A hosszú sérülésből visszatérő Matija Ljujic beszélt röviden a vasárnapi Derbiről. 

Több hónapos kihagyás után játszottál két mérkőzést, és talán kicsit több időt is töltöttél a pályán, mint terveztétek. Hogy érzed magad?

Valóban, a Diósgyőr elleni mérkőzésen nagyon hirtelen és váratlanul jött Tamás Krisztián sérülése, így tulajdonképpen bemelegítés nélkül kellett beugranom a meccsbe. Viszont annak ellenére, hogy milyen sokat voltam távol, amikor felmentem a gyepre, nem éreztem kényelmetlenül magam. Ott rögtön a mérkőzéssel kell foglalkoznod, nincs időd máson gondolkodni. Szerencsére jól érzem magam, és nagyon boldog voltam, hogy győztes meccsen térhettem vissza.

Izgatott vagy?

Természetesen, egy derbi mindenhol derbi. Szerbiában ott van a Partizan – Cvrena zvezda, melyről már gyerekként is álmodoztam, hogy megtapasztalhassam. Végül csak az ifik között játszottam, de az ugyanúgy rangadó. Izraelben viszont kétszer is szerepelhettem a Hapoel Haifa – Maccabi Haifán. Ilyenkor az egész város ezt várja, szinte megáll az idő. Mindegy, hogy Budapestről, Belgrádról vagy Madridról van szó, a derbi mindenhol derbi. A játékosok és a szurkolók egyaránt ezt várják a leginkább, számomra is ez a legjobb dolog, ami a futballban létezik. Olvastam, hogy szinte már minden jegy elkelt, ami annyira nem is meglepő egy ilyen nagy mérkőzés kapcsán. Remélem, hogy hosszú idő után végre olyan eredményt érünk el a Fradi ellen, mellyel boldoggá tehetjük a szurkolókat.

Érzed a többieken, hogy Derbi-hét van?

Persze, lehet érzékelni a levegőben. Ugyanúgy edzünk minden nap, viszont a fejekben ott van már a vasárnapi mérkőzés. Ahogy közeledünk, egyre jobban átszellemül mindenki. Ez egy másmilyen hét ilyenkor, pláne a meccsnap. Olyankor mindenki, játékosok, szurkolók egyaránt egész nap a mérkőzésre összpontosítanak. Nagyon remélem, hogy tényleg sikerül egy jó eredményt elérnünk!

Mészöly Géza beszélt röviden a Derbi hetéről. 

Hogy készíted a csapatot? A jó hangulat vagy a maximális elszántság a legfontosabb most?

Pont ezt mondtam ma a srácoknak, hogy a jó hangulat fontos, nem lehet szomorúan, kedvetlenül bejönni ide. Ugyanakkor a gyakorlatokra fokozottan kell figyelni, sok olyan új feladat van, amelynél megosztott koncentrációra van szükség. Nem szeretem azért az óriási hahotázásokat, viszont kell, hogy élvezzék az edzést, és örüljenek, hogy megint focizhatnak. Meg kell találni az arany középutat, erre mindig törekszem a labdarúgáson belül.

Hangsúlyozod a srácoknak, hogy egy Derbi előtt állunk?

Az azért érezhető, hogy egy Derbi-hét közepén vagyunk, de egyelőre még nem akarom ezt sulykolni. Lesz majd taktikai videózás a napokban, amikor beszélünk erről a rangadóról, de egy motivációs videó vetítésén is gondolkodtam, hogy mindenki, a külföldi játékosok is tisztában legyenek azzal, hogy milyen mérkőzés előtt állunk, és mit jelent egy Derbi az Újpestnek.

Mi az, amit megígérhetsz, hogy látunk tőletek a pályán vasárnap?

Egy bátor és harcos Újpest fog kifutni a Szusza Ferenc Stadion gyepére, és próbáljuk azt visszaállítani, ami Diósgyőrben működött. Nemcsak a játékosok a pályán, hanem a kispadon az edzők és a teljes stáb azon lesz, hogy egy sikeres Újpestet láthassanak a szurkolók.

Az Újpest FC és a játékos közös megegyezéssel szerződést bontott.

A luxemburgi védő 2023 januárjában érkezett Újpestre, és hamar a védelem alapemberévé vált. Első félszezonjában összesen 14 mérkőzésen lépett pályára. A jelenlegi, 2023/24-es évadban 15 NB I-es találkozón, valamint egy Magyar Kupa-összecsapáson viselte csapatunk mezét.

Tim Hall karrierjéhez az Újpest FC további sok sikert kíván!

Új középhátvédünk, Daviti Kobouri beszélt a magyar és a georgiai labdarúgás közötti különbségekről, elárulta, hogy mire a legbüszkébb eddigi pályafutása során, és szót ejtett a Derbiről is.

Elég kaotikus időszakban érkeztél a klubhoz, hiszen pont azokban a napokban lett bejelentve a tulajdonosváltás, majd új edző is érkezett. Milyen volt az első két heted itt?

