Koszovói válogatott jobbhátvédünk, Lirim Kastrati beszélt szezonbeli teljesítményéről, és arról, hogy mit jelent neki a nemzeti csapatban futballozni.
Kezdjük azzal, hogy hogy érzed magad egészségügyileg, illetve, hogy elégedett vagy-e az idei teljesítményeddel?
A legutóbbi fejsérülésem miatt 10-15 napig nem tudtam rendesen edzeni, de már visszatértem, és teljesen jól érzem magam. Ami a szezont illeti, összességében úgy gondolom, hogy jó teljesítményt nyújtottam. Sajnos volt néhány nehéz hónapom a sérüléseim miatt, amelyekből több időbe telt teljesen felépülnöm, mint ahogy arra számítottam. Viszont hatalmas segítség volt, hogy a stáb és a családom is támogatott, ezáltal könnyebb volt végigcsinálni az egészet, s ki tudtam lábalni belőlük. Noha inkább elégedett vagyok magammal, azt kell mondjam, hogy lehettem volna még jobb, akárcsak a csapat. Persze, ha azt nézzük, hogyan indult a szezon, akkor nem rossz, amit elértünk, de egy maximalista ember vagyok, mindig többet és többet akarok kihozni magamból, így teljesen elégedett sosem leszek.
Tavasszal szintén ott lehettél volna a koszovói válogatottban, ám akkor biztonsági okokból inkább a pihenés és teljes regenerációt választottad, nehogy kiújuljon az egyik sérülésed. Ennek ellenére számítottál rá, hogy most megint meghívót kapsz?
Igen, akkor jobbnak láttuk, ha pihenek két hetet, hiszen az egészség a legfontosabb. A sérüléseim után elkezdtem rendszeresen játszani, többnyire kezdőként, ezt és az egészen jó teljesítményemet figyelembe véve, számítottam a meghívóra, és érkezett is, mely óriási boldogság számomra. Rengeteget jelent nekem, hogy a nemzeti csapat tagja lehetek, egy egyedülálló érzés, hiszen ilyenkor nemcsak magad, hanem a családod és az országod is képviseled, ez pedig igazán különleges dolog.
Koszovó két forduló után, két pontot gyűjtve harmadik a csoportjában. Mit vársz a következő két Európa-bajnoki selejtezőtől?
Már nagyban készülünk természetesen, és maximális állapotban leszünk a két összecsapásra. A legjobbunkat fogjuk nyújtani, és mindent megteszünk azért, hogy megnyerjük a Románia és a Fehéroroszország elleni találkozókat, illetve, hogy versenyben maradjunk az Európa-bajnokságot jelentő helyekért.
A Fehéroroszország elleni mérkőzést ráadásul idegenben, ám mégis „hazai pályán” játszhatod.
Ahogy korábban említettem, a nemzeti csapatban szerepelni mindig speciális és felemelő érzés, de ez a meccs még különlegesebb lesz számomra, hiszen a Szusza Ferenc Stadionban játszhatunk (a háború miatt Fehéroroszország a soron következő két hazai Eb-selejtezőjét a Megyeri úton játssza – a szerk.). Az Újpest az otthonom, a családom, a válogatottal pedig mindig sokkal jobb érzés saját környezetben futballozni. Remélem, hogy boldogan, három ponttal hagyhatjuk el a Szuszát.
