George Ganea mesélt az apaságról, megosztotta, hogy szerinte miért lenne jó edző belőle, de azt is elárulta, hogy milyen érzésekkel zárta az őszi félévet.
Mindenekelőtt, hogy van a családod? Érzel magadon változást, mióta apa lettél?
Nagyon jól vagyunk, a kezdeti időszakban még Romániában maradtak, de már itt élünk Budapesten, és nagyon élvezzük. A kislányom már majdnem 9 hónapos, és természetesen engem is megváltoztatott a születése, ahogy minden embert, amikor szülővé válik. Jóval felelősségteljesebb lettem, mindig arra figyelek, hogy nekik jó legyen, hogy a lányom a legjobb körülmények között nőjön fel. A pályán is motivációt ad a családom, immáron nem csak a csapatért, hanem értük is játszom, hiszen mindig ott vannak mellettem, támogatnak, így szeretném őket büszkévé és boldoggá tenni.
Profi labdarúgóként könnyebb vagy nehezebb elosztani családon belül az otthoni teendőket?
Szerencsés vagyok ebből a szempontból, a feleségem nagyon megértő és elfogadó. Nem könnyű futballistafeleségnek lenni, de szerintem jól együttműködünk. Ahogy a pályán, úgy otthon is próbálok 100 százalékot nyújtani. Amíg én edzéseken, meccseken vagyok, ő vigyáz a lányunkra, és elvégez néhány otthoni feladatot, majd hazaérek, és cserélünk, így mindketten kivesszük a részünket mindenből.
A budapesti létet élvezed, amint mondtad. A klubon belül is ez a helyzet?
Persze, az első naptól kezdve nagyszerűen érzem magam itt. Már a kezdetektől mindenki kedves és segítőkész, ezt pedig igyekszem meghálálni a pályán is. Könnyen ment a beilleszkedés, többnyire fiatal játékosaink vannak, néhány rutinosabbal kiegészülve, de mindenkivel egyszerű megtalálni a közös hangot. Magamon tapasztaltam, de több újfiúnál is észrevettem, hogy az első hetekben többen is rendelkezésre állnak, ha a város megismeréséről vagy egyéb ügyekről van szó.
Az kívülről is látszik, hogy jó kapcsolatot ápolsz mindenkivel, viszont Lirim Kastrati távozott, aki az egyik legjobb barátod.
Hogy őszinte legyek egy kicsit szomorú vagyok, hiszen tényleg jó barátom, de csalódottságról szó sincs. Ez egy lépés a karrierjében, ennek pedig barátként örülnöm kell. Rengeteget segített nekem korábban, még a Roma utánpótlásában egy évig csapattársak voltunk, minden napot együtt töltöttünk, sok közös élményünk van. Aztán úgy hozta az élet, hogy Újpesten is összekerültük, ő pedig itt is rendelkezésemre állt, segített a feleségemnek és a gyerekemnek is, hiszen eleinte még nem volt autónk, így olykor Lirim fuvarozott minket. Egy nagyon jó ember, kiváló barát és remek labdarúgó, akinek a legjobbakat kívánom. Az ő távozása viszont nem azt jelenti, hogy én kevésbé szeretek Újpesten játszani.
Az imént említetted az autót, viszont tudtommal neked nincs jogosítványod, nem?
Nekem nincs, a feleségem vezet. Sosem tartottam igazán fontosnak, bárhol játszottam, mindig mondták a társaim, hogy „Szerezd már meg a jogsit!”, de valahogy sosem vonzott annyira a vezetés. Azonban, ha egyszer úgy hozza a sors, vagy megköveteli egy helyzet, akkor lehet, hogy megcsinálom.
Itt egyelőre nincs rá szükséged, viszont egy teljes felkészülési időszakra talán volt, hogy jobban összecsiszolódjatok a srácokkal. Sikerült szerinted?
Meglátásom szerint, igen. Az év első felében mindig az jelenti a nehézéget, hogy az új játékosok több hullámban érkeznek, így több idő is kell, hogy a kohézió kialakuljon. Most erre volt elég időnk, sokat dolgozhattunk együtt csapatként, és mostanra mindenki érti azt a felfogást, amit az edző elvár tőlünk, ráadásul fizikálisan is jobb állapotban vagyunk. El kell kezdenünk nyerni a meccseket, hogy visszatérjünk oda, ahová a szezon elején tartoztunk!
