Több mint 6 hónap után újra lilában Marten Kuusk, aki többek között elárulta, hogy miben fejlődött az elmúlt időszakban, de rövid és hosszú távú céljairól is beszélt.
Marten, üdv újra Újpesten! Hogy érzed magad?
Köszönöm, jól vagyok. Már nagyon várom az edzéseket és a meccseket. Találkoztam a srácokkal, legtöbbjüket ismerem, Luca Mackkal, Lirim Kastratival és Vincent Onovóval elég jó barátok vagyunk, tartottuk a kapcsolatot végig. Nagyrészt a korábban megszokott környezetbe érkeztem vissza, de azért vannak új arcok is. Több olyan játékos is jött, akiket nem ismerek, illetve új edzőnk is van, akivel egyelőre csak néhány szót váltottunk, komolyabb megbeszélésünk még nem volt.
Követted egyébként az Újpest életét az elmúlt fél évben?
Amikor tudtam, néztem a meccseket. A klubon és a csapaton belül is történtek pozitív változások szerintem. Ahogy mondtam, új játékosok és új edző is jött, Nebojsa Vignjevic taktikai és morális változtatásokat is hozott magával. Amióta itt van, azt látom, hogy nagyobb energiával, jobb mentalitással és ritmussal vág neki a csapat a meccseknek. Az elsődleges dolgunk, hogy bízzunk egymásban, és nyerjük a mérkőzéseket!
Elég rövid időn belül, kevés szünettel játszottál az észt és a magyar bajnokságban. Mi a különbség szerinted a két liga között?
A legelső, hogy otthon csak 10 csapatos az élvonal, itt 12. Egyébként nyilván a magyar magasabb szintet képvisel, erősebb, a mérkőzések jóval keményebbek és kiegyenlítettebbek. Viszont meg kell jegyeznem, hogy az észt bajnokság is sokat fejlődött az elmúlt években, elsősorban a kisebb csapatokon érződik, fegyelmezettebben védekeznek. Míg régen több olyan találkozó volt, amik már a kezdés előtt biztos győzelemnek tűntek, mostanra ezeknek a száma megcsappant, jóval nehezebb három pontot szerezni, éppen ezért a bajnoki címért folytatott versenyfutás is kiélezett. Az OTP Bank Liga kicsit fizikálisabb, gyorsabb tempóban kell futballozni, míg az észt bajnokság elég különös, hiszen sokféle edző fordul meg ott, így keverednek a játékstílusok.
A játékpercekre nem panaszkodhatsz, hiszen alapembere voltál a Flora Tallinnak. Erre alapozva jó döntésnek tartod, hogy visszamentél egy bő fél évre?
Valóban, mind a 25 tétmérkőzésen pályára léptem, többnyire kezdőként. Végig játékban voltam, a fizikai állapotomra sem lehet panasz, újra visszanyertem a játékritmusom, az erőm, de ami a legfontosabb, hogy megjött az önbizalmam. Sokat fejlődtem a labdakezelésben is, hiszen a Florával általában mi birtokoltuk többet labdát. Játszhattam Bajnokok Ligája- és Konferencia-liga-selejtezőt is a lengyel és a román bajnok ellen, a válogatottban is bizonyíthattam, ezekből mind tapasztalatot nyertem. Mindent figyelembevéve, igen, akkor az volt a legjobb döntés, melyből végül profitáltam.
Észtország legsikeresebb klubjában játszottál évekig, most pedig újra az egyik legnagyobb és legtradicionálisabb magyar csapathoz tartozol. Mondhatjuk, hogy büszke vagy magadra?
Ahogy ezt így elmondod, mi más lehetne a válaszom (nevet)? A Florának van a legtöbb bajnoki címe Észtországban, gyerekként is az volt az álmom, hogy ott futballozhassak, így hatalmas öröm volt, amikor ez beteljesült. Amikor idejöttem, tudtam, hogy mekkora klubhoz érkezem, így valóban büszkeség töltött el. Nem lehet okom panaszra, szép dolgokat értem el eddig. Sosem fogom elfelejteni, amikor debütáltam a felnőtt válogatottban, de a legjobb élményeim között van az is, hogy megnyertük a kétévente megrendezésre kerülő Balti Kupát. Játszhattam a Konferencia-liga főtábláján, kupákat zsebeltem a Florával, majd az Újpestbe igazoltam, mely egy újabb előrelépés a karrieremben. Minden nap azért dolgozom, hogy még tovább jussak.
Elárulod, hogy mik azok a célok, amiért küzdesz még?
Rövid távon nézve, szeretnék az Újpestben is meghatározó játékos lenni. Átültetni a csapatba azt az energiát, amit magamba szívtam az elmúlt hónapokban. Segíteni akarok a többieknek, szeretném, ha a jó teljesítményemmel kivívnám a klub és a szurkolók bizalmát. Hiszem, hogy ez egy sokra hivatott keret, a tabella első négy pozíciójában biztos, hogy helye van. Hosszú távon pedig szeretnék még nagyobb bajnokságokba eljutni. Először mondjuk egy osztrák élcsapathoz, majd akár a Bundesliga 2-be vagy akár az I-be is. A kedvenc csapatom az Arsenal egyébként, így a Premier League az álombajnokságom, de elég sok német bajnokit nézek, az észteknél ez nem szokatlan, így talán azt céloznám meg.
Van olyan futballista, aki motivál abban, hogy ezeket elérd?
Gyerekként mindig két észt kedvencem volt, az egyik Raio Piiroja, aki a válogatott meghatározó védője volt. A másik Ragnar Klavan, őt talán többen ismerik, hiszen például a Liverpoolban is megfordult. Kisebbként odáig voltam érte, mindig próbáltam őt lemásolni, és olyan sikeressé válni. Más országokból Virgil van Dijkot és Sergio Ramost említeném, mindketten igazi vezérek, de a fiatalabb középhátvédeket is kedvelem, sokuknak teljesen más stílusuk van, így tőlük is próbálok tanulni.
Arról már esett egy-két szó, hogy az észt válogatottban is bizonyíthattál többször, a Magyarország elleni felkészülési mérkőzésen kifejezetten jól játszottál. Jönnek az Európa-bajnoki selejtezők Svédország és Belgium ellen. Remélem, nem sértődsz meg, ha azt mondom, hogy Észtország nem egy futballnagyhatalom. Milyen elvárásaitok vannak magatok felé?
Persze, nem mi vagyunk a labdarúgás legkiemelkedőbb országa, de az utóbbi években tényleg sokat léptünk előre. Egyre több ember vesz minket észre a térképen, több embert érdeklünk, kikerülnek fiatal észt tehetségek a világfutballba. Ezeket mind nagyon jó érzés látni. Mindig motiváltan állunk ki a soron következő összecsapásra, és szeretnénk elérni valamit, meccseket nyerni. Ausztria ellen is megmutattuk, hogy tudunk velük egy szinten játszani, vezettünk is, sajnos az utolsó percekben egy góllal győztek, de ez megesik. Minden találkozó 0-0-ról indul, mi pedig azon vagyunk, hogy megnehezítsük az ellenfeleink dolgát, és minél előrébb végezzünk. A selejtezők előtt azonban van még két bajnokink, én pedig teljesen készen állok bizonyítani, ha a mester úgy dönt. Alig várom, hogy pályára lépjek, és bízom benne, hogy győztes meccsel térhetek vissza Újpestre.
BAJUSZ ZOLTÁN