Megvan az első hazai győzelmünk 2024-ben!

Az Újpest FC 2-0-s sikert aratott a Fehérvár FC ellen az OTP Bank Liga 23. fordulójában.

WEB

Fehérvári dominanciával indult a mérkőzés, az első 30 percben elsősorban a saját térfelünkön védekeztünk. Negyedóra elteltével háromszor is helyzetbe kerültek a vendégek, egész pontosan Gradisar, aki először ziccerben a jól kimozduló Banaiba lőtte a labdát, majd a keresztlécre bombázott, harmadjára pedig nem tudta eltolni kapusunk mellett a labdát.

Ezt követően sikerült kijönnünk a szorításból, és elsősorban pontrúgásokból veszélyeztettünk. A félidő hajrájában Mörschel átlövését kellett bravúrral kitornáznia Tóthnak, majd Ambrose szerzett labdát az utolsó embertől, de kemény löketénél jól zárta a szöget a hálóőr. 0-0-al fordultak a csapatok.

A szünet után cserékkel frissítettünk, a második játékrészben beállt Tajti és Csoboth is, akik lendületet hoztak a támadójátékunkba. A 63. percben mégis a vendégek zörrentették meg először a hálót, ám Gradisar találatát végül egy korábbi fault miatt érvénytelenítette a játékvezető.

A 74. percben megint rezgett a léc, szó szerint, ugyanis Stefanelli egy kipattanót az oldalsó a kapufára bombázott. A 76. percben viszont végre mi örülhettünk, Tamás Krisztián beadása találta meg Tajtit, aki a kapuba bombázott, így előnybe kerültünk. Nem kellett sokat várnunk a második gólra sem, egy perccel később egy tökéletes kontratámadás során Tamás ugratta ki Csobothot, aki tökéletesen centerezett Ambrose-nak, a nigériai pedig nem hibázott ziccerben.

A 88. percben végleg lezárhattuk volna a találkozót, Pauljevic harcolt ki egy büntetőt, ám Tajti erős kísérletét Tóth szépen hárította, így az őszi 2-1-es siker után ezúttal 2-0-s győzelmet arattunk a Fehérvár ellen.

OTP BANK LIGA, 23. FORDULÓ

Újpest FC - Fehérvár FC 2-0

Georgios Antzoulas: Csak egymást támogatva tudunk kimászni ebből a gödörből

Görög hátvédünkkel beszélgettünk többek között a budapesti hétköznapokról és a klub jelenéről, de szóba került Federico Chiesa és Dusan Vlahovic is. 

WEB Antzoulas jo

Kezdjük egy kicsit személyesebb témával, a magánéleteddel. Immár egy éve itt laksz Budapesten, hogy érzed magad, mennyire sikerült beilleszkedni a magyar hétköznapokba? 

Kifejezetten nyugodt hely Budapest, szeretek itt élni. Habár az időjárás egy leheletnyivel hűvösebb, mint otthon Görögországban, főleg télen, az élet nem tér el olyan hatalmas mértékben, talán a tenger hiányát tudnám említeni, mint nagy különbséget. Az embernek persze mindig az otthona az etalon, így nehéz ahhoz hasonlítani összességében. 

Ha jól tudom, néhány hete már a barátnőd is életvitelszerűen a magyar fővárosban él veled, ami gondolom még kényelmesebbé, otthonosabbá teszi a mindennapokat. 

Ez így van, két hónapja költözött ide mostmár ténylegesen, előtte ugyanis ingázott Görögország és Magyarország között. Nyilván örülök neki, mert sok időt tudunk így együtt tölteni. Neki is megvan a maga dolga, hiszen bár befejezte az egyetemet, ősszel elkezdett egy mesterkurzust egy görög felsőoktatási intézményben.

Hogy néz ki így egy napotok átlagosan?

