Portugál védőnk beszélt nekünk arról, mi a védelem stabilitásának kulcsa, elmondta, mennyire számít, hogy anyanyelvét is tudja használni, valamint üzent szurkolóinknak is.

Nemrég született meg a kislányod, ezúton is gratulálunk! Extra motivációt ad neked édesapaként pályára lépni?

Köszönöm! Igen, természetesen ez plusz motivációt ad nekem. Most már van egy kisbabám, így van más dolog is, ami motivál, valaki, akiről gondoskodnom kell, akinek szeretnék mindent megadni. Talán nem szükséges ezt nagyon ragoznom, extra motivációt ad.

Mióta megérkeztél, öt mérkőzésen mindössze két gólt kaptunk. Szerinted mi lehet a hátsó alakzat sikerességének a titka?

Szerintem az a kulcs, hogyan védekezünk csapatként. Nem csak rólam, nem csak a belső védőkről szól ez, hanem egyértelműen a csapatvédekezésről. Ha megnézzük, akkor szerintem ebben elég jók vagyunk.

A saját eddigi teljesítményeddel elégedett vagy?

Igen, elégedett vagyok, ugyanakkor folyamatosan lehet fejlődni, és ez az, amire mindig törekszem, meccsről meccsre. Ha a teljes képet nézem, azt kell mondanom, örülök annak, ahogy eddig Újpesten futballozom.

Mennyire otthonos neked a Bartosz Grzelak által játszatott formáció?

Nagyon jól érzem magam ebben a rendszerben. Korábban már futballoztam ilyen szisztémában, de természetesen ez minden edzőnél egy kicsit különbözik. Abszolút otthonosan érzem magam, és azt gondolom, elég stabilak vagyunk a csapattal ebben a felállásban.

Mennyire könnyítette meg a beilleszkedésedet, hogy honfitársad, Joao Nunes mellett Matija Ljujic is beszél portugálul?

Ez nagyon sokat számított nekem, hiszen rengeteget segít, hogy tudok az anyanyelvemen beszélni. Ez nem csak egymás megismerését, de a csapatba való beilleszkedést is gördülékenyebbé tette. Ők már korábban itt voltak, ők ismerték a többieket, így segítettek ezt az átmenetet könnyebbé tenni számomra a portugál nyelv által.

Előfordul, hogy a pályán is portugálul beszéltek?

Joaóval igen. Vele szoktunk portugálul beszélni a pályán is, de ez változó. Néha portugálul, néha angolul beszélünk, de nyilván az a fontos, hogy kommunikáljunk.

Ezek alapján talán jogosan vetődhet fel a kérdés: Joao Nunes is szerepet játszott abban, hogy Újpestre szerződtél?

Igen, beszéltem Joaóval, mielőtt idejöttem. Természetesen nem miatta döntöttem az Újpest mellett, de az ő véleménye is fontos volt. Ő már korábban, jóval előttem érkezett, és annak tudatában, hogy egy honfitársam már itt van, könnyebb dolgom volt, mert tudtam vele beszélni a klubról, az itteni dolgokról. Röviden: nem miatta lett az Újpest a befutó, de a személye és az általa elmondottak megkönnyítették a döntésemet.

Mit vársz a vasárnapi, ZTE elleni meccstől?

Nehéz mérkőzésre számítok, de megpróbáljuk majd megszerezni a három pontot, mert csak ez az elfogadható számunkra.

A szurkolóink ezúttal is szép számban kísérik el a csapatot. Üzensz nekik valamit?

Nekem és a többi játékosnak is rendkívül fontos, hogy a szurkolók velünk legyenek a stadionban, hazai pályán és idegenben is. Mi mindig győzni akarunk, de ez néha nem sikerül, ezért ez most egy olyan időszak, amikor különösen nagy szükségünk van a támogatásukra, így hatalmas segítség, hogy vasárnap is mögöttünk állnak majd.

Klubunk ugyan nem tudta megnyerni előző két hazai bajnokiját, minden sorozatot figyelembe véve immár öt tétmeccse veretlen, ezeken a mérkőzéseken pedig összesen egy gólt kapott. Ezúttal a ZTE otthonába látogat az Újpest FC az OTP Bank Liga 9. fordulójában.

