A 70 esztendővel ezelőtt született a legendás Törőcsik András, aki később az újpesti szurkolók egyik legnagyobb kedvence lett.

Az 1970-es években a Megyeri úton klasszis futballisták hosszú sora rúgta a labdát. A Fazekas-Göröcs-Bene-Dunai II-Zámbó csatársor ontotta a gólokat, az Újpesti Dózsa pedig sorra nyerte a bajnoki címeket. Egy ilyen támadósorba még Göröcs János sérülése és kiválása után is lehetetlen volt beférni. Aztán egy fiatal, a futballt a BVSC-ben kezdő játékosnak mégiscsak sikerült: 1973 őszén bemutatkozott a szélvészgyors gólvágó, Fekete László. A vezetőedző Szűcs Gyulának, majd az őt váltó Várhidi Pálnak kellemes gondjai akadtak ekkoriban, hiszen Bene Ferenc, Fazekas László, Nagy László, alkalmanként Tóth András és sérülései ellenére Dunai II Antal is fontos gólokat lőtt, ráadásul folyamatosan.

Aztán elérkezett 1974. október másodika, délután 4 óra 55 perc. A Megyeri úti stadionban a Bajnokcsapatok Európa Kupájának 1. fordulójában, egy „agyonnyert” párharc során a bolgár aranyérmes Levszki Szófia vizitált. Az „odavágón” elért 3-0-s diadalt követően hazai pályán is 4-1-re vezettek már a lilák, amikor a mérkőzés 70. percében cserélt Várhidi Pál, Fekete Lászlót egy 19 éves újonc váltotta: Törőcsik András! A cserét hosszasan ünnepelték az újpesti szurkolók, hiszen a tartalékbajnokikon is megforduló bennfentesek jól tudták: egy csiszolatlan gyémánt első lépéseit látják, mind a tizenötezren.

Törőcsik András éppen hetven évvel ezelőtt, 1955. május 1-én született Budapesten. Zuglóban, polgári családban, az Uzsoki utcában nőtt fel és a közeli Kassai téren, a katolikus templom tövében sajátította el a labdarúgás alapjait. Legszívesebben éjszaka is focizott volna, nem rendeztek grundmeccset a vékony, szőke kisgyerek nélkül. Ha nem akadt társ – ez azért ritkán fordult elő – akár egyedül is rugdosta a bőrt. Már korán látható volt, hogy remekül bánik a labdával, a nagyobb gyerekek is csak dőltek jobbra-balra cseleitől. Aztán 1965-ben toborzót hirdetett a BVSC, melynek edzőpályája csak néhány sarokra volt a Törőcsik család lakhelyétől. A kis Andrást persze egyből kiválasztotta Farkas József edző, a tehetséges kisgyerek ezután hetente többször megszakította a Kassai téri futballcsatákat, de csak a BVSC edzései kedvéért. Az ifjú tehetség a füves pályán is sorra bolondította meg cseleivel a nagyobb játékosokat is.

Még 15 esztendős is alig múlt el, amikor Törőcsik András neve bekerült egy noteszbe. A jegyzetfüzet tulajdonosa Konkoly Béla volt, az Újpest játékosmegfigyelője, aki folyamatosan járta a grundokat és a kisebb klubok utánpótláscsapatainak mérkőzéseit, hogy tehetségeket szerezzen a lila-fehéreknek. Béla bácsi egyből javasolta a klubvezetőknek Törőcsik szerződtetését, még a felnőttcsapat vezetőedzője, Baróti Lajos is megnézte néhányszor, mit tud a fiú a labdával, ő azonban egyelőre nem akarta elhagyni nevelőegyesületét. A következő években edzője volt a BVSC-ben Fábián Zoltán, a volt újpesti védő, majd a fiatal Mezey György is.

