Olasz hálóőrünkkel, Riccardo Piscitellivel értékeltük az idényből mostanáig eltelt időszakot, de beszélgettünk egyéni produkciójáról, valamint a csapatvédekezés fontosságáról is.
Túl vagyunk a szezon első harmadán, sőt, két bajnoki már lement a második körből is. Hogyan értékelnéd az eddigi teljesítményünket?
Azt gondolom, megmutattuk, hogy minőséget képviselünk, és elégedettek lehetünk a kezdéssel. Nem állítom, hogy a topcsapatok között vagyunk, de szép győzelmeket arattunk, sok meccs volt, amin nem kaptunk gólt, és a három hazai, rúgott gól nélküli mérkőzés ellenére is azon a véleményen vagyok, hogy a támadószekciónk is az élmezőnyben van. Összességében jónak ítélem az első harmadot, mindenképpen ezen az úton kell továbbmennünk, és meg kell próbálnunk minél több pontot szerezni.
Ennyi idő elteltével talán már tudsz értékelni: a karriered szempontjából milyen lépésnek ítéled, hogy Újpestre szerződtél?
Minden tiszteletem a Mezőkövesdé, de az itteni körülményeket nem is hasonlítanám össze az ottaniakkal. Újpesten nagyon profi a mentalitás, a szakemberek minden részletre figyelnek, ez teljesen más szint. Játszottam a Milan ifjúsági csapataiban, a Beneventóban, védtem Portugáliában, ezek pedig mind jó tapasztalatok voltak. Az Újpest egy hatalmas klub, igazából több mint egy klub. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, ez egy tökéletes környezet arra, hogy sikeresek legyünk minden téren.
Említetted a sok kapott gól nélküli meccset. Ez a bajnokságban szám szerint hat, és ehhez hozzájön még két Magyar Kupa-találkozó is, amelyeken Banai Dávid védett. Kapusként hogyan könyveled el ezeket a mérkőzéseket?
Kapusként mutathatsz be nagy védéseket fontos pillanatokban, amikkel pontokhoz segítheted a csapatodat, és próbálhatod megőrizni a kapudat a góloktól a lehető leghosszabb ideig. Ez természetesen csapatmunka, sosem egy hálóőr vagy védő az, akinek ezek a meccsek köszönhetők. A csapatvédekezés a csatároknál kezdődik, és ez persze az én dolgomat is megkönnyíti. Örülök, hogy vannak olyan szituációk, amikor én is tudok segíteni a srácoknak, ahogy annak is, hogy ők is több alkalommal segítenek nekem. Nincs jó védelem jó kapus nélkül, és nincs jó kapus jó védelem nélkül – őszintén hiszem, hogy ez a kettő elválaszthatatlan.
Nemrég a Mi vagyunk az Újpest adásában elmondtad, hogy a kapott gól nélküli meccsszám akár karriercsúcs is lehet számodra. Azóta esetleg utánaszámoltál az adatoknak?
Nem olyan könnyű ellenőrizni, mivel régebben máshogy vezették a statisztikákat. Amennyire össze tudtam hasonlítani, most a hat találkozóval „döntetlennél” járok, mivel a Beneventóban is volt olyan félszezonom, amely során ennyi mérkőzésen maradt érintetlen a hálóm. A sorozatban lejátszott párharcoknál is „egyenlítettem”, mert ott is, és Újpesten is négy összecsapást sikerült nullára lehoznom egymás után.
Maradjunk még egy kicsit az saját teljesítményednél. A közelmúltban átvehetted a szeptember hónap legnagyobb védéséért járó díjat az MLSZ-től. Mit jelent neked az ilyen szintű egyéni elismerés?
Kapusként nagyon nehéz bármilyen díjat is nyerni, szóval, amikor egyet sikerül bezsebelni, akkor igyekszem azt kiélvezni. A cél természetesen nem az, hogy ilyen vagy hasonló díjakat hódítsak el, sokkal inkább az, hogy az egész szezonban magas szinten védjek. Emiatt egyértelműen a nagyobb képet nézem, nem pedig egy meccset vagy védést, mert ezt a mentalitást gondolom a győztes mentalitásnak. Arra törekszem, hogy az idény végéig folyamatosan jó teljesítményt nyújtsak, és ha az odáig vezető úton ehhez egyéni díjak is társulnak, az csak ráadás.
A meccsek nagy részében háromvédős rendszerben játszottunk, ami a védekezésnél ötvédős felállást jelent. Ez, vagy inkább a négyvédős szisztéma áll közelebb hozzád, mint a kapushoz, aki irányítja a védelmet?
Igazából nem érzek nagy különbséget a kettő között. Persze, vannak olyan szituációk, amikor ez nem mindegy, de minden azon múlik, hogy a megfelelő időben szóljunk egymásnak, de az én posztomon ennek nincs hatalmas jelentősége. Ha a hátulról való építkezést nézzük, akkor nyilvánvalóan számít, hogy eggyel több vagy kevesebb védő zár vissza, de például a négyvédős rendszerben is előfordul, hogy az egyik középpályás lép vissza, akár labdát kérni, szóval ott sem érezhető nagy különbség.
Szombaton Fehérvárra látogatunk, ahhoz a csapathoz, amely ellen az első győzelmünket arattuk a 2024/25-ös idényben. Ám a piros-kékek az utóbbi időben rendezték soraikat, így egyáltalán nem számíthatunk könnyű találkozóra. Mit vársz attól a mérkőzéstől?
Azt már megtanultam az NB I-ről, hogy itt bárki legyőzhet bárkit. Minden ellenfelet tisztelnünk kell, függetlenül attól, hogyan áll a tabellán. Ha jól végezzük a dolgunkat, akkor akárki ellen is játszunk, meg tudjuk nehezíteni az aktuális rivális dolgát, és képesek is lehetünk arra, hogy megverjük az adott csapatot. Erre is törekszünk minden fellépésünk során.
Biztos vagyok benne, hogy a fehérváriak győzelmi szándékkal lépnek majd pályára, ahogy abban is, hogy vissza szeretnének majd vágni az augusztusi eredmény miatt. Magától értetődően mi is nyerni szeretnénk, és teljesen mindegy, hogy milyen arányban, az 1-0-s siker is pont annyit ér, mint a 4-1-es, hiszen a három pont a legfontosabb.
Végezetül: már az edzőtáborban zajló beszélgetésünk során is mondtad, hogy imádod Budapestet, hiszen mezőkövesdi pályafutásod alatt is itt éltél. Változott valami azóta, még inkább megszoktad a magyar fővárost?
Miután 18 esztendős lettem, különböző csapatoknál, különböző városokban játszottam Olaszországon belül, így soha nem éltem ilyen hosszú időt egy helyen. Talán azzal tudnám a legjobban kifejezni, mit is jelent nekem Budapest, hogy már szinte jobban otthon érzem magam itt, mint bárhol a világon.
POLGÁR GÁSPÁR