A rendkívül nehéz sorsolással megtoldott bajnoki rajtot követően klubunk immár öt tétmeccse veretlen: a Magyar Kupában a Dunavarsányt győztük le (7–0), nyertünk bajnokin a DVSC (3–0) és a KTE (3–1) ellen, majd két gól nélküli döntetlen következett a DVTK-t és a Győrt fogadva. Védelmünk különösen kiemelendő, hiszen az említett öt meccsből négyet hoztunk le kapott gól nélkül, s csupán egy találatot nyeltünk be.

Ezúttal az a Zalaegerszeg lesz az ellenfél, amelynek van miért visszavágni, hiszen a két csapat legutóbbi meccsén 5–1-re nyertek a zalaiak a Szusza Ferenc Stadionban, még az előző idényben, május elején. A ZTE jelenleg hét pontot gyűjtött hét lejátszott meccsen a magyar bajnokságban, ezzel a 10., még bennmaradást érő helyen áll. Ami a formájukat illeti, legutóbb 2–1-es vereséget szenvedtek idegenben a Diósgyőrtől, de előtte legyőzték a Kecskemétet otthon (2–1) és könnyen továbbmentek (4–0) a Hatvan ellen a Magyar Kupában.

Az Újpest FC ez idáig hárommal több gólt szerzett, s néggyel kevesebbet kapott a bajnokságban, mint a Zalaegerszeg és a vasárnapi bajnokira is győzelmi reményekkel, esélyekkel érkezik.

OTP BANK LIGA
9. FORDULÓ
október 6., vasárnap
15.30: Zalaegerszegi TE – Újpest FC 

A Győr ellen nagyszerű teljesítményt nyújtó Helmich Pál mesélt arról, hogy az egyéni sportok helyett, miért a labdarúgást választotta, hogyan került Németországba, de azt is elárulta, hogy miért nem a jogot választotta a foci helyett.

Megérkezésedkor készítettem veled egy rövid interjút, amelyben említetted, hogy elég későn kezdtél el focizni. Ez pontosan hogy történt?

Nagyon sok sportágat kipróbáltam a labdarúgás előtt. Teniszeztem, asztaliteniszeztem, cselgáncsoztam, de mezei futóversenyekre is sokat jártam. Kifejezetten szerettem az egyéni sportokat, hiszen csak rajtam múlik minden, azonban az iskolában is szinte mindig fociztunk, és az idő előrehaladtával azt találtam a legérdekesebbnek. A ping-pongot például egész komoly szinten űztem, de egy idő után unalmassá vált, hogy csak az asztalnál állok. A labdarúgásban mégiscsak levegőn vagyok, ott a fű, a környezet, vannak csapattársaim. A középpálya ráadásul elég izgalmas, mindig új szituációkat hoz a játék, és talán ez az összetettség tetszett legjobban a fociban. Végül 13 évesen kezdtem el edzésekre járni, még kint Németországban, majd egy évet itthon töltöttem az Újpestnél, és utána mentem vissza Berlinbe. Az érettségit követően határoztam úgy, hogy szeretnék visszatérni Magyaroroszágra, és itt folytatni a karrierem.

Ezután a válasz után elég sok kérdés merül fel. Az egyik, hogy hogy kerültél Németországba, egy másik pedig ebből következik, miért szerettél volna visszajönni?

Ezt a döntést a szüleim hozták meg. Eleinte úgy volt, hogy csak egy évet leszünk kint, majd ez rendre hosszabbodott egy újabb esztendővel. Végül is én 16 évet töltöttem kint, ők pedig még mindig Berlinben élnek a két öcsémmel, de biztatom őket, és ők is tervezik, hogy hazajönnek, remélem ez a közeljövőben meg is történik. Ami az én hazajövetelemet illeti, ugyan magyar-német kettős állampolgár vagyok, de ez csak papíron van így, az nem kérdés, hogy a szívem magyar, és a magyarokért dobog. Emellett a másik indok az, hogy nagyon élveztem azt az egy évet, amikor itthon játszottam Újpesten, szeretem Magyarországot, Budapestet, ráadásul a családom nagy része, a nagyszüleim, az unokatesóim itt élnek. A karrierem szempontjából szintén okos döntésnek láttam, hiszen itt jól fel tudom magam építeni. Természetesen, mint a legtöbb nagyravágyó játékosnak, nekem is az a célom, hogy egyszer egy topligában szerepeljek, de amíg nem ugrom meg az NB I-es szintet, addig miért ne játszanék itthon?

