Magyar válogatott támadónk, Csoboth Kevin osztotta meg élményeit az Európa-bajnoki kijutásról, beszélt a mesébe illő elmúlt egy évéről, de azt is elárulta, hogy édesapja mivel szokta cukkolni.
Először is még egyszer gratulálok a kijutáshoz! Pár hete azt mondtad a podcastben, hogy még ne beszéljünk róla, csak ha megvan. Ennek most eljött az ideje. Nagy volt az ünneplés?
Nem kérdés. Én sem mostanában ünnepeltem ennyire önfeledten. Az a 97. percben szerzett egyenlítő gól Bulgáriában mindenkiben átszakított egy gátat. Most kiadhattunk magunkból mindent, tényleg leírhatatlan boldogságot éreztük mindannyian.
Ráadásul aktívan részt vettél a kijutásban, 5 meccsen is pályára léptél, sőt kezdőként is bizonyíthattál. Mondhatjuk, hogy lépésről lépésre teljesülnek az álmaid?
Igen, azt gondolom, hogy csak így, apránként lehet igazán előrejutni. Először megszereztem az első NB I-es gólomat, majd behívtak a válogatottba, debütálhattam, jött az első profi mesterhármason, Bulgáriában már kezdő voltam a válogatottban, majd kijutottunk az Eb-re. Azt nem tudom megmondani, mi lesz a következő, nem szeretek előreszaladni. Most az a célom, hogy a soron következő Újpest-meccseken jól teljesítsek.
Szóba került az első NB I-es gólod, amit egyébként 1-2 hét eltéréssel egy éve szereztél meg a Fehérvár ellen. Akkor gondoltad volna, hogy egy év múlva arról beszélünk, hogy kijutottál a válogatottal az Eb-re?
Dehogy gondoltam. Elég meseszerű volt ez az elmúlt egy év, de én inkább Szegedig szoktam visszaugrani, ha apukámmal beszélgetünk erről a témáról. Ha valaki a szegedi időszakomban azt mondta volna, hogy rövid időn belül csoportelsőként jutunk ki az Eb-re a magyar válogatottal, valószínűleg kiröhögtem volna.
Tényleg, apukád hogyan fogadta a sikered?
Természetesen nagyon büszke, és neki is hatalmas boldogságot jelent. Mindig megkaptam tőle, hogy „bezzeg ő ifjúsági Európa-bajnok”, most legalább válaszolhatok neki, hogy én meg kijutottam az Eb-re az A-válogatottal. Az persze még jobb válasz lenne, ha meg is nyernénk az Európa-bajnokságot a nemzeti csapattal (nevet).
Ahol összesen hétszer léptél pályára eddig. Mennyire vagy elégedett az idáig mutatott teljesítményeddel?
Megesett, hogy 15 percet kaptam, előfordult, hogy csak a végén álltam be egy kevés időre, de mindig azon voltam, hogy valahogyan segítsem a csapatot. Bulgáriában először játszhattam 60 percet, és úgy gondolom, hogy nem sült el rosszul a dolog, a társaimmal is gördülékeny volt az együttműködés. Kerkez Milos kiállítását sajnálom egy kicsit, mert könnyen lehet, hogy az okozta a lecserélésemet, de nem volt bennem keserűség, hiszen első a csapat, az pedig logikus ilyenkor, hogy a támadósorból kell lehozni valakit. Azon a meccsen egyébként van egy kis hiányérzetem, hiszen magabiztosan vezethettünk volna, de végül szerencsénk volt, jól jöttünk ki belőle, és szerintem ennek így kellett alakulnia.
Marco Rossi és az edzői stáb elégedett volt veled?
A visszajelzések alapján úgy tűnt, hogy igen. Noha Montenegró ellen nem léptem pályára, de egyáltalán nem búslakodtam. A kapitány szeretett volna olyanoknak is lehetőséget adni, akik előtte kevesebbszer léptek pályára, gondolok itt Gazdag Dánielre vagy Horváth Krisztoferre. Ez persze nem azt jelenti, hogy kevésbé komolyan vettük volna a zárómeccset, hiszen a csoportelsőségért és az idei veretlenségünk megtartásáért játszottunk.
Nem volt sok pihenőidőd, hiszen rögtön jelenésed volt Újpesten. Nehéz ilyenkor az örömittas pillanatokból és a válogatott hangulatból átszellemülni a klubfutballba? Vagy tudsz táplálkozni ebből a sikerből?
Az tény, hogy eléggé különbözik a kettő. Más a légkör, kiszakadsz a klubcsapatodból, és ugyan nem új arcokat ismersz meg, de mégis olyanokkal készülsz és töltöd együtt az idődet nap mint nap, akik teljesen máshol futballoznak egyébként. A kérdésre viszont az a válaszom, hogy nem nehéz átszellemülni, mert tudom, mire számítsak, itt van a jól megszokott kis brigádom, akikkel az az elsődleges dolgunk, hogy kijavítsuk az elmúlt hetek eredményeit. A saját teljesítményemmel egyébként vegyesek az érzéseim ebben a szezonban, voltak jó és gyengébb meccseim is. A góllövésen mindenképpen szeretnék javítani már ezen a következő négy találkozón is. Bizakodó vagyok, édesapámmal beszéltük, hogy amikor először kerültem be a válogatottba, mesterhármassal tértem vissza Újpestre, legutóbb duplával a Kecskemét ellen, úgyhogy remélem Mezőkövesden is villantok valami hasonlót.
Tanultál valami olyat a válogatottban, amit szerinted itt is tudsz kamatoztatni?
A nemzeti csapatban csak tanulni lehet. Tele vagyunk külföldön futballozó játékossal, Szoboszlai Dominik, Kerkez Milos, Orbán Willi és sorolhatnám bőven, tőlük rengeteget lehet tanulni. Alapvetően különböző dolgokat kérnek tőlem ott, mint Újpesten, más a felállás, a felfogás, sok taktikai elem is. A nemzetközi mérkőzések színvonala is komolyabb, persze, az NB I-ben is egyre több a kiemelkedő összecsapás, de a válogatott mégis egy magasabb szint.
Eddig a válogatott szünetek mindig inkább megtörték a lendületünket. Most viszont lehet, hogy jót tett ez a két hét, nem?
Ilyenkor lehet rendezni a sorokat, hibákat javítani, a fejeket kitisztítani. Minden csapat volt már gödörben, mondhatom idén bármelyik együttest, az MTK-tól kezdve, a Diósgyőrön át, még a Ferencvárosnak is vannak nehezebb időszakai, most itt a lehetőség javítani. Van még idén négy meccsünk, és természetesen úgy állunk hozzájuk, hogy mindet meg akarjuk nyerni. Nem szeretnék konkrét számokat ígérgetni, hiszen a labdarúgás sokszor nem úgy alakul, ahogy tervezi az ember, de a maximumot kell kihoznunk magunkból.
Hétvégén a Mezőkövesd ellen tehetitek meg. Az első meccsen egy teljesen defenzív játékkal, az utolsó pillanatban mentett pontot a borsodi csapat. Van bennetek revansvágy?
Ezt így nem hegyezném ki. Tudjuk, hogy azt a mérkőzést magunknak tettük nehézzé, egy szerencsétlen góllal egyenlítettek. Mezőkövesden sosem könnyű nyerni, tavaly nem is sikerült, de teljesen mindegy, hogy kivel és hol játszunk, nyerni és javítani szeretnénk.
BAJUSZ ZOLTÁN