Aztán 1973. április 1-én elérkezett a nagy nap: Törőcsik András bemutatkozott a vasutasklub első csapatában! A 17 éves fiú csereként állt be a Szőnyi úton rendezett BVSC-KELTEX mérkőzésen, de innentől nem volt megállás. A következő szezonban már alapemberré, a csapat elsőszámú gólvágójává vált az akkor harmadosztálynak számító NB II északi csoportjában, 18 találatával második lett a góllövőlistán, és csapata is ezüstérmes lett. Sorban is álltak érte az NB I-es klubok. Vitte volna a Haladás, hívta a Ferencváros, trükközve próbálta őt megszerezni a Honvéd, de Törőcsik az Újpesti Dózsát választotta. Ezzel pedig egy csodás karrier vette kezdetét.

Pedig a hosszúhajú tehetség 1974 nyarán kezdődő újpesti korszaka nem indult egykönnyen. A minden évben gólkirályi címre törő Bene Ferencet és a belső csatárokat is segítő, de saját jogon is rendkívül gólerős Fazekas Lászlót lehetetlen volt kiszorítani az újpesti csatársorból. A már 32. évében járó Dunai Antalt talán könnyebb lett volna a kispadra száműzni, ám azt pont Törőcsik korábbi BVSC-s csapattársa, Fekete László tette meg.

A szőke fiú így jobb híján a tartalékcsapatban játszott, néha pedig odafért az első csapat kispadjára. Először 1974. október 16-án, a Pécs ellen volt a kezdőcsapat tagja, az 5-1-es lila-fehér győzelemmel zárult mérkőzésen mutatkozott be az NB I-ben. Furcsa egy találkozó volt, hiszen már egy hónappal korábban elkezdték, akkor még Törőcsik nélkül. A mérkőzés 47. percében azonban egy tomba robbanás hallatszódott, a Megyeri úti stadion reflektorai pedig elsötétültek. A problémát a pályakarbantartók nem tudták orvosolni, az Elektromos Művekre pedig hiába vártak, nem érkeztek meg szerelőik időben, így a meccs félbeszakadt. Törőcsik az újrajátszott mérkőzésen debütált a legmagasabb osztályban – a biztonság kedvéért a szerdai mérkőzést délután fél kettőkor rendezték, így ezúttal nem lehetett gond a világítással. Bár „Törő” a mezőnyben kissé passzív volt, a 69. percben megvillant: Tóth András elfutott a balszélen, középre adott, a középcsatár helyén pedig a 19 éves ifjonc a védőket megelőzve robbant be és a labdát 3 méterről becsúszva, jobb lábát szinte spárgázó mozdulattal kinyújtva Rapp Imre kapus mellett a hálóba helyezte. Első bajnokiján meglőtte első gólját.

Bár azt hihetnénk, hogy a csillogó szemű, csibészes mosolyú játékos ezután kirobbanthatatlanná vált az újpesti csatársorból, ez korántsem volt így. Első, 1974/75-ös idényében mindössze 9 mérkőzésen lépett pályára – ötször csereként – és három gólt lőtt. A szezon végén viszont bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett a lilákkal – igaz, a döntőben nem lépett pályára. Sőt, kupagyőztesnek is csak azért mondhatta magát, mert a 64 között pályára lépett a Kossuth KFSE ellen, a későbbiekben nem szerepelt.

Még 1975 ősze sem a hajszíne miatt „Kese” néven is szólított csatárról szólt. Igaz, a gólkirály Bene Ferenc sérülésekkel bajlódott szinte a teljes szezonban, az Achillese nem bírta az MLSZ által kötelezően előírt „követelményrendszer” futóedzéseit. Hiába hiányzott azonban az újpesti gólzsák, Várhidi edző nem Törőcsikkel oldotta meg a pótlását. Azért az immáron 20 éves játékos így is be-bekerült a csapatba, néha gólt lőtt – a Diósgyőr ellen a 7-2-es győzelemnél például kettőt is – de teljesítménye rendkívül hullámzó volt, egy-egy jobb produkciót rosszabb mérkőzések és kispadozás követték. Í

gy ment ez egészen egy megszentelt napig, addig a dátumig, amely ma is pirosbetűs, sőt, aranybetűs ünnep minden újpesti kalendáriumban. 1976. május 15-én ezzel az összeállítással futott ki az újpesti tizenegy a Népstadion gyepszőnyegére: Rothermel – Kellner, Sarlós, Dunai III, Tóth J. – Kolár, Tóth A., Nagy L. – Fazekas, Törőcsik, Fekete. Az újpesti középcsatár a 13-as számú mezben lépett pályára – ebben a szezonban állandó mezszámozás volt érvényben az NB I-ben – és azt a taktikai utasítást kapta mesterétől, hogy középről jobbra mozogjon, így csináljon helyet emberfogója, Rab Tibor kimozgatásával a hátrébbről, lendületből a kapu irányába robogó Fazekasnak.