Még az első válaszodnál említetted, hogy izgalmasnak tartod a középpályás posztot. A német labdarúgás szépen termeli a minőségi középpályásokat, így neked a kint lét különösen érdekes lehetett. Mi a legfontosabb, amit Berlinben tanultál?

Azt érzem, hogy amit itthon leginkább kamatoztatni tudok az az, hogy minden párharcot komolyan veszek, mindig készen állok, és egyből megyek a második labdákra, lecsorgókra. Ezt a gondolkodásmódot a kinti évek alatt nagyon belém vésték, és ezért hálás vagyok. Azt hozzá kell tenni, hogy én kint is agresszív, ambiciózus játékosnak számítottam. Mivel említettem, hogy én egyéni sportágakat űztem először, ezért a focipályán mindig is imádtam az egy az egy elleni párharcokat. Persze, nagyon rossz gólt kapni, viszont azt nem egyedül én, hanem az egész csapat kapja. Azonban, ha elveszítek egy párharcot, akkor arról senki más nem tehet, csak én. Annyira utálok alulmaradni egy ilyen szituációban, hogy ezért sosincs megállás.

Pedig, amikor elsőre rád néz valaki, aligha hiszi el, hogy egy ilyen mentalitású profi labdarúgó vagy, nem a sztereotip futballistajegyeket viseled. Nem is vonz az a fajta megjelenés?

Valamilyen szempontból én máshogyan szocializálódtam, mint a legtöbb futballista. Nem játszottam akadémiáknál, a szüleim és a nagyszüleim is bölcsészek, így a labdarúgás mellett a tanulásra is komoly hangsúlyt kellett fektetnem, elit gimnáziumba jártam Németországban. Későn született meg a döntés, hogy a profi futball felé vegyem az irányt. Az érettségi előtt még voltak olyan terveim, hogy jogot vagy pszichológiát tanuljak, esetleg az orvosira menjek tovább, sőt még a színház és a politika is érdekelt. Sokat gondolkoztam, de a foci vonzott legjobban, ráadásul az eléggé behatárolt, hogy milyen életkorig űzhetjük. A többivel később is foglalkozhatok, de a focival csak most.

Ezek elég komoly szakok, akkor gondolom nem is kezdted el őket a foci mellett.

Az ELTÉ-n elkezdtem angol-német irodalmat tanulni, de aztán Kecskemétre igazoltam, így az félbemaradt. Ezután el szerettem volna kezdeni a jogot, de amikor elindult volna, pont rengeteg dolgom volt, és keményen kellett foglalkoznom a focival. Elég fiatal vagyok még, így több idő kell, hogy beleszokjak a felnőtt labdarúgásba, ezért azt láttam jó döntésnek, ha még várok egy kicsit. A közeljövőben viszont szeretném folytatni a tanulmányaimat, azt még nem tudom pontosan, hogy milyen téren, de most a pszichológia felé húzok, ugyanis egyre jobban kezd érdekelni az edzősködés. Jelenleg úgy érzem, hogy a karrierem után edzőként dolgoznék a legszívesebben, ezt pedig segítené, ha pszichológiát tanulnék.

Azt megbeszéltük, hogy mit adott neked elsősorban a német foci, az viszont érdekelne, hogy szerinted miben kell még a legtöbbet fejlődnöd?

Említettem, hogy elég későn, 13 évesen csöppentem bele a labdarúgás világába, a legtöbben pedig akkor már kb. 100-at tudtak dekázni, én pedig csak akkor tanulgattam passzolni. Emiatt volt egy komoly technikai lemaradásom, amit az évek során próbáltam ledolgozni, és szerintem viszonylag jól is sikerült, de még mindig tovább faragható. Fizikailag egész jó számokat tudok produkálni, de szeretném, ha ez technikailag is így lenne. Már csak azért is, mert hosszú távon szeretnék majd egy topligában játszani, és a felnőtt magyar válogatottban a hazámat képviselni, ezekhez pedig elengedhetetlen a technika is.

