Ezúttal a két gólpassznál járó George Ganeát ismerhetjük meg jobban. Szélső támadónk mesélt a beilleszkedéséről és édesapjáról, illetve elárulta, hogy miért választotta az Újpestet.
Kifejezetten jól kezdtél nálunk, három meccs alatt két gólpassz és egy kiharcolt büntető. Ez azt jelenti, hogy hamar beilleszkedtél, passzol a mi játékunk a te stílusodhoz?
Elég gyorsan megszoktam a környezetet, sokat segített a stáb és a csapattársaim is. A pályán is hamar magamra találtam, fekszik nekem ez a felfogás. Hosszú labdákkal és sok labdabirtoklással próbálkozunk, ez pedig megkönnyítette a dolgom. A két gólpassznál többet akartam szerezni, de azt hiszem, kezdetnek megteszi.
Eddig mindhárom bajnokin a bal szélen játszottál. Akkor ez a kedvenc posztod?
Elmondhatom, hogy támadásban mindenhol tudok játszani. A két szélén, centerként és visszavont ékként is. Utánpótlásban kilences pozícióban kezdtem, aztán szép lassan a felnőttek között egyre többször kerültem ki a szélre, mert nincs egy klasszikus center alkatom. A bal oldalt annyiból jobban kedvelem, hogy változatosabb, hiszen tudok befelé cselezni, keresztbe vezetni a labdát, majd lőni, vagy az alapvonal felé cselezni, és beadni. Éppen ezek miatt talán a bal szélső és a center a két kedvenc posztom.
Igen, az feltűnt, hogy szeretsz cselezni. Ebben vagy az egyik legjobb a pályán?
Akkor cselezek, ha magabiztosnak és jól érzem magam, illetve, ha tudom, hogy a stáb és a társaim is megbíznak bennem. Ez most mind megvan, szerintem jó formában vagyok, habár az első két meccsen még fizikálisan nem tudtam 100 százalékot nyújtani, de fokozatosan jobb állapotban leszek. Nem mondom, hogy én vagyok a leglátványosabb játékos, de egy-két védőt ki tudok cselezni. Jól és gyorsan indulok be az üres területekbe, kapura lőni is tudok, habár ezt az első meccseimen még nem mutattam meg. Emellett sokat futok és általában későn fáradok el. Nem véletlen, hogy gyerekkorom óta Cristiano Ronaldo a példaképem, ugyanazon a poszton is játszunk.
Azt már tudjuk, miben vagy jó a pályán, de milyen ember George Ganea az életben?
Szerintem egy rendes srác vagyok, elég szociális, szeretem megismerni az embereket, hogy honnan jöttek, szeretek többet megtudni más kultúrákról. Van egy családom, egy feleségem és egy háromhónapos kislányom, úgyhogy elég fiatal apuka vagyok. Ők egy hete költöztek Budapestre, a párommal mindketten nagyon szeretjük ezt a várost, gyönyörű, rengeteg programra van lehetőségünk együtt és barátokkal is. Az elmúlt hónapok kissé nehezek voltak, költözködni, átállni egy másik életre. Ez főleg a családomat érintette nehezen, de bízom benne, hogy végül nagyon boldogok leszünk itt. Az azért egy kis könnyítést jelent, hogy Románia itt van a szomszédban, így, ha a feleségem haza akar menni, akkor hipp-hopp otthon van.
Gondolom az sosem volt kérdés, hogy labdarúgó leszel, hiszen édesapád, Ionel Ganea is profi futballista volt..
Mondhatjuk, hogy így van, viszont sosem erőltette rám a focit, a saját döntésem volt. Öt évesen kezdtem el rendesen futballozni, de egészen kiskoromtól kezdve a labdarúgás világában éltem. Az volt az álmom, hogy ezen az úton haladjak végig, szerencsére sikerült. Arra nem emlékszem, hogy amikor kicsi voltam, követtem-e apa meccseit, de utána, ahogy nőttem, visszanéztem Youtube-on, meg persze ő is mutatott DVD-ket magáról. Mint minden szülő, ő is ellát tanácsokkal a mai napig, néha megfogadom őket, máskor meg sem akarom hallani azokat (nevet).
Gyerekként tehát az volt a vágyad, hogy profi legyél, de mi a mostani álmod?
Legfőképpen az, hogy a szüleim büszkék legyenek rám. Szívesen játszanék valamelyik topbajnokságban, például Spanyolországban, Olaszországban, de különösképp a Bundesligában, hiszen apukám is ott játszott sokáig (Ionel Ganea 107-szer lépett pályára a Stuttgartban – a szerk.). Azonban, ha nem jönne össze egy ilyen komoly liga, akkor sincs gond, amíg büszkék rám. Más nem számít.
Említetted Olaszországot, ott az Entella és az AS Roma akadémiáján is megfordultál. Utóbbinál ismerted meg Lirim Kastratit is. Jó viszonyt ápoltok?
Kifejezetten jót, noha csak egy évet töltöttem el a Románál, nagyon jó barátok lettünk. Ő tényleg remek ember, olyan, akiben megbízhatok. Amióta megérkeztem, rengeteget segít nekem. Nagyjából két nappal azelőtt, hogy biztossá vált az ideigazolásom, írtam neki, illetve Andreias Calcannak, aki korábban itt játszott, majd a csapattársam volt, és kérdeztem tőlük pár dolgot. Kizárólag jókat mondtak a klubról, a csapatról és az egész környezetről, de azt is hozzátették, hogy az Újpest nagyobb dolgokat is szeretne elérni, így még inkább meggyőztek.
Olaszországban is nevelkedtél, de felnőttként Romániában futballoztál. Milyen különbségeket észleltél a román és a magyar labdarúgás között?
Olyan hatalmas differencia azért nincs, de amit megfigyeltem, hogy itt az összes ember, aki a futballal foglalkozik, jóval profibb és nagyobb dolgokat akar elérni. Magyarországon kiváló minőségű játékosok vannak, de ami a legnagyobb különbség, hogy a körülmények is jóval magasabb színvonalat képviselnek, ebben Románia kicsit lemaradt. Az elsődleges ok, amiért idejöttem, hogy tudom, milyen villámgyorsan fejlődik a magyar labdarúgás, gyorsabban, mint otthon, éppen ezért előrelépés ez nekem, és előszobája lehet annak, hogy egy nagy bajnokságba is eljussak.
Hétvégén Paksra látogatunk. Tudsz valamit a paksiakról?
Néhány dolgot mondtak már a többiek az öltözőben, illetve a Diósgyőr elleni meccsükbe is belenéztem. Biztosan kemény találkozó lesz, természetesen nyerni szeretnénk, hiszen az előző két meccsen is benne volt, hogy behúzzuk mind a hat pontot, de sajnos végül nem sikerült. A szurkolóink támogatásával most is megvan az esélyünk a győzelemre, fantasztikusak voltak mindhárom összecsapáson. Már korábban is tudtam, hogy komoly ultrái vannak az Újpestnek, élvezet előttük futballozni.
BAJUSZ ZOLTÁN