A meccsnapokat kivéve általában reggel kell a stadionhoz mennünk, ahol a munka folyik minden szempontból. Az edzések és minden egyéb kiegészítő program nagyjából négy-öt órát vesznek igénybe, így azért nem végzünk túl későn. Ezt követően hazafelé veszem az irányt, a barátnőmmel gyakran benézünk a városba, sétálni vagy egyszerűen csak inni egy kávét. Sok időt töltünk otthon is, az egyik kedvenc elfoglaltságunk a közös főzés, mert a görög ízek nagyon hiányoznak, de így ezt a problémát át tudjuk hidalni. 

Lépjünk vissza egy kicsit, mesélj a múltadról a futballpályán. Ugyebár odahaza kezdődött minden, majd a Fiorentinában is játszottál. Mennyit dobott a karriereden az olasz kitérő?

Görögorszában kezdtem a Patraikos FC-nél, majd az Asteras Trípolishoz kerültem, ahol később az első profi szerződésemet is aláírtam. 18 évesen jött a lehetőség, így Firenzébe igazoltam kölcsönbe, ahol volt szerencsém fiatalon együtt dolgozni az első csapattal. Ezzel párhuzamosan a görög futballban végigjártam a ranglétrát, ami a korosztályos válogatottakat illeti, és ez szerintem minden játékosnak hatalmas érdem és elismerés. Bár a felnőtt csapatban még nem volt lehetőségem bemutatkozni, 24 éves vagyok, és szeretek komoly célokat kitűzni magam elé, így nem tettem még le arról, hogy ez a közeljövőben megtörténik. 

A firenzei időszak érdekelne még egy kicsit. Kik voltak a legnagyobb hatással rád abból a csapatból? 

Az egész közeg jóformán, mert a profizmus egy olyan szintjét tapasztaltam ott, mind a stábtagok szakértelmében, mind az edzőközpont vagy a stadion felszereltségében, de persze a játékosok kvalitásában is, ami lenyűgözött. A kolumbiai válogatott Luis Muriel volt az egyik legjobb abban a keretben, hatalmas tapasztalattal a háta mögött. Olyan indulósebessége volt, hogy szabálytalanul is ritkán tudtam megállítani az edzéseken. De hogy mekkora nevekkel játszattam együtt, azt jól jelzi, hogy Federico Chiesa és Dusan Vlahovic is a csapattársam volt, akik ma már a Juventus legjobbjai. 

Forduljunk Újpest felé, merthogy elég sűrű időszakot élünk jelenleg, benne komoly hullámvölgyekkel. Milyen ezekben a hetekben a hangulat az öltözőben és a klubházban?

Tisztában van mindenki azzal, hogy élt már szebb napokat a klub, ami a csapat teljesítményét illeti. Nem egyszerű senkinek, legyen szó játékosról, edzőről vagy egyéb stábtagról, nem is beszélve a szurkolókról, akiktől hihetetlen bíztatást kapunk ezekben a hetekben is. Közhelynek hangozhat, de nincs más megoldás, mint összekapaszkodni, és egymást támogatva valahogy kikászálódni ebből a gödörből. Azzal pedig, hogy a sajtó vagy a többi klub szurkolói mit gondolnak, mit mondanak, írnak rólunk, nem foglalkozunk. A múltat nem tudjuk megváltoztatni, a jövőt pedig nem lehet előre látni, így egyetlen lehetőségünk van – rengeteget dolgozni. 

Hatalmas érdeklődés előzte meg a Derbit, a hangulatra pedig nem is lehetett panasz, az eredmény viszont közel sem úgy alakult, ahogy azt terveztük. Hogyan próbáltad túltenni magad a vasárnapon, mi segíthet az ilyen helyzetekben? 

Frenetikus volt a hangulat, pályafutásom egyik legjobb élménye ebből a szempontból, leírhatatlan érzés, amikor több mint tízezren szurkolnak neked. A meccs, ahogy mondtad, viszont nem úgy alakult, ahogyan szerettük volna, de mindig meg kell találni a pozitívumokat. A vasárnapi, Fehérvár elleni bajnoki gyors lehetőséget ad a javításra.

 

Huszti András: Nálam az Újpest mindig topcsapat

Huszti András beszélt a gördülékeny beilleszkedéséről, a fizikai fejlődéséről és az egyéni céljairól is.