Az átigazolási időszak utolsó óráiban érkeztél hozzánk. Milyen volt így bekapcsolódni a munkába?

Igen, az utolsó pillanatokban érkeztem a klubhoz, de szerencsére még elértem a vonatot, ami az újjáépülés felé indult. Az kicsit könnyítette a helyzetemet, hogy rajtam kívül is elég sok az új ember, így még mindig az ismerkedés fázisában vagyunk, nekem pedig elég sok taktikai elemet kellett megtanulnom. Azonban jóval egyszerűbb úgy, hogy a csapattársaimon kívül a stábtagok és a klubnál mindenki rendkívül segítőkész. Őszintén mondom, úgy érzem, hogy a lehető legjobb döntést hoztam, hogy idejöttem, és nagyon várom, hogy mi fog kisülni ebből.

Vasárnap Zalaegerszegen lépünk pályára. Te is jól ismered a ZTE-t, játszottál már ellenük. Milyen mérkőzésre számítasz?

Én arra számítok, hogy nálunk lesz többet a labda, a ZTE visszazár, és elsősorban kontrákból szeretne érvényesülni. Ezekre az ellentámadásokra kell figyelnünk, meg kell fognunk őket, hogy nehogy kapjunk egy buta gólt. Ami még fontos, hogy azt a bizonyos első gólt megszerezzük, hiszen utána a Zalaegerszegnek jönnie kell, fellazul, így több területünk marad. Ez az a nyitó találat, ami az előző két mérkőzésen hiányzott, ezt mindenki tudja a csapatban, dolgoztunk rajta a héten, és reméljük, hogy ezúttal összejön.

BAJUSZ ZOLTÁN

Bartosz Grzelak továbbra is hosszú távon gondolkozik, így szerinte a nemrég érkezett játékosainak idő, a taktikai elképzelésében pedig maximális bizalomra van szükség. 

Két hazai, gól nélküli döntetlen után mire helyezed a hangsúlyt a hétközi munka során?

Leginkább az ellenfél tizenhatosánál történő labdatartáson és annak a hatékonyságán kell javítanunk. Ezen a két meccsen passzív, helyenként veszélytelen volt a jelenlétünk labdával a támadóharmadban, ez pedig legutóbb a Győrnek kényelmes meccset eredményezett. Ami a labda nélküli játékunkat illeti, azt gondolom kifejezetten jól működünk, kevés helyzetet engedünk az ellenfeleknek, és a labdakihozatalt is meg tudjuk nehezíteni a számukra. 

A következő bajnoki vasárnap következik Zalaegerszegen, a pénteki hazai meccs után pedig kifejezetten sok idő áll rendelkezésre. Segítheti ez a hétvégi eredményességet jelen esetben? 

Mindig jó, amikor nem rohanva kell dolgozni, a mi szituációnkban pedig ez most különösen hasznos lehet. Finomhangolunk, de továbbra is hiszek a rendszerben, amiben játszunk, az igazán fontos dolgok hosszú távon dőlnek el, és még mindig csak a kilencedik forduló jön a bajnokságban. Ehhez hozzájön, hogy számos meghatározó emberünk – Horváth Krisztofer, Helmich Pál, Fiola Attila és Tom Lacoux – is az utolsó pillanatban érkeztek, így minden meccsel rengeteg tapasztalattal gazdagodnak. Ez a projekt is hullámhegyekből és -völgyekből áll majd, arra törekszünk, hogy ezek a kapott gól nélküli döntetlenek legyenek a völgyek. 

Milyen meccsre számítasz Zalaegerszegen, mi lehet a hazaiak legnagyobb erőssége? 

Jól védekező és nagyon veszélyesen kontrázó csapat a ZTE. A gyors átmenetekre kell figyelnünk leginkább, főleg mert vannak jó kvalitású játékosaik, akik el tudnak dönteni egy olyan mérkőzést, amelyen alapvetően alárendelt szerepet játszanak. Mindenki érzi, hogy mennyire fontos bezsebelni az újabb győzelmet, főleg inkább lélektani szempontból, de persze a tabellán is szükségünk van egy sikerre.