Új balhátvédünk, Tamás Krisztián mesélt az Újpesthez való kötődéséről, elárulta, hogy mely tényezők miatt döntött csapatunk mellett, és hogy gondol-e még a válogatott meghívóra.
Hogy érzed magad eddig a csapatnál?
Remekül vagyok, úgy érzem, hogy hamar befogadtak a srácok, bár abból a szempontból könnyebb helyzetem volt, hogy jónéhányukat régebbről is ismerem. Banai Dáviddal már óvodába és iskolába is együtt jártunk, majd együtt kezdtünk el focizni itt Újpesten, és a mai napig megmaradt ez a barátság. Említhetném Simon Krisztiánt, Branko Pauljevicet vagy Lirim Kastratit is, de vannak még páran, akikkel évekig játszottunk egymás ellen, így ez tényleg egyszerűbbé tette a beilleszkedésemet. Amúgy is, én olyan típus vagyok, akivel nehéz rosszban lenni, szeretem mindenkivel fenntartani a jó kapcsolatot, kiváló a társaság. Angolul és olaszul is beszélek, így a külföldiekkel is könnyebb kommunikálni, tényleg jól érzem magam eddig.
Egy fél mondatban említetted már, hogy itt kezdtél el futballozni. Milyen érzés volt visszatérni?
Igen, három évet töltöttem itt az utánpótlásban, de előtte is játszottam az akkor még létező Újpest SC egyesületnél. Vannak dolgok, amik változtak, a Szusza Ferenc Stadion is például, de mondjuk a hátsó pálya szinte ugyanilyen volt. A felnőtt csapat öltözőjébe nem láttam be, hiszen gyerek voltam, mindig csak a játékoskijáróban álltam labdaszedőként vagy ellenfélként. A körülmények most nagyszerűek, mindenünk megvan, ami a tökéletes felkészüléshez kell.
Az alapozás közepén járunk, viszont volt már egy edzőmeccsünk is a Budafok ellen. Hogy érezted magad belülről?
Nyilván ilyenkor még nem az számít, hogy hogyan szerepel a csapat, inkább az edzésen megbeszélt taktikai elemeket gyakoroljuk, illetve az erőnléti dolgokon van a hangsúly. Mindezek nehezítő körülménye a hőség és a fáradtság is, így elég korai még bármiről is beszélni, de a lényeg, hogy tudtunk nyerni 2–0-ra, és a mester is viszontlátott olyanokat, amikkel edzésen próbálkozunk. Szerencsére összeszoktam már annyira a srácokkal, hogy nem volt idegen együtt játszani. Ráadásul ismerem Nebojsa Vignjevicet korábban a Honvédból, ezáltal a játékstílusa sem idegen számomra. Némi változtatás van azért, de nagyjából hasonló felfogást próbálunk most is játszani, mint akkor, így egyáltalán nem újdonság ez nekem, jól is érzem magam benne.
Szépen átvezetted a válaszodat a következő témára is, hiszen azt szerettem volna megtudni, hogy milyen a kapcsolatod a vezetőedzőnkkel?
Kiváló edzőnek tartom, nagyon jó meglátásai vannak, minden apró részletre próbál odafigyelni. A Honvédnál is remek volt a kapcsolatunk, és döntő tényező volt abban, hogy végül Újpestre igazoljak. Már az utolsó pár fordulóban felkeresett, hogy érdeklődjön, mi lesz velem, hogy alakul a sorsom, majd a szezon végén is beszéltünk. Örülök, hogy megint együtt dolgozhatunk.
Nem tűnsz egoistának, de most megkérnélek rá, hogy egy kicsit légy az! Mit gondolsz, miért volt jó döntés téged leigazolni? Mik az erényeid?
Aki ismer, tudja, hogy mennyire újpesti érzelmű vagyok. A pályán kívül talán ezt mondanám elsőnek. Volt több megkeresésem is, de mérlegeltem, és úgy voltam vele, hogyha most van lehetőségem Újpestre igazolni, akkor azt meg kell ragadnom, mert mindig is vágytam rá. Én itt nőttem fel, a családom, barátaim mai napig itt laknak, eddig is sokat jártam a negyedik kerületbe, ezek pedig mind azt eredményezik, hogy tudom, mit jelent az Újpest. Emellett viszont azzal is tisztában vagyok, hogy nagy felelőséggel jár itt játszani, és sokkal tartozom a szurkolóknak és a barátaimnak egyaránt. Ami a játékomat illeti, a fizikai adottságaimat emelném ki, sokat tudok futni, és a gyorsaságommal elől-hátul tudom segíteni a csapatot.
Említetted, hogy volt több megkeresésed is. Külföldre például nem vágysz vissza? Hiszen azért te elég sokat játszottál kint, 28 évesen mondhatni a legjobb korban vagy, viszont 2017-ben visszatértél Magyarországra.
Ez nagyon nehéz kérdés. Mindenki azt mondja, hogy ez a 28 éves kor az, amikor a legjobban érzi magát egy labdarúgó, ilyenkor kezd el az ember igazán focizni. Vágynék azért külföldre, most is volt kintről megkeresésem, viszont ahogy említettem, az, hogy az Újpest keresett meg, és jött ez a lehetőség, elég erősen befolyásolt. Nem tudom, mit hoz a jövő, de egyelőre szeretnék itt megragadni egy időre, és itthon lenni.
És mi a helyzet a válogatottal? Az elmúlt években többen ismét topformába kerültek nálunk, a legfrissebb példa erre Csoboth Kevin, de sorolhatnék külföldi játékosokat is. Kacérkodsz még válogatott meghívó gondolatával?
Természetesen gondolok rá. Sajnos eddig rosszul sült el, amikor Marco Rossi behívott a válogatottba, ugyanis mindkétszer megsérültem, egyszer műteni is kellett. Azóta a szövetségi kapitány talált embert az én posztomra, aki nagyszerűen teljesít, így nehéz odakerülni, de ettől függetlenül nem mondtam le róla soha. Az utóbbi években nem volt könnyű a helyzetünk a Honvéddal, de próbálok mindig olyan teljesítményt nyújtani, hogy ott lehessek még a válogatottban.