20240221 685A1376

Nagyjából két hete vagy itt. Hogy érzed magad eddig?

Szuperül érzem magam, az első naptól kezdve mindenki nagyon rendes velem, jó fogadtatásban részesültem. Másfelől az is tetszik, hogy az érdi saját házamban lakhatok a 40 kg-os kutyámmal. Úgyhogy tényleg minden remek, minden nap mosolyogva jövök be edzeni.

A beilleszkedéssel akkor nem volt gond, pláne, hogy volt, akit már ismertél korábbról.

Konkrétan már az első nap beilleszkedtem. Kiss Tamással a szombathelyi akadémián együtt nevelkedtünk, majd a Puskás Akadémiában is játszottunk közösen, Csoboth Kevint még gyerekkoromból, Pécsről ismerem, Tajti Mátyással pedig ugye Zalaegerszegen voltunk csapattársak. Ellenfélként a többieket is ismertem, így tényleg könnyen ment az akklimatizálódás.

Elég kalandos időszak közepén érkeztél, tulajdonosváltás, edzőváltás. Éreztél valamit ezekből?

Nem mondanám, minden zökkenőmentes volt, mindenki megnyugodott már, hogy ezek végbementek. Az Újpest nekem már korábban is szóba került, többször forogtunk egymás körül, de nem lett belőle semmi. Aztán az átigazolási időszak utolsó napján hívott a menedzserem, hogy meg kéne jelennem Újpesten aláírni a szerződést. Megörültem neki, egyből öltöztem, és indultam is, hiszen egy nagy múltú klubról van szó, jól esett, hogy megkeresett. Nálam az Újpest mindig topcsapat – főleg ezzel a szurkolótáborral, ami mögöttünk van -, akkor is, ha éppen a helyezés nem azt mutatja. Itt játszani mindig egy külön élmény, korábban is szerettem a hangulat miatt, bár akkor még ellenfélként nem kedveltek a szurkolók, de remélem ez megváltozik (nevet).

20240221 685A0799

Játszottál azért jó pár helyen, hol érezted magad a legjobban?

Ez elég nehéz kérdés, hiszen mindenhol volt miért jól éreznem magam. 17 évesen Tiszakécskére kerültem, ott remek volt a társaság, minden klappolt, de a Puskásnál is jól éreztem magam, annak ellenére, hogy keveset játszottam. Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mindig sikerül egy jó társaságba belecsöppennem. Nem könnyű választani, de talán a zalaegerszegi Ricardo Moniz-féle időszakot emelném ki. Ott éreztem ugyanazt, mint most, hogy akkor is mosolyogva érkeztem edzésre, ha reggel 6-ra kellett menni.

Azt mondtad, hogy szerencséd van, mert mindig egy jó közegbe kerülsz. Akkor ez azt is jelenti, hogy elég közvetlen ember vagy, nem?

Igen, ez is igaz. Nem szeretek elzárkózni akárki elől is, szeretem megismerni a csapattársaimat. Mindegy, hogy valakit egy napja ismerek, akkor is próbálok nem idegenként viszonyulni hozzá. Ha már egy csapatban játszunk, akkor egymásért is vagyunk ott, ezért igyekszem így hozzáállni mindenkihez.

Ezek alapján nem tűnik nehéznek együtt játszani veled, az viszont érdekelne, hogy neked nehezedre esett-e visszalépni jobbhátvédbe? Hiszen eleinte nem ott kezdted, ha minden igaz.

Az utánpótlásban a támadósorban kezdtem, majd egyszer úgy hozta a sors, hogy nem volt emberünk jobbhátvéd posztra, én pedig jelentkeztem, hogy vállalom. Olyan jól sikerült, hogy utána mondták, hogy nyugodtan maradhatok is ott. Szépen elsajátítottam az ehhez szükséges dolgokat, de az utóbbi években volt, hogy belső védőként is bevetettek, így összességében több pozícióban is tudok futballozni.

Akkor a kezdetek miatt szeretsz belépni a támadásokba is?