Az utasítást tökéletesen betartotta, Fazék pedig mesterötöst szerzett. Az 50. percben már Törőcsik is főszerepet vállalt: egy remek csellel elfektette védőjét, parádésan középre tálalt, az érkező Fekete pedig a kapuba lőtt. A 83. percben pedig majdnem ellopta a show-t az élete legjobb teljesítményét nyújtó Fazekastól: a büntetőterület jobb oldalán, védők által szorongatva vezette a labdát, majd egy hihetetlenül kifinomult, laza bokamozdulattal, mintegy 15 méterről megemelte azt. A játékszer úgy hullott be a jobb felső sarokba, hogy Hajdú kapus alig három lépésre állt a gólvonaltól. És mégis, az átemelés annyira milliméterpontos volt, hogy egyszerűen nem védhette. Ez volt a hetedik találat, de ez volt az igazi kegyelemdöfés. Tombolt a stadion 50 ezer nézője. Ezen a tökéletes lila-fehér mámoros meccsen, az ősi riválisunk elleni 8-3-on – mert mi másról is lehetne szó – játszotta be magát végleg az újpesti kezdőcsapatba Törőcsik András.

Ősszel már a válogatottban is bemutatkozott, 1977-re pedig nem volt nála nagyobb sztár a magyar labdarúgásban. Átemelős gól a Bilbaónak, technikai bravúr (egy rossz beadás után a háta mögül, sarokkal önmaga elé pörgetett labdából lőtt kapásgól) a jugoszlávok ellen, a lelátókon és a tévékészülékek előtt pedig kitört a Törőcsik-mánia. Ő volt az első újpesti futballista, akinek nevét nem csak skandálta, hanem dalba is foglalta a Megyeri út népe.

„Az Újpest-pályán egy csillag ragyog,
Törőnek hívják a csillagot,
Az Újpest-tábor kedvence ő,
Előre, Lilák és Táncolj, Törő!”

Az Újpest-tábor minden héten énekelte a John Lennon háborúellenes szerzeményére írt nótát, amikor a szőke csoda pályára lépett. „Kese” pedig meghálálta a szeretetet, hétről hétre „táncolt” és varázsolt. Ha hozzá került a labda, már az első érintése is tökéletes volt, átvétele egyben egy csel vagy trükk is volt. Szerette dajkálni, hosszan vezetni a játékszert, majd a legváratlanabb megoldással indítani társát vagy befejezni a támadást. Kívülről nézve olyan precíz és tökéletesen megkomponált volt a játéka, hogy azt mérnök apja is megirigyelhette volna, pedig valójában egy-egy tervszerűtlen improvizáció-sorozat volt minden labdával eltöltött pillanata.

Jellemző volt játékára, hogy sohasem nézett lefelé a gyepre, hiszen tökéletesen ura volt a labdának, nem is volt erre szüksége. Szemeivel mindig társait kereste és ellenfeleit követte. A játékszert olyan közel vezette magához, hogy minden pillanatban tökéletesen ura volt. Semmit sem gondolt el előre, hanem mindig a legoptimálisabb megoldást próbálta az adott helyzetben a lehető leggyorsabban kiválasztani. Ha ez egy csel volt, akkor azt, ha egy passz, akkor azt, ha pedig egy átemelés vagy lövés, akkor azt.

Kiszámíthatatlan irány- és ritmusváltások, villámgyors helyzetfelismerések, technikai bravúrok, zseniális trükkök végtelen tárháza jellemezték repertoárját. És az a bizonyos, a testcselekhez tökéletes, kifordított csípő, amely mindenkit megtévesztett: a védő azt hitte, balra fog megindulni, akkor valójában jobbra indult, vagy csak egyhelyben állt. Derekát csavargatva, lábaival kiszámíthatatlan irányokba elindulva, táncolva cselezte ki ellenfeleit hétről hétre.

