Bese Barnabás beszélt a kialakult csapatkohézióról, összefoglalta tapasztalatait az első újpesti félévéről, de a kitűzött céljait is megosztotta.
Először is, hogy teltek az ünnepek?
Köszönöm, nagyon jó volt. Régóta az a hagyomány, hogy összegyűlik a család karácsonykor, unokatestvérektől kezdve nagymamákon át mindenki. Családdal, barátokkal, szerettekkel mindig jó érzés együtt lenni, és mivel nekünk kevés olyan hetünk van, amikor nem kell a munkánkkal foglalkoznunk, ilyenkor ez különösen feltölti az embert. Habár én elég sokat bent voltam a stadionban a sérülésem miatt, plusz munkát végeztem, kezeléseket kaptam.
Ez lett volna a következő kérdésem, hiszen sokakat érdekel, hogy mi újság a sérüléseddel, hogy halad a felépülésed?
Beszakadt a combhajlítóm, az orvos pedig azt mondta, hogy az átlagosnál nagyobb a szakadás, ezért kell ennyit kihagynom. Ennek ugye van egy gyógyulási ideje, amit nem nagyon tudsz megsürgetni, persze vannak különböző kezelések, amelyek segítik a folyamatot, de ilyenkor türelmesen várni kell, amíg regenerálódik az izom.
Az első félévedben bármikor kérdeztünk, mindig pozitívan nyilatkoztál, most, hogy volt egy kis időd pihenni, hogyan tudod összegezni az eddig eltöltött itteni idődet?
Eddig azt kaptam, amit vártam. A vezetőség maximálisan igyekszik tartani azt, amit felvázolt a szezon elején, mostanra összeállt egy olyan csapat, amely szerintem elég ritka. Vannak külföldi és magyar, fiatal és rutinos játékosaink is, illetve kialakult egy olyan egyensúly, ami miatt abszolút pozitív az öltözői hangulat. Szeretnénk a teljesítményünkkel mi is visszaadni valamit, amiért a vezetőség minket választott ki az újjáépüléshez. Elég ritka, hogy szinte egy teljes keret kicserélődjön, egy ilyen folyamat nem egyik napról a másikra megy végbe. Ennek ellenére a kohézióval már nincs gond szerintem, folytatjuk az elkezdett munkát, és haladunk tovább ezen az úton.
Ez a kohézió a védelmünknél kifejezetten látványos, ezt bizonyítja az is, hogy a legkevesebb gólt mi kaptuk. Minek köszönhető szerinted, hogy így összeállt a hátsó sorunk?
Az egyik fele annak tudható be, hogy a vezetőség első kitűzött céljai között a védelem erősítése szerepelt. Egy biztos védekezésből már lehet tovább építkezni. A másik, hogy a mellettem lévő társaim egyéni kvalitásban is bizonyították többször, hogy bármikor lehet rájuk támaszkodni. Ami az összeszokottságot illeti, a már emlegetett csapatösszhangnak tudható be. Nemcsak annyi történik, hogy bejövünk, edzünk, majd megy mindenki a dolgára. Barátságok alakultak ki, többet beszélgetünk egymással, mely a pályán történő kommunikációt is segíti.
Egy fél mondatban a fiatalokat is említetted, akad a védőink között is. Hogy látod, olyan alapanyagként szolgálnak, akikre később bátran támaszkodhatunk?
Itt is úgy van, mint a legtöbb csapatsportnál, amikor felkerülnek a fiatalok a nagyokhoz. Mindenki annyit szeretne játszani, amennyit csak lehet, de ők ilyenkor még kevesebb lehetőséghez jutnak. Ehhez azonban hozzá kell szokni, végig kell járni egy ranglétrát. Persze nem arról van szó, hogy valaki 17-18 évesen ne játszhatna minden meccsen, hiszen elsősorban a teljesítmény számít, de van egy beilleszkedési, hozzászokási folyamat, amikor meg kell tanulni együtt játszani az idősebbekkel, tanácsot kérni tőlük. Szerencsére abszolút fogékonyak arra, ha mi mondunk nekik valamit, sőt, ők is szoktak kérdezni. Egy kis időnek még el kell telnie, hogy több játékpercet kapjanak, akkor fog eldőlni, hogy tudnak teljesíteni élesben a pályán.
Ahogy mondtad is, te már a rutinosabbak közé tartozol, ugyanakkor a 30 éves kort még pont az egyik legideálisabbnak szokták tartani védőknél. Milyen kitűzött céljaid vannak még?
Két ilyet tudok mondani, az első, hogy minél többet adhassak ehhez az Újpesten induló projekthez. Segíteni szeretnék, hogy minél gördülékenyebben mehessen végig az a folyamat, hogy egy ismét szerethető, eredményes, a bajnoki címért küzdő csapat jöjjön létre. A másik cél a válogatottság. Örülnék neki, ha még felhúzhatnám a címeres mezt, de görcsösen nem feszülök rá erre a témára. Igyekszem a legjobbamat nyújtani a pályán, és ha ez felkelti a szövetségi kapitány figyelmét, nagyon boldog leszek.
BAJUSZ ZOLTÁN