Új igazolásunk, Tajti Mátyás mesélt az újpesti emlékeiről, elárulta, miért választotta csapatunkat, és azt is, hogy milyen célokkal érkezett a negyedik kerületbe.
Először is üdvözöllek Újpesten! Hogy érzed magad eddig? Milyen volt a fogadtatásod?
Nagyszerűen érzem magam, kiváló közösség van itt, így nem lesz gond a beilleszkedéssel. Kiss Tamást és Csoboth Kevint személyesen ismertem korábbról, de a csapat nagy részéről amúgy is tudom, hogy ki-ki csoda, hiszen sokszor találkoztunk a pályán. Angolul és spanyolul is beszélek, habár itt az utóbbit nem nagyon használják, de a külföldiekkel így is fogok tudni ismerkedni.
Valóban sokszor találkoztál a többiekkel a pályán, olyannyira, hogy a legtöbb tétmérkőzésedet pont az Újpest ellen játszottad karriered során, 13 összecsapáson 2 gólt szereztél. Tudtad?
Tényleg? Nem tudtam, arra viszont emlékszem, hogy nem voltak jó eredményeink, sőt, ha jól tudom, a Zalaegerszeg közel 20 éve (pontosan 17 éve – a szerk.) nem nyert mérkőzést Újpesten. Mindig azon voltunk, hogy ezt megszakítsuk, de sosem sikerült, és ez a rossz széria tovább folytatódik. Rendre húzós meccseket játszottunk az Újpesttel, inkább negatív emlékeim vannak. Szerencsére ezek miatt már nem kell aggódnom.
Mi győzött meg, hogy hozzánk igazolj?
Szerettem volna egy nagy, történelmi csapatban játszani, amely komoly múlttal rendelkezik. Magyarországon az Újpest az egyik legrangosabb együttes, így ebből a szempontból kiváló választás. Emellett a családomat is figyelembe vettem, van egy feleségem és két gyermekem, akikkel eddig mindentől és mindenkitől távol éltünk. Budapest környékéről származom, így szerettem volna visszatérni a fővárosba.
És milyen érzés volt nézni az Újpest–ZTE mérkőzést? Akkor már azért szinte biztosnak tűnt, hogy a negyedik kerületbe igazolsz.
Teljes részletességgel nem tudtam nézni, mivel elkezdtünk költözködni. Szombat reggel elköszöntem a csapattól, illetve a zalaegerszegi ismerőseimtől, és nekiálltunk kipakolni a lakásból, úgyhogy hol a tv-n, hol a telefonon követtem a meccset. Nem is kellett volna egyébként olyan elemző felfogással figyelnem, hiszen ahogy beszéltük, sokszor játszottam az Újpest ellen, még az első Vignjevic-korszak alatt is. Őt személyesen ugyan nem ismertem, de voltak olyan csapattársaim, akik sokáig a keze alatt futballoztak, ők elmondták, hogy mire érdemes figyelni, és abszolút jókat meséltek róla emberileg is. Meg persze ott voltam a héten a ZTE-nél, ahol elemeztük az újpesti taktikát, így nagyjából azért tudtam, hogy mire számíthatok itt, és milyen játékrendszerbe kell beilleszkednem majd.
És fekszik neked ez a játékstílus?
Eddig nem nagyon volt olyan felfogás, ami ne feküdt volna nekem. Sokáig azt hittem, hogy én a labdabirtoklásra épülő, sokpasszos játékban érzem otthon magam, aztán kaptam egy holland edzőt Ricardo Moniz személyében. Vele meg nem erre épült a játékunk, hanem egy ilyen „menni-menni”, állandóan nyomást gyakorolni elvvel, direkt focit alkalmaztunk. Az is tetszett, szóval kedvenc stílusom nincs. Középső középpályás vagyok, szeretek támadni és védekezni is, visszalépek labdákért, segítek az építkezésben, és hamar átlátok egy-egy szituációt.
Az utóbbi években azért igazolt Újpestre jónéhány játékos, hogy újra felépítse magát, és ismét formába lendüljön. A legfrissebb példa erre Csoboth Kevin vagy Kiss Tamás. Te viszont az elmúlt szezonokban is meghatározó ember voltál Zalaegerszegen. Felmerül a kérdés, hogy akkor neked mi a célod itt?
Magáról az átigazolásról már beszéltünk ugye, egy olyan erős együtteshez akartam szerződni, ahol lehet szintet lépni, és reális célokat kitűzni. Tavaly Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhettem, ami életem legnagyobb sikere. Az volt a vágyam, hogyha visszavonulok, akkor legyen valami a nevem mellett, amit fel tudok mutatni, ez szerencsére már összejött. Persze, azért nem bánnám, ha nem állnék meg egynél, az Újpest pedig híresen jó a Kupában, így abban azért bízhatok. Az, hogy a bajnokságban mire mehetünk, nehéz megmondani egyelőre, még eléggé az év elején vagyunk, de jó lenne az első ötben végezni. Az egyéni céljaim pedig mindig rövidtávúak, általában azt tűzöm ki, hogy egy adott idényben minél többször lépjek pályára, és javítsam a statisztikáimat, annyi gólt és gólpassz szerezzek, amennyit csak tudok.
Akkor külföldre vagy a nemzeti csapatra nem gondolsz? Játszottál kint, és utánpótlás-válogatott is voltál.
Voltam kint nagyjából hat évet, gondolok is rá néha, ahogy szerintem mindenki, de jelenleg csak arra összpontosítok, hogy itt vagyok. Nem szokott olyan lenni, hogy eltervezem magamban, hogy „ha most jól játszom, akkor eljuthatok ide vagy oda”. A válogatottsággal sem szoktam foglalkozni, mindig reálisan látom a dolgokat, ahhoz többet kell tennem, hogy behívjanak. Addig nem is gondolok rá, amíg nem nyújtok olyan teljesítményt, hogy érdemes legyen szóba hozni.
A Kisvárda ellen pénteken akár be is mutatkozhatsz lila-fehérben, ráadásul úgy hozta a sors, hogy rögtön a Szusza Ferenc Stadionban. Mire számítasz?
Győzelemre és jó hangulatra. Nyilván, egy kicsit fura lesz más stadionban, más mezben és egy nagyobb szurkolótábor előtt játszani, de nagyon várom. Diósgyőrben és Lengyelországban játszottam több ezer ember előtt rendszeresen, jó érzés lesz, hogy buzdítanak az újpestiek, biztos vagyok benne, hogy segíteni fog a pályán. Bízom benne, hogy rögtön az első meccsemen itthon tartjuk a három pontot.
BAJUSZ ZOLTÁN
