Huszti András beszélt a gördülékeny beilleszkedéséről, a fizikai fejlődéséről és az egyéni céljairól is.
Nagyjából két hete vagy itt. Hogy érzed magad eddig?
Szuperül érzem magam, az első naptól kezdve mindenki nagyon rendes velem, jó fogadtatásban részesültem. Másfelől az is tetszik, hogy az érdi saját házamban lakhatok a 40 kg-os kutyámmal. Úgyhogy tényleg minden remek, minden nap mosolyogva jövök be edzeni.
A beilleszkedéssel akkor nem volt gond, pláne, hogy volt, akit már ismertél korábbról.
Konkrétan már az első nap beilleszkedtem. Kiss Tamással a szombathelyi akadémián együtt nevelkedtünk, majd a Puskás Akadémiában is játszottunk közösen, Csoboth Kevint még gyerekkoromból, Pécsről ismerem, Tajti Mátyással pedig ugye Zalaegerszegen voltunk csapattársak. Ellenfélként a többieket is ismertem, így tényleg könnyen ment az akklimatizálódás.
Elég kalandos időszak közepén érkeztél, tulajdonosváltás, edzőváltás. Éreztél valamit ezekből?
Nem mondanám, minden zökkenőmentes volt, mindenki megnyugodott már, hogy ezek végbementek. Az Újpest nekem már korábban is szóba került, többször forogtunk egymás körül, de nem lett belőle semmi. Aztán az átigazolási időszak utolsó napján hívott a menedzserem, hogy meg kéne jelennem Újpesten aláírni a szerződést. Megörültem neki, egyből öltöztem, és indultam is, hiszen egy nagy múltú klubról van szó, jól esett, hogy megkeresett. Nálam az Újpest mindig topcsapat – főleg ezzel a szurkolótáborral, ami mögöttünk van -, akkor is, ha éppen a helyezés nem azt mutatja. Itt játszani mindig egy külön élmény, korábban is szerettem a hangulat miatt, bár akkor még ellenfélként nem kedveltek a szurkolók, de remélem ez megváltozik (nevet).
Játszottál azért jó pár helyen, hol érezted magad a legjobban?
Ez elég nehéz kérdés, hiszen mindenhol volt miért jól éreznem magam. 17 évesen Tiszakécskére kerültem, ott remek volt a társaság, minden klappolt, de a Puskásnál is jól éreztem magam, annak ellenére, hogy keveset játszottam. Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mindig sikerül egy jó társaságba belecsöppennem. Nem könnyű választani, de talán a zalaegerszegi Ricardo Moniz-féle időszakot emelném ki. Ott éreztem ugyanazt, mint most, hogy akkor is mosolyogva érkeztem edzésre, ha reggel 6-ra kellett menni.
Azt mondtad, hogy szerencséd van, mert mindig egy jó közegbe kerülsz. Akkor ez azt is jelenti, hogy elég közvetlen ember vagy, nem?
Igen, ez is igaz. Nem szeretek elzárkózni akárki elől is, szeretem megismerni a csapattársaimat. Mindegy, hogy valakit egy napja ismerek, akkor is próbálok nem idegenként viszonyulni hozzá. Ha már egy csapatban játszunk, akkor egymásért is vagyunk ott, ezért igyekszem így hozzáállni mindenkihez.
Ezek alapján nem tűnik nehéznek együtt játszani veled, az viszont érdekelne, hogy neked nehezedre esett-e visszalépni jobbhátvédbe? Hiszen eleinte nem ott kezdted, ha minden igaz.
Az utánpótlásban a támadósorban kezdtem, majd egyszer úgy hozta a sors, hogy nem volt emberünk jobbhátvéd posztra, én pedig jelentkeztem, hogy vállalom. Olyan jól sikerült, hogy utána mondták, hogy nyugodtan maradhatok is ott. Szépen elsajátítottam az ehhez szükséges dolgokat, de az utóbbi években volt, hogy belső védőként is bevetettek, így összességében több pozícióban is tudok futballozni.
Akkor a kezdetek miatt szeretsz belépni a támadásokba is?
Igen, szeretem az előre játékot, talán ezért is preferálom az ötvédős felállást leginkább. Olyankor intenzívebben beléphetek a támadásokba, segíthetem elől is a társaimat, emellett ez egy elég stabil rendszer is. Persze nincs gondom a négyvédős alakzattal sem.
A te posztodon elengedhetetlen a jó állóképesség. Ezt kiemelhetjük a te esetedben is?
Nem szeretem az önfényezést, de ha már választani kell, akkor az állóképességemet mondanám, illetve az utóbbi időben eléggé kinőtte magát a fizikumom. Ebben persze van meló bőven, amikor Zalaegerszegre kerültem, akkor még 10-12 kg-mal könnyebb voltam, de 1,5-2 éve rájöttem, hogy az kevés a felnőtt labdarúgáshoz. Ehhez jött hozzá a már emlegetett Moniz-időszak, amikor olyan edzéseink voltak, hogy a meccseken nem tudtunk elfáradni. A 90. percben is úgy futottuk a sprinteket, mintha az ötödik percben járnánk.
Van egyébként példaképed, aki motiváló volt ebben a kemény munkában?
Nem pont a posztomon játszik, de Cristiano Ronaldo. Kiskoromtól kezdve ő volt számomra az Isten, mert az az alázat és munka, amit ő a futballba belerakott a kezdetektől fogva, számomra példaértékű. Ott van mellette Messi nyilván, de ő azt fentről kapta, Ronaldónak pedig keményen meg kellett dolgoznia érte.
Ha már az egyéni munkáról beszélünk, akkor milyen személyes célokkal jöttél a Megyeri útra?
Egy nem túl jó időszak van most mögöttem, annak pedig örültem, hogy az ideigazolásommal sikerült azt lezárnom. Az elsődleges célom az, hogy bármelyik poszton is számít rám az edző, ott én legyek az első számú ember. Emellett szeretnék olyan teljesítményt nyújtani, amelyre a szurkolók és a klubon belül is azt mondják, hogy „megérte idehozni”.
És hosszú távon? Utánpótlás-válogatott voltál ugye, a cél a felnőtt lenne?
Az is szem előtt lebeg, de ahhoz még rengeteget kell tenni, úgy is mondhatnám, hogy fel kell nőni. Ott már hétről hétre olyan teljesítményre van szükség, amire a kapitány azt mondhatja, hogy érdemes lehet kipróbálni. Külföld is célpont hosszú távon, de mindkettőhöz az kell, hogy először itt Újpesten mutassam meg, hogy van bennem potenciál.
Végezetül a csütörtöki Magyar Kupa-meccsről is beszéljünk! A Paksot te is jól ismered, az NB I listavezetőjeként érkezik hozzánk. Mi kellhet ellenük?
Borzasztó nehéz mérkőzés lesz, a Paks ellen eddig bárhol, bármikor játszottam sosem volt egyszerű. Száz százalékos koncentrációra van szükség, és ha lesz helyzetünk, azokat ki kell használni, mert ők biztosan ki fogják a sajátjukat, ha adódik. Fegyelem, figyelem és óriási akarat kell ehhez a meccshez.
BAJUSZ ZOLTÁN