A felkészülési időszakban többször is kezdőként kaptál lehetőséget. Bizakodó vagy a bajnokikkal kapcsolatban is?
Minden játékos arra vágyik, hogy a lehető legtöbb időt tölthesse a pályán, de a végső szó mindig az edzőé. Amennyiben ő úgy gondolja, hogy szüksége van rám a kezdőben, akkor ott fogok bizonyítani, ha nem, akkor ugyanúgy tovább edzem 100 százalékkal, mint eddig, és bármikor segítem a csapatot.
Mennyire vagy elégedett magaddal eddig? Mindössze 348 percet játszottál, de 4 gólpasszt is kiosztottál.
Keveslem, nem vagyok elégedett, mely főleg abból ered, hogy elég maximalista vagyok, mindig segíteni akarom a csapatom, és egyre jobb számokat produkálni. Ilyen felfogásban neveltek, gyerekkoromban is nagy nyomás volt rajtam. Az eddigi újpesti mutatóm nem vészes, de tudom, hogy ennél sokkal többre vagyok képes, és ezt igyekszem kihozni magamból a második félévben.
Újpesten elősorban a széleken számítanak rád, de korábban center is voltál. Melyiket szereted jobban?
Mindkettőt egyformán. Az utánpótláscsapataimban éknek neveltek, de mivel nem nőttem igazi „nagyfiúvá”, felnőtt karrierem alatt az edzőim elkezdtek kipróbálni a széleken is. 24 évesen már nem a legfiatalabbak közé tartozom, így megvan minden tudásom ahhoz, hogy a támadósorban bármelyik poszton tudjak játszani. Nem számít, hol kapok lehetőséget, a lényeg az, hogyan teljesítek.
Egyszer azt mondtad, hogy szerinted jó edző válna belőled. Ez az elsődleges célod a pályafutásod után?
Egyelőre még nem gondolkodom ezen, hiszen elég fiatal vagyok. Édesapám a futballnak szentelte az életét, játékosként visszavonult, majd mondhatni egyből edző lett. Egy gyereknek nehéz, ha csak ilyen keveset láthatja a szüleit, éppen ezért az elsődleges tervem az, hogyha befejeztem a focit, többet leszek a családommal. Szeretném a lehető legjobb módon felnevelni a gyermekeimet, aztán meglátjuk. Nem tudni, mit hoz az élet, könnyen lehet, hogy közben is a futball közelében maradok, mert otthon ülni és semmit tenni képtelen vagyok (nevet).
Tegyük fel, hogy egyszer edző leszel. Miért gondolod, hogy jó szakember lennél? És milyen stílusban játszatnád a csapatod?
Bárhol játszottam, rengeteg jó edzővel volt dolgom, és egy csomó különböző, hasznos dolgot tanultam tőlük. Amikor ennyiféle szakemberrel találkozol, egy idő után meg tudod állapítani, hogy mely módszerek működnek, melyek nem. Édesapám is állandóan tanítgatott, a labdarúgás légkörében nőttem fel, jó képzésben részesültem, és ezt szeretném majd egyszer a gyerekeknek továbbadni. Alapvetően a labdabirtoklós stílust alkalmaznám, szeretem a kreatív, technikás játékosokat, elől pedig a direkt támadójátékot preferálom.
Szinte csak dicsérted az edzőidet, de azért csak volt egy kedvenced..
Talán Mirel Radoit mondanám. Az U21-es válogatottban dolgoztunk együtt, de akkor még csak az edzői pályafutása legelején járt. Pont ezért olyan fiatalon nem éreztük, hogy játékos-edző kapcsolat lenne köztünk, sokkal inkább olyan volt, mint egy nagytestvér, nagyon megértett minket.
Végül térjünk ki a pénteki nyitányra az MTK ellen. Milyen érzéseid vannak?
Elég rosszul zártuk az őszt, a szerencsével is hadilábon álltunk, ezért ezen az utolsó hét meccsen eléggé megcsappant az önbizalmunk, mely főleg a morálra hatott ki. A felkészülés alatt viszont újra erőt és magabiztosságot merítettünk, elkezdtük megmutatni, hogy mit tudunk valójában. Ezt kell átültetni a bajnokikra is! Minél előbb pontokra van szükségünk, be kell bizonyítanunk, hogy ez egy olyan hiba volt, amit ki tudunk javítani. Én bízom a stábban és a csapatban, tudom, hogy ennél sokkal jobb eredményekre vagyunk képesek.
BAJUSZ ZOLTÁN