És mindezt leheletfinoman, akár a legnagyobb klasszisok ellen is. Az elmúlt évtizedekben egyetlen magyar labdarúgó sem szerzett annyi hívet, rajongót, szurkolót csapatának, mint éppen Törőcsik András. Nem véletlenül volt az akkor még hatalmas hallgatottságú 1978 szilveszteri rádiókabaré legfontosabb sztárvendége. Sőt, a tiszteletére az M7-együttes és Tardos Péter dalszövegíró slágert is írt „Táncolj, Törő, járd a rock and rollt, táncolj Törő, rúgj egy rakás gólt!” refrénnel. Az 1977. év végén, miután a Bolívia ellen a vb-pótselejtezőkön is remekelt, még aranylabda-szavazáson is kapott voksot.

Az „öntörvényű zseni” az 1977/78-as bajnokságban egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtott, bajnoki címre vezérelte az Újpestet – az ekkor már 9-es mezben futballozva. Magyarországot sokan az 1978-as labdarúgó-világbajnokság titkos esélyeseként tartották számon, a 23 éves Törőcsiket pedig sokan gondolták a torna leendő sztárjának. Hogy ez nem így történt, az elsősorban António Garrido hibája volt.

A magyar válogatott a nyitómeccsen a házigazda Argentínával csapott össze, a portugál játékvezető pedig mindent megengedett az Albiceleste játétékosainak. Törőcsiket rúgták, faragták, lökték, birkózták – büntetlenül. „Kese” pedig egy labdaeldobásért kapott egy sárgát, majd egy szabálytalanságért még egyet. Kiállították. Nyertek az argentinok, Törőcsiket eltiltották, előbb egy mérkőzéstől, majd hónapokra a válogatott szerepléstől. Kegyvesztett és bűnbak lett a hazai sajtó szemében, a legfőbb okozója annak, hogy a nemzeti csapat kudarcot vallott.

Ez még nem zavarta meg igazán. 1978/79-ben az NB I-ben „táncolt” tovább, de a BEK-ben is zseniálisat alkotott, a Zbrojovka Brno ellen hihetetlen szóló után lőtt csodás gólt. A bajnokságban legjobb formáját idézően játszott, 13 gólt lőtt, de még ennél is serényebben osztotta a gólpasszokat. A szezon végén Fekete László 31 góllal lett gólkirály – és európai ezüstcipős – de egyértelművé tette, hogy góljai nagy részét Törőcsik ütempasszainak és helyzetfelismerésének köszönhette. Ő csak megindult, a labda jött és a hálóba lőtt. A szezont az Újpest újabb aranyéremmel zárta, de a június 16-i, zalaegerszegi szezonzáró tragikusan sikerült.

A beteg Várhidi Pált a másodedző Halmai József helyettesítette, ő pedig megengedte „Törőnek”, hogy a csapatbusz helyett egy barátja Fiat Topolinojával térjen haza Budapestre. Az autó Zalacsánynál megcsúszott, letért az útról és Törőcsik András súlyos balesetet szenvedett, kificamodott a csípője. A világválogatott-szereplés helyett – ahová éppen meghívót kapott – kilenc hónap kihagyás vált rá, és valójában már sohasem lett olyan, mint előtte. A „tánc” még megmaradt, de – ha enyhén is – egy kis sántítás és a kevésbé forgó ízületek akadályozták játékát.

Visszatérést követően módosult szerepköre is, hátrébb játszott, inkább az előkészítés, és nem a góllövés volt elsődleges feladata. Persze, később is akadtak zseniális mérkőzései. A svájciak ellen, térdre rogyva adott gólpassza, a norvégok elleni három asszisztja, 1982-ben a második világbajnoki szereplése, a KEK-ben a Göteborg ellen lőtt találata, a Honvéd elleni kupadöntőn nekifutás nélkül lőtt szabadrúgásgólja, vagy a Köln elleni mérkőzésen a később vb-győztes szerző Steinerrel szemben bemutatott cselsorozata és gólpassza örökre beleégett mindenki szemébe, aki látta.

