Mucsányi Márk beszélt a BVSC-nél töltött időszakáról, a kereten belüli összhangról és a csapat hozzállásáról.
Az NB I-ben idén kaptad eddig a legtöbb játéklehetőséget, amit góllal és gólpasszal háláltál meg. Ez eddig a legfontosabb szezonod?
Mondhatjuk, igen. Nagyon örülök, hogy eddig mind a