Fiatal játékosunk, Geiger Bálint mesélt a körülötte felgyorsult eseményekről, a különedzésekről, de a válogatottbeli debütálás is szóba került. 
Elég sűrű és eseménydús heteid voltak az utóbbi időben. Hogy érzed magad?
Tömören összefoglalva, nagyon jól érzem magam. Rövid időn belül történtek velem felfoghatatlan dolgok: a forduló játékosának választottak az nb1.hu-nál, majd rögtön másnap érkezett a válogatott meghívó. Még nem is emésztettem meg ezeket, de próbálok mindent a helyén kezelni, mindig szerény voltam, sose szálltam el, és erre most is törekszem. Ezentúl is azon leszek, hogy a lehető legtöbbet adjam ki magamból, a cél, hogy minél többször kerüljek be az U21-es, majd a felnőtt válogatottba is, és természetesen, hogy rendre játéklehetőséget kapjak az Újpestben.
Idén februárban a Paks elleni kupameccsen debütáltál a felnőtt csapatban. Számítottál rá akkor, hogy néhány hónap múlva alapember?
Ez volt a célom természetesen, bár akkor még balhátvédként kellett szerepelnem, de úgy voltam vele, hogy akár már a kapuba is beállnék, csak debütálhassak. Utána a bajnokságban is balhátvéd voltam, ami nem az én posztom, de itt is próbáltam bizonyítani, hogy mire vagyok képes. Aztán most nyáron komoly változásokon ment keresztül a klub, új stáb érkezett, akiket személyesen nem ismertem, de az első perctől azon voltam, hogy megmutassam, hogy a középpályán még jobb teljesítményre vagyok képes. A kérdésre visszatérve, nem mondom, hogy számítottam rá, de keményen megdolgoztam érte.
Ahogy láttam többször is, ez a kemény munka a csapat edzésein kívül is folytatódik, ugyanis Bodor Boldizsár külön is foglalkozik többetekkel. Ez hogy néz ki pontosan?
Általában azt fejlesztjük ezeken a külön edzéseken, amit mi szeretnénk. Én például tegnap szerettem volna a gyengébbik, jobb lábamat fejleszteni, Boldi pedig poszthoz kötötten kitalált erre feladatokat. Én középpályásként például átvételeket, passzokat, forgásokat gyakoroltam jobbal, de bármiben segítségünkre van, amiben úgy érezzük, hogy szeretnénk még javulni. A másik ilyen az egyéni videózás. Meg szoktam kérni, hogy mondja el a véleményét a mérkőzés után, ilyenkor leülünk, és az én jeleneteimet átbeszéljük. Sokszor kívülről másnak tűnik egy szituáció, mint belülről, szóval elmondja a tanácsait, én pedig igyekszem megfogadni őket.
Bartosz Grzelaknál meghatározó játékos vagy eddig. Milyen a közös munka vele?
Szerintem elmondhatjuk, hogy a stáb és a csapat is kezd összeállni. Az első fordulókban még nem jöttek az eredmények, de én úgy éreztem, hogy akkor is domináltuk a játékot, és többször jó focit mutattunk. Bartosz Grzelakot egy remek szakembernek tartom, ő is sokszor elmondja a véleményét posztok vagy akár személy szerint is. Van, hogy külön hív minket beszélgetni, megosztani a meglátásait. Nagyon szeretek vele dolgozni.
Minőségi játékosokkal van tele a keretünk, a te posztodra például érkezett Tom Lacoux, aki a francia élvonalban is játszott. Milyen érzés ilyen kaliberű társakkal futballozni?
Teljesen más szint, főleg az NB III után, fantasztikus velük játszani. Sokan vagyunk fiatalok a keretben, állandóan van mit tanulnunk az idősebb, tapasztaltabb játékosoktól. Ha már Tomot említetted, rajta például az első két edzés után láttam, hogy ő is a rövidpasszos játékot képviseli, aminek nagyon örülök, mert szeretek összejátszani az ilyen kombinatív társakkal.
Egy fél mondatban már említetted az U21-es válogatottat. Először kerültél be a nemzeti csapatba. Nem volt nehéz megszokni, hogy nem a mindennapi társaiddal kell együtt játszani?
Az könnyítette a helyzetet, hogy néhány héttel előtte volt egy összetartás, ahol már szintén ott lehettem, és kicsit megismerhettem a többieket. Jó volt újra találkozni olyanokkal, akikkel régebben együtt játszottunk, mint például Gruber Zsombor, Pécsi Ármin vagy Dénes Vilmos. Az egész helyzet olyan felfoghatatlan volt, egyik percben még otthon pihentem, majd jött a hívás, hogy mennem kell a válogatotthoz. Egy gyerekkori álmom vált valóra, főleg, hogy játszhattam egy félidőt is Szlovákia ellen, élveztem minden percét az ott töltött időnek.
A családod, hogy reagált?
Anyukám sírt, és azt mondta, hogy fel se tudja fogni, mik történnek velem. Mindig elmondják, hogy mennyire büszkék rám, ugyanakkor azt is tudom, hogy nélkülük nem lehetnék itt Újpesten és a válogatottnál sem, úgyhogy innen is szeretném megköszönni nekik, hogy mindig támogatnak. Gyerekkorom óta minden meccsemen ott vannak, mindegy, hogy hazai vagy idegenbeli. Mivel az apukám és a testvérem is focizott, nekünk abból állt a hétvége, hogy három mérkőzésre is kimentünk. Édesapám amúgy a Stadler FC-ben futballozott, szintén középpályásként, így mindig elmondja a tanácsait egy-egy meccs után, de már anyukám is annyi találkozót látott, hogy neki is sok jó meglátása van. Általában próbálom megfogadni őket.
Az a típus vagy, aki már a jövőbe is tekint, vagy csak a jelenre összpontosítasz?
Jelenleg örülök, hogy bekerültem a csapatba, és csak ezzel foglalkozom. A játéklehetőségemre fókuszálok, nem szeretnék lejjebb adni belőle, mert ebben a stadionban kisétálni a gyepre leírhatatlan érzés. A debütálásomkor is rázott a hideg. Ilyen szurkolók előtt játszani hétről hétre nem sok csapatnak adatik meg.
Szombaton az a Diósgyőr érkezik hozzánk, amelyik hétfőn hosszabbításban jutott tovább a Magyar Kupában…
Ahogy Bartosz Grzelak is elmondta, volt elég idejük pihenni így is, ráadásul, ha magamból indulok ki, akkor én minden nap meccset játszanék inkább az edzések helyett. Erre a hétfői kupameccsre felesleges alapozni, ahogy arra sem szabad, hogy tavaly a DVTK-t háromszor is le tudtuk győzni. A lényeg az, hogy ne függjünk az ő játékuktól, nekünk a saját focinkat kell játszanunk, ahogy tettük azt az előző meccseken is.
BAJUSZ ZOLTÁN
