Fiola Attilával beszélgettünk az első Derbije előtt a zöld-fehérek elleni emlékeiről, az újpesti meccshangulatról is, de azt is elárulta, mit csinál szabadidejében, és hogy miért nincs fent Instagramon.
A válogatott szünetben mondhatjuk, hogy szerencsére nem volt időd pihenni, ugyanis a Németország elleni Nemzetek Ligája-meccset végigjátszottad.
Igen, örülök, hogy megint ott lehettem a válogatottban. Hollandiában sajnos nem játszhattam az eltiltásom miatt, de a németek elleni egy igen jó iramú mérkőzés volt. Voltak helyzetek mindkét oldalon, akár nyerhettünk is volna, de a vendégek vezető gólja után szerintem mind örültünk az utolsó percben szerzett egy pontnak. A világ egyik legjobb csapatával játszottunk, így ez jó lezárása volt az évnek.
A hazai futball fejlődésével egyre többször fordul elő, hogy az NB I-ben a válogatottbeli csapattársaiddal nézel farkasszemet, így lesz ez vasárnap is a Derbin. Ilyenkor félre tudod tenni azt, hogy nemrég még egy mezben játszottatok Magyarországért?
Alapból egy olyan típusú játékos vagyok, hogy amikor meccs van, akkor csak a meccsel foglalkozom, amikor szórakozni kell, akkor szórakozom. A mérkőzésen félreteszek minden ilyen jellegű dolgot, és csak arra összpontosítok, hogy mi a feladatom, és a csapat sikeres legyen. Ez a hétvégén is így lesz.
Ha már hétvége, milyen érzésekkel várod a vasárnapot? Utalok itt arra, hogy ez lesz az első Derbid, hiszen az első felvonáson még nem voltál a csapatunk tagja.
Pont a napokban gondolkodtam rajta, hogy ez lesz az első. Nyilván ismerem ezt a rangadót, de kérdezgettem a többieket róla, hogy milyen szokott lenni. A hazai meccseinken amúgy is hat-hétezer ember szokott kint lenni, így érdekelt, hogy miben más a hangulat a Derbin. Mondták, hogy teljesen különbözik a többi bajnokitól, így nagyon izgatottan és kíváncsian várom már.
Ráadásul rohamosan fogynak a jegyek, közel telt házzal számolhatunk. Hozzászoktál már, hogy Újpesten hétről hétre jobb a hangulat, mint a korábbi csapataidnál, illetve, hogy hamar közönségkedvenc lettél?
Szerencsére a válogatottnak köszönhetően sokszor játszhattam akár 60 ezer ember előtt is. Szerintem minden labdarúgónak ez az álma, engem pedig különösen motivál és felpörget a telt ház közeli hangulat. Jó érzés rendre ennyi szurkoló előtt focizni, ez mindenkinek csak erőt adhat, és bízom benne, hogy továbbra is ilyen sokan lesznek a meccseinken.
Ezzel a Derbin biztosan nem lesz gond, ahogy a zöld-fehérek elleni tapasztalatoddal sem, ugyanis pályafutásod legtöbb meccsét, 28-at ellenük játszottál. Milyen emlékeid vannak?
Nem tudtam, hogy ellenük van a legtöbb. Sokszor sajnos a sérüléseim elvonták erről a figyelmem, rengeteg meccset kellett kihagynom a karrierem alatt, és ha játszottam mondjuk ellenük, akkor is jó néhányszor beinjekciózva vagy gyógyszerekkel. Talán, ha egyet kéne kiemelnem, akkor még a paksi időszakomban a 2011-es meccs lenne az, amikor az utolsó fordulóban egy jó kis összecsapáson 3-2-re legyőztük őket, ráadásul ezüstérmesek is lettünk.
Körvonalazódott már benned, hogy kell nekimenni egy ilyen rangadónak? Az a jobb, ha mindenki maximumom pörög, vagy a higgadtság a kulcs? Vagy a tűz és a hidegvér ebben az esetben nem oltja ki egymást?
Jól mondod, mindkettőnek szerepe van, meg kell találni az arany középutat. Nem szabad túlgondolni sem, hogy ez egy Derbi. Én mindig, minden meccsre ugyanúgy készülök, próbálok higgadt, de feltüzelt és motivált lenni. Utóbbi szerintem mindenkiben megvan, a kérdés az, hogy milyen szinten: valakiben túlzottan is, bennem például fokozottan, mindig nyerni akarok. Egy ilyen meccsen fejben is rendben kell lenni, a koncentráltság kulcs, nem csinálhatunk butaságokat. Amennyiben ezek mindenkinél jelen vannak, jó eredményt érhetünk el.
Szépen körülírtad, hogy amúgy egy elég kemény játékos vagy. Ezt próbálod a fiatalabbakból is kihozni?
Úgy gondolom, hogy ezt a harcosságot nem lehet másba átültetni. Ez valakiben vagy megvan, vagy nincs. Inkább egy velem született tulajdonság, nem hinném, hogy nagyon lehet fejleszteni. Persze, ha van olyan, aki érzi, hogy hajlamos rá, vagy többet is ki tudna hozni magából, akkor lehet vele próbálkozni, de itt is inkább szintek vannak. Szerintem bennem maximálisan megvan ez a keménység.
Emellett pedig rendre a foci körül jár az eszed, amennyire én érzékelem legalábbis, az öltözőben is mindig a labdarúgásról hallak beszélni. Nem is tudunk sokat arról, hogy mit csinálsz szabadidődben, hiszen az Instagramon sem vagy fent, holott manapság a focisták egyik elsődleges eszközei ezek a platformok. Ez a tartózkodás mindig így volt nálad?
Összességében ennek két oldala van, az egyik, ahogy te is mondtad, nem vagyok az a magamutogató típus. Én mindig is jobban kedveltem, ha a háttérben teszem a dolgom, meghagyom másoknak a médiában az érvényesülést. Szeretek melózni, edzeni, focizni. A másik oldala, hogy ezek az oldalak azt a célt szolgálják, hogy mindenki megmutassa, mit, mikor csinál, nekem pedig ez teljesen idegen. Úgy vagyok vele, hogy a magánéletem csak a családomra, barátaimra tartozik. Aki személyesen megismer, tudja, milyen ember vagyok, a többi nem nagyon izgat. Nagyon szeretek egyébként horgászni, szabadidőmben két-három barátommal szoktunk eljárni, de mivel dunai gyerek vagyok, sokat hajózunk, jetskizünk. Imádom a sebességet, az autóversenyt, a vezetési stílusom is olyan, hogy nem nagyon szeretnek beülni mellém az emberek (nevet).
BAJUSZ ZOLTÁN
