Horváth Krisztofer beszélt a beilleszkedésről, megosztotta olaszországi időszakának a nehézségeit, de idei teljesítményét is górcső alá vette.
![20241201 VJ 3417]()
Túlvagy az első Derbiden. Olyan volt, mint amire számítottál?
Úgy kifejezetten nem beszéltünk róla a srácokkal előtte, ezt a meccset senkinek nem kell bemutatni vagy elmagyarázni a fontosságát. Régebben is mindig figyelemmel követtem a Derbiket, és ahogy sokan mások, úgy én is vágytam rá, hogy egyszer pályára lépjek ezen a rangadón. A hangulat semmivel sem összehasonlítható.
Akkor te nem az a fajta vagy, aki kizárja a külvilágot meccs közben?
Nem hiszem, hogy van olyan játékos, aki ezt az atmoszférát ki akarja, vagy ki tudja zárni. A szurkolóink eszméletlenek voltak, mindenkinek csak plusz löketet adhattak. Korábban klubszinten nem nagyon játszottam még ilyen hangulatban. A SPAL-nál persze sokan kint voltak a meccseken, hiszen akkor még Serie A-s klub volt, és természetesen minden együttesemnél buzdítottak a fanok, de ez az újpesti szurkolás kivételes itthon.
Emellett Budapest is új neked, hiszen korábban nem éltél itt. Megbarátkoztál már a fővárossal?
Egyszer-kétszer természetesen megfordultam itt korábban is, hiszen a Kecskeméttel sokszor játszottunk pesti csapattal, de életvitelszerűen ez az első, igen. Amúgy szeretem, bár azért kicsit furcsa volt eleinte, hiszen én egy kis faluból, a Keszthely mellőli Szentgyörgyvárról jövök. Szép és nagy város Budapest, de a foci mellett azért nem nagyon volt időm még bejárni.
![20241201 VJ 3427]()
Szentgyörgyvár után Hévíz, majd Zalaegerszeg. Hogy jött ebből Olaszország végül?
A ZTE-nél már 15 évesen a felnőttekkel edzettem, 16 évesen pedig már néha az NB II-ben is játszhattam. Utána viszont több új játékos is érkezett, így az edző leült velem, és elmondta, hogy nem sok lehetőséget kapok majd. Ekkor kezdtek el megkeresni a játékosmenedzserek, majd Vörösbaranyi Józsefék jelezték, hogy lenne egy lehetőségem a SPAL-nál, én pedig megragadtam az alkalmat.
Tinédzserként költöztél ki, ez pedig sokszor negatív nyomot hagy a játékosokban. Nálad, hogy telt ez az időszak?
Nincs mit szépíteni, az eleje borzalmas volt. A családom nem költözött ki velem, egyedül voltam, az első fél évben folyamatosan csak haza akartam jönni, állandóan telefonálgattam az otthoniakkal. Közben persze tanultam a nyelvet, kb. nyolc hónap alatt megtanultam alapszinten kommunikálni, így szép lassan megszoktam, majd megszerettem ott lenni. Aztán a SPAL sportigazgatója elment a Torinóhoz, és tulajdonképpen mondhatjuk, hogy vitt magával. A Torino egy legendás klub, nem volt rossz ott lenni, de összességében jobban éreztem magam a SPAL-nál. Ez főleg annak köszönhető, hogy több volt a külföldi, így könnyebb volt barátkozni is. Ez mindenhol így van, az idegenek jobban egymásra találnak. Az egyik ottani haverommal a mai napig tartom a kapcsolatot.
Ahogy mondtad, a Torino egy legendás klub, olasz élvonalban szerepel, s habár az Újpest nem a Serie A-ban játszik, de egy még régebbi együttes, és alapemberként számol veled. Ezeket összevetve előre lépésként gondoltál az ideigazolásodra?
Már a tavalyi szezon végén megkerestek a klubtól, de akkor még vissza kellett mennem Torinóba, így nem tudtam, mi lesz velem. Aztán amikor konkrét ajánlat érkezett, már nem kellett sokat gondolkodnom. Magyarország egyik legnagyobb klubja, ráadásul megújulásba kezdett, így boldogan érkeztem. Az meg csak plusz, hogy akár a szövetségi kapitánynál is jó pont lehet, ha egy Újpestben jól teljesít valaki. Nyilván a válogatottba bekerülni Szoboszlai és Sallai mögé nem egyszerű, de az elsődleges, hogy folyamatosan pályán lehessek a klubomban, mert anélkül senki nem lesz válogatott.
![20241205 VJ 9564]()
Az újak általában azt szokták mondani, hogy nálunk nem nehéz beilleszkedni. Neked hogy ment?
Már megszoktam mindent, jó a viszonyom a társakkal, de amúgy tényleg könnyen ment, hiszen a klubon belül mindenki nagyon közvetlen. Az még inkább egyszerűsítette a helyzetem, hogy néhány embert már ismertem, mint például Baranyai Nimródot még Debrecenből, Fiola Attilát a válogatottból, vagy Helmich Palkót a Kecskemétből. Bartosz Grzelakkal is kiváló együtt dolgozni, az első nap leültünk, és elmondta, hogy nagyon örül, hogy itt vagyok, illetve körvonalakban, hogy milyen szerepet szán nekem. Emberileg és szakmailag is jó választás volt, szerintem ez már a pályán is látszik, folyamatosan fejlődünk a keze alatt. Ez a mostani felállás még inkább kedvez a játékstílusomnak, szeretek a szélről befelé indulni. Real Madrid-szurkolóként mindig Cristiano Ronaldótól próbáltam ellesni dolgokat, bár azért azt nem mondanám, hogy hasonlítunk.
Az eddigi teljesítményeddel mennyire vagy elégedett?
Jól kezdtem, gólpassz pont Kecskeméten, két gól a Magyar Kupában, aztán ezek a számok megakadtak. Egy támadónak ilyenkor mindig nehéz, de nem jelenti azt, hogy kedvem szegte volna a mostani periódus. Próbálok mindig segíteni a csapatnak, ahogy csak tudok, aztán előbb-utóbb úgyis megjönnek a gólok, asszisztok. Ahogy a mester is mondta, az lehet a megoldás, hogy még több helyzetet alakítunk ki, és aztán a nagy számok törvénye alapján, úgyis beakad néhány találat, reméljük, már Debrecenben. Úgy megyünk oda, hogy senki nem foglalkozik a Loki helyezésével, bármelyik pillanatban összeszedhetik magukat, így csak a saját játékunk és a győzelem érdekel minket.
BAJUSZ ZOLTÁN