Igen, szeretem az előre játékot, talán ezért is preferálom az ötvédős felállást leginkább. Olyankor intenzívebben beléphetek a támadásokba, segíthetem elől is a társaimat, emellett ez egy elég stabil rendszer is. Persze nincs gondom a négyvédős alakzattal sem.

20240221 685A1208

A te posztodon elengedhetetlen a jó állóképesség. Ezt kiemelhetjük a te esetedben is?

Nem szeretem az önfényezést, de ha már választani kell, akkor az állóképességemet mondanám, illetve az utóbbi időben eléggé kinőtte magát a fizikumom. Ebben persze van meló bőven, amikor Zalaegerszegre kerültem, akkor még 10-12 kg-mal könnyebb voltam, de 1,5-2 éve rájöttem, hogy az kevés a felnőtt labdarúgáshoz. Ehhez jött hozzá a már emlegetett Moniz-időszak, amikor olyan edzéseink voltak, hogy a meccseken nem tudtunk elfáradni. A 90. percben is úgy futottuk a sprinteket, mintha az ötödik percben járnánk.

Van egyébként példaképed, aki motiváló volt ebben a kemény munkában?

Nem pont a posztomon játszik, de Cristiano Ronaldo. Kiskoromtól kezdve ő volt számomra az Isten, mert az az alázat és munka, amit ő a futballba belerakott a kezdetektől fogva, számomra példaértékű. Ott van mellette Messi nyilván, de ő azt fentről kapta, Ronaldónak pedig keményen meg kellett dolgoznia érte.

Ha már az egyéni munkáról beszélünk, akkor milyen személyes célokkal jöttél a Megyeri útra?

Egy nem túl jó időszak van most mögöttem, annak pedig örültem, hogy az ideigazolásommal sikerült azt lezárnom. Az elsődleges célom az, hogy bármelyik poszton is számít rám az edző, ott én legyek az első számú ember. Emellett szeretnék olyan teljesítményt nyújtani, amelyre a szurkolók és a klubon belül is azt mondják, hogy „megérte idehozni”.

És hosszú távon? Utánpótlás-válogatott voltál ugye, a cél a felnőtt lenne?

Az is szem előtt lebeg, de ahhoz még rengeteget kell tenni, úgy is mondhatnám, hogy fel kell nőni. Ott már hétről hétre olyan teljesítményre van szükség, amire a kapitány azt mondhatja, hogy érdemes lehet kipróbálni. Külföld is célpont hosszú távon, de mindkettőhöz az kell, hogy először itt Újpesten mutassam meg, hogy van bennem potenciál.

Végezetül a csütörtöki Magyar Kupa-meccsről is beszéljünk! A Paksot te is jól ismered, az NB I listavezetőjeként érkezik hozzánk. Mi kellhet ellenük?

Borzasztó nehéz mérkőzés lesz, a Paks ellen eddig bárhol, bármikor játszottam sosem volt egyszerű. Száz százalékos koncentrációra van szükség, és ha lesz helyzetünk, azokat ki kell használni, mert ők biztosan ki fogják a sajátjukat, ha adódik. Fegyelem, figyelem és óriási akarat kell ehhez a meccshez. 

 

BAJUSZ ZOLTÁN

Mészöly Géza: Most már csak a következő feladatra koncentrálunk

Vezetőedzőnk beszélt arról, mit vár a Paks elleni MOL Magyar Kupa-nyolcaddöntőtől.

WEB Géza ideze jav

Milyen most a hangulat az öltözőben?

Én már hétfőn úgy mentem be az öltözőbe, hogy érzékeltessem, a Ferencváros elleni meccsen túl kell lépni. Az a találkozó számunkra nagyon nem alakult jól, sok peches dolog történt, így kiemelten fontos volt, hogy már hétfőn meglegyen az az iránymutatás, ami hozzásegíthet minket ahhoz, hogy csütörtökön és vasárnap is egy eredményes csapatot tudjunk pályára küldeni. Most már csak a következő feladatra, feladatokra koncentrálunk.

Mit vársz a Paks elleni mérkőzéstől?

