Baloldali belső védőnkkel, Gergényi Bencével beszélgettünk a Fehérvár elleni mérkőzés előtt, többek között arról, hogyan teszi túl magát egy-egy eredménytelen meccsen.
Általános vélemény, hogy a játék képe sokkal bíztatóbb, mint amit az első két forduló eredménye mutat. Egyetértesz ezzel?
Részben igen, viszont játékban is bőven van még hova fejlődnie a csapatnak. Persze, mondhatjuk, hogy két erős csapat ellen kezdtünk, de ez semmire sem mentség. Ezzel együtt valóban kis dolgokon, egy-egy momentumon múlott mind a kettő.
Rómát sem egy nap alatt építették, egy koherens, domináns csapatjáték kialakításához is idő kell, viszont melyek azok a játékelemek, amiket rövid távon is fejleszthetünk?
Rengeteg ilyen van, például a Puskás Akadémia elleni meccsen két gólt kaptunk pontrúgásból, ez Pakson már sokkal jobban nézett ki, mindenki extrán koncentrált ezeknél a szituációknál. Akár a Paks elleni meccsen belül is sikerült változtatni olyan dolgokon, amik az első félidőben láthatóan akadoztak. A második félidőben sokkal gördülékenyebb volt a labdakihozatalunk, több területünk volt, a mi kezünkben volt a kontrollt. Ez a játékosok mellett a stáb fejlődése is, egyre jobban ismernek minket, a rendszert, de ehhez kell az is, hogy előjöjjenek a hibák.
Az elég egyértelmű, hogy a hátsó négyes a csapat alapja, rutinban és játékerőben is húzóembernek számítotok a kereten belül. Viszont mind a négyen új játékosok vagytok itt Újpesten, milyen a kapcsolat közöttetek a pályán és azon kívül?
Sokat beszélünk, a privát életben is kifejezetten jó a viszonyunk Bese Barnival, Joaóval és Riccardóval. Szerintem ez kell ahhoz, hogy egy olyan csapatrész, mint a védelem –, ahol ugye minden hiba „végezetes” – hatékony lehessen. Bőven van még hova fejlődnünk ebben a felállásban is, de tudjuk, mit kér tőlünk a vezetőedző, és a legfontosabb, hogy mindenki egy irányba húz.
Beszéljünk a hétvégi ellenfélről. Több szempontból is érdekes meccs lehet, elég jól ismeri egymást a két együttes, több egykori újpesti, illetve fehérvári játékos van a másik oldalon.
Ez így van, bár hatalmas változásokon estünk túl mi is és a Fehérvár is a nyáron. Értelemszerűen el tudom mondani a többieknek, egy adott támadó melyik irányba szeret cselezni vagy hogyan érdemes belemenni ellene egy párharcba. Ezzel együtt nem hiszem, hogy ilyen apróságokon eldőlne egy bajnoki, bőven lehet újat húzni, no meg a labdarúgásban mindig óriási a szerencse, az apró nüanszok szerepe.
Végül a te karaktered, személyiségtípusod érdekel. Két eredménytelen meccs után te az a típus vagy, akinek idő kell, míg függetleníteni tudja magát az eseményektől vagy hamar túlteszed ezen magad, és a következő párharcra koncentrálsz?
Valahol a kettő között, úgy gondolom. Utólag – aznap este, másnap – tudom magam emészteni, tud nehéz lenni egy rosszul elsült meccs utáni néhány óra, főleg, mert általában átpörgetem a felvételeket, kívülről is szeretem vizsgálni. Hétközben viszont hamar tudok a következő feladatra koncentrálni. Ebből a szempontból nagyon jó, hogy a következő héten már van lehetőség javítani, nem kell akár négy évet várni, mint egy olimpikon esetében.
CZIPÓ ÁDÁM