Görög hátvédünkkel beszélgettünk többek között a budapesti hétköznapokról és a klub jelenéről, de szóba került Federico Chiesa és Dusan Vlahovic is.
Kezdjük egy kicsit személyesebb témával, a magánéleteddel. Immár egy éve itt laksz Budapesten, hogy érzed magad, mennyire sikerült beilleszkedni a magyar hétköznapokba?
Kifejezetten nyugodt hely Budapest, szeretek itt élni. Habár az időjárás egy leheletnyivel hűvösebb, mint otthon Görögországban, főleg télen, az élet nem tér el olyan hatalmas mértékben, talán a tenger hiányát tudnám említeni, mint nagy különbséget. Az embernek persze mindig az otthona az etalon, így nehéz ahhoz hasonlítani összességében.
Ha jól tudom, néhány hete már a barátnőd is életvitelszerűen a magyar fővárosban él veled, ami gondolom még kényelmesebbé, otthonosabbá teszi a mindennapokat.
Ez így van, két hónapja költözött ide mostmár ténylegesen, előtte ugyanis ingázott Görögország és Magyarország között. Nyilván örülök neki, mert sok időt tudunk így együtt tölteni. Neki is megvan a maga dolga, hiszen bár befejezte az egyetemet, ősszel elkezdett egy mesterkurzust egy görög felsőoktatási intézményben.
Hogy néz ki így egy napotok átlagosan?
A meccsnapokat kivéve általában reggel kell a stadionhoz mennünk, ahol a munka folyik minden szempontból. Az edzések és minden egyéb kiegészítő program nagyjából négy-öt órát vesznek igénybe, így azért nem végzünk túl későn. Ezt követően hazafelé veszem az irányt, a barátnőmmel gyakran benézünk a városba, sétálni vagy egyszerűen csak inni egy kávét. Sok időt töltünk otthon is, az egyik kedvenc elfoglaltságunk a közös főzés, mert a görög ízek nagyon hiányoznak, de így ezt a problémát át tudjuk hidalni.
Lépjünk vissza egy kicsit, mesélj a múltadról a futballpályán. Ugyebár odahaza kezdődött minden, majd a Fiorentinában is játszottál. Mennyit dobott a karriereden az olasz kitérő?
Görögorszában kezdtem a Patraikos FC-nél, majd az Asteras Trípolishoz kerültem, ahol később az első profi szerződésemet is aláírtam. 18 évesen jött a lehetőség, így Firenzébe igazoltam kölcsönbe, ahol volt szerencsém fiatalon együtt dolgozni az első csapattal. Ezzel párhuzamosan a görög futballban végigjártam a ranglétrát, ami a korosztályos válogatottakat illeti, és ez szerintem minden játékosnak hatalmas érdem és elismerés. Bár a felnőtt csapatban még nem volt lehetőségem bemutatkozni, 24 éves vagyok, és szeretek komoly célokat kitűzni magam elé, így nem tettem még le arról, hogy ez a közeljövőben megtörténik.
A firenzei időszak érdekelne még egy kicsit. Kik voltak a legnagyobb hatással rád abból a csapatból?
Az egész közeg jóformán, mert a profizmus egy olyan szintjét tapasztaltam ott, mind a stábtagok szakértelmében, mind az edzőközpont vagy a stadion felszereltségében, de persze a játékosok kvalitásában is, ami lenyűgözött. A kolumbiai válogatott Luis Muriel volt az egyik legjobb abban a keretben, hatalmas tapasztalattal a háta mögött. Olyan indulósebessége volt, hogy szabálytalanul is ritkán tudtam megállítani az edzéseken. De hogy mekkora nevekkel játszattam együtt, azt jól jelzi, hogy Federico Chiesa és Dusan Vlahovic is a csapattársam volt, akik ma már a Juventus legjobbjai.
Forduljunk Újpest felé, merthogy elég sűrű időszakot élünk jelenleg, benne komoly hullámvölgyekkel. Milyen ezekben a hetekben a hangulat az öltözőben és a klubházban?
Tisztában van mindenki azzal, hogy élt már szebb napokat a klub, ami a csapat teljesítményét illeti. Nem egyszerű senkinek, legyen szó játékosról, edzőről vagy egyéb stábtagról, nem is beszélve a szurkolókról, akiktől hihetetlen bíztatást kapunk ezekben a hetekben is. Közhelynek hangozhat, de nincs más megoldás, mint összekapaszkodni, és egymást támogatva valahogy kikászálódni ebből a gödörből. Azzal pedig, hogy a sajtó vagy a többi klub szurkolói mit gondolnak, mit mondanak, írnak rólunk, nem foglalkozunk. A múltat nem tudjuk megváltoztatni, a jövőt pedig nem lehet előre látni, így egyetlen lehetőségünk van – rengeteget dolgozni.
Hatalmas érdeklődés előzte meg a Derbit, a hangulatra pedig nem is lehetett panasz, az eredmény viszont közel sem úgy alakult, ahogy azt terveztük. Hogyan próbáltad túltenni magad a vasárnapon, mi segíthet az ilyen helyzetekben?
Frenetikus volt a hangulat, pályafutásom egyik legjobb élménye ebből a szempontból, leírhatatlan érzés, amikor több mint tízezren szurkolnak neked. A meccs, ahogy mondtad, viszont nem úgy alakult, ahogyan szerettük volna, de mindig meg kell találni a pozitívumokat. A vasárnapi, Fehérvár elleni bajnoki gyors lehetőséget ad a javításra.