Az 1984/85-ös szezonban az Újpest csapatkapitánya is volt, azonban a bajnokság végén összejött neki az, amire már évek óta várt: külföldre igazolhatott. Igaz, ezúttal nem a Barcelona hívta, nem is a Porto, az AEK, a Köln vagy valamelyik svájci együttes, hanem csak a francia másodosztályú Montpellier. Az Újpest komoly pénzt, 150 ezer dollárt kapott 30 éves játékosa átengedéséért, de Törő sem járt rosszul. A Vasas-csatár Kiss Lászlóval együtt kerültek ki a francia városba, de Törőcsik egy év után hazatért. És nem csinált semmit.

Focizott a haverokkal a Palatinus strandon, gyakran feltűnt egy-egy sörözőben, de nem edzett, nem jelentkezett játékra egy csapatnál sem. Az Újpest győzködte, hogy térjen vissza, de nem akart. Végül 1987 tavaszán a Bp. Volánhoz igazolt, a rákospalotaiaknál pedig összeállt a Törőcsik András-Bácsi Sándor csatárpáros. Másfél évvel – és közben egy kis kanadai teremlabdarúgó-bajnoksággal – később újra az élvonalba igazolt, az MTK-hoz. A kék-fehéreknél sem volt szerencséje, a második mérkőzésén a Tatabánya védője, Udvardi Endre úgy lerúgta a 34. évében járó játékost, hogy eltörött a lába.

Törőcsik élvonalbeli pályafutása ezzel véget ért. És elkezdődött kálváriája. Nem találta a helyét a futballon túli életben. Az Újpest próbálta protokollfőnökként alkalmazni, a csapat mezszállítója, a Rucanor arca is lett, később heti rendszerességgel jelentkezett a Népszava, majd a Sztár Sport hasábjain kétbekezdésnyi véleménycikkekkel, emellett pedig a Sport TV-ben is kommentált. Sőt, a pályára is visszatért, 1993-ban a REAC, majd 1997-ig a Magyar Kábel játékosaként szerepelt, később alkalmanként az Újpest-öregfiúkban is szóhoz jutott.

De valójában csak tengődött. Végül 2005-ben jött el újra a nagy napja. Barátai, az újpesti szurkolók és az Újpest FC ötvenedik születésnapja alkalmából „Törő 50 gála” néven búcsúmeccset rendezett tiszteletére. A mérkőzés teljes bevételét az ünnepelt kapta, aki három gólpasszal és két remek góllal örvendeztette meg még egyszer, utoljára rajongóit. Öt évvel később már arról érkeztek a hírek, hogy otthonában elesett, és műtétre volt szüksége. Ekkor még felépült, Újpesten utánpótláskoordinátorként is dolgozott. Majd 2014-ben egy baráti összejövetel során ismét elesett, újra kórházba került, de ezúttal már nem jött ki onnan, sérülései maradandónak bizonyultak.

Gondnokság alá került, szanatóriumokban élte mindennapjait. Egykori játékostársai, barátai gyakran látogatták. Pintér István gyúró-terapeuta segítségével újra edzésbe állt, passzolgattak, cselezgettek, de már sohasem lett a régi. 2022. július 9-én, életének 68. évében érte a halál, temetésén tömegek jelentek meg.

Az Újpest színeiben 236 bajnoki mérkőzés, 69 gól, számos gólpassz, három bajnoki- és három kupaarany szerepelnek neve mellett. A szurkolók emlékeiben cselsorozatai, váratlan húzásai, tökéletesen időzített átadásai, csillogó technikai tudása maradtak meg. Kevesen értek fel népszerűségéhez, túlszárnyalnia pedig talán senkinek sem sikerült. Életéről 1984 és 2019 között öt könyv jelent meg, de egyedi, fifikás trükkjei, ragyogó góljai örökre témát szolgáltatnak az Újpest-szurkolóknak. Sosem felejtünk, Törő!

LASZIP GÁBOR