Az első két nap kicsit furcsa volt, az tény. Két edzésen voltam túl, és már új edző jött, de nagyon kedvelem Mészöly Gézát. Nagyszerű személyisége van, mindig törekszik arra, hogy élvezzük az edzéseket, melyek jó intenzitásúak. Az edzések előtt, közben és után is tökéletesek a körülmények, így minden adott Újpesten, hogy egy játékos még tovább fejlődhessen.

Hogy ment a beilleszkedés?

Az érkezésemkor a technikai vezetőnk, Zsitva Babett segített, de azóta a csapattársaim közül többen is a segítségemre vannak, főleg Ganea és Jevtoski, de mindenki nagyon rendes. Az angolom ugyan nem az igazi, de próbálok mindenkivel néhány szót ejteni. Az első héten még nehézséget okozott, hogy nem tudtam mindenkinek a nevét, de mostanra már ismerem őket.

A családod is jött veled Magyarországra?

Van egy feleségem, aki nagyjából két hét múlva csatlakozik hozzám. Hamarosan viszont hárman leszünk, ugyanis gyermeket várunk, így most elég izgalmas periódusát élem az életemnek: hosszú idő után eligazoltam otthonról, és nemsokára apa leszek.

Ugorjunk vissza a kezdetekhez! Georgia nem feltétlen a labdarúgásáról híres, te viszont ezt a sportot választottad. Miért?

Azt nem tudom pontosan, hogy miért, de azt tudom, hogy mindig focista akartam lenni. Más sportágakban valóban jobbak vagyunk, ilyen például a cselgáncs, a rögbi vagy akár a kosárlabda, de a hazámban az emberek imádják a labdarúgást is. 12 évesen kezdtem focizni egy kisebb helyi csapatnál, majd egy év múlva a Dinamo Tbilisihez igazoltam. Óriási megtiszteltetésnek érzem a mai napig, hiszen Georgia legjobb, legnevesebb együtteséről beszélünk. 17 évesen felkerültem a felnőtt csapatba, majd több mint 200 élvonalbeli bajnokin játszhattam.

Ráadásul nemcsak sok meccset tudhatsz magad mögött, de négyszeres bajnok és kétszeres Szuperkupa-győztes is vagy. Mire vagy a legbüszkébb eddig?

A legelső, 2016-os bajnoki címemre, illetve arra, hogy háromszor is ott lehettem a georgiai válogatottban. Sajnos csak a kispadon ültem, így az egyik elsődleges célom, hogy bemutatkozhassak a nemzeti csapatban. Ez is volt az egyik oka, hogy Újpestre jöttem, hiszen innen sokkal nagyobb esélyem van rá, hogy behívjanak, mintha otthon játszanék. A georgiai bajnokságból nem könnyű a válogatottba jutni. Később szeretnék még magasabb szinten futballozni, de egyelőre a jelenre fókuszálok, aztán meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Tudom, hogy korábban több georgiai játékosa is volt az Újpestnek, Zivzivadzét és Beridzét imádták a szurkolók. Én is valami hasonlót szeretnék elérni itt. 

Van egyébként kedvenc csapatod, esetleg példaképed?

Kissé különös, hogy belső védőként ezt mondom, de Lionel Messi a kedvenc játékosom. Az akkori Barcelonát nagyon kedveltem, mostanra ez kissé változott, már nem ugyanolyan a csapat, mint abban az időben. Alapvetően a labdabirtokló, sokpasszos, kombinatív labdarúgást szeretem.

És mi a véleményed a magyar fociról? Vagy két bajnoki után még korai állást foglalni?

Őszintén szólva, ideigazolásom előtt nem sokat tudtam a magyar bajnokságról. Az Újpestet természetesen ismertem, hiszen egy történelmileg jelentős klub, mellette pedig nyilván a magyar válogatottról is tudom, hogy milyen jó erőkből áll jelenleg. Még csak két hete vagyok itt, de azt már most megállapítottam, hogy a magyar liga jóval fizikálisabb a georgiainál. Itt nagyon sokat brusztolnak és futnak a játékosok, némi technikával kiegészülve, míg nálunk minden csapatban vannak öten-hatan, akik kifejezetten ügyesek, és inkább a technikáé a főszerep.

Vasárnap a Ferencvárossal játszunk, ráadásul ez lesz az első hazai mérkőzésed Újpesten. Izgatott vagy?

Persze, és nemcsak izgatott, de nagyon motivált is. Tudom, hogy Magyarországon a Derbi a legnagyobb mérkőzés, olyan ez, mint Georgiában a Dinamo Tbilisi – Torpedo Kutaisi. Ott mindig hatalmas küzdelem és harc zajlik a pályán és a lelátón is. A szurkolók legtöbbször összeverekednek, de előfordul, hogy a játékosok is. Azt megígérhetem az újpestieknek, hogy a legjobbunkat nyújtjuk majd, és akárhogy is alakul az eredmény, az utolsó percig küzdeni fogunk.

BAJUSZ ZOLTÁN