Azt gondolom, hogy ellenfelünk meg akarja nyerni ezt a párharcot, és be akar jutni a sorozat döntőjébe. Mi az Újpest vagyunk, ráadásul hazai pályán játszunk, így nem vehetjük félvállról ezt a mérkőzést, nem mehetünk fel a gyepre feltartott kézzel, még akkor sem, ha a bajnokságban elfoglalt pozíciónk miatt az OTP Bank Ligában is fontos találkozó vár ránk vasárnap. Persze, ha választani kellene, mindenki arra szavazna, hogy jövőre is az élvonalban szerepeljen a csapat, de igyekszünk majd megtalálni az arany középutat ebben a kettősségben, ez pedig edzőként igencsak nemes feladat.

Mi lehet a kulcs a tolnaiak ellen?

A szervezettség, illetve a felfogás. Az a szervezettség, amit főleg Diósgyőrben láttunk a csapattól. Azt szeretnénk alkalmazni úgy, hogy ne csak a meccs egy bizonyos szakaszában legyünk szervezettek, hanem nyújtsuk ezt el, ameddig csak lehet. Fontos, hogy zárt védekezésből fel tudjunk érni az ellenfél kapuja elé, illetve az is, hogy a párharcokban javuljunk, mert az elmúlt 10 összecsapásunkon ezzel volt problémánk. Minden edzésen azon dolgozunk, hogy ezek az elemek a tétmérkőzéseken is működjenek.

 

„Mindegy, hogy Budapestről, Belgrádról vagy Madridról van szó, a derbi mindenhol derbi."

A hosszú sérülésből visszatérő Matija Ljujic beszélt röviden a vasárnapi Derbiről. 

 20240211 685A6836

Több hónapos kihagyás után játszottál két mérkőzést, és talán kicsit több időt is töltöttél a pályán, mint terveztétek. Hogy érzed magad?

Valóban, a Diósgyőr elleni mérkőzésen nagyon hirtelen és váratlanul jött Tamás Krisztián sérülése, így tulajdonképpen bemelegítés nélkül kellett beugranom a meccsbe. Viszont annak ellenére, hogy milyen sokat voltam távol, amikor felmentem a gyepre, nem éreztem kényelmetlenül magam. Ott rögtön a mérkőzéssel kell foglalkoznod, nincs időd máson gondolkodni. Szerencsére jól érzem magam, és nagyon boldog voltam, hogy győztes meccsen térhettem vissza.

Izgatott vagy?

Természetesen, egy derbi mindenhol derbi. Szerbiában ott van a Partizan – Cvrena zvezda, melyről már gyerekként is álmodoztam, hogy megtapasztalhassam. Végül csak az ifik között játszottam, de az ugyanúgy rangadó. Izraelben viszont kétszer is szerepelhettem a Hapoel Haifa – Maccabi Haifán. Ilyenkor az egész város ezt várja, szinte megáll az idő. Mindegy, hogy Budapestről, Belgrádról vagy Madridról van szó, a derbi mindenhol derbi. A játékosok és a szurkolók egyaránt ezt várják a leginkább, számomra is ez a legjobb dolog, ami a futballban létezik. Olvastam, hogy szinte már minden jegy elkelt, ami annyira nem is meglepő egy ilyen nagy mérkőzés kapcsán. Remélem, hogy hosszú idő után végre olyan eredményt érünk el a Fradi ellen, mellyel boldoggá tehetjük a szurkolókat.

Érzed a többieken, hogy Derbi-hét van?

Persze, lehet érzékelni a levegőben. Ugyanúgy edzünk minden nap, viszont a fejekben ott van már a vasárnapi mérkőzés. Ahogy közeledünk, egyre jobban átszellemül mindenki. Ez egy másmilyen hét ilyenkor, pláne a meccsnap. Olyankor mindenki, játékosok, szurkolók egyaránt egész nap a mérkőzésre összpontosítanak. Nagyon remélem, hogy tényleg sikerül egy jó eredményt elérnünk!

 

banner szelfizz

Újpest Football Club

1044 Budapest, Megyeri út 13.