett futballcsapat azóta is minden MLSZ által kiírt bajnokságban részt vett. Újpest előbb Magyarország egyik legnagyobb iparvárosává, majd Budapest IV. kerületévé, százezer ember lakóhelyévé vált, miközben a klub az évek során hatalmasra duzzadt, országos szurkolótáborát jelentős hazai és nemzetközi sikerekkel örvendeztette meg. Az Újpest Football Club arany betűkkel írt története 140 évvel ezelőtt, az UTE megalapításával kezdődött el, és íródik tovább az idők végezetéig.
Írta: Laszip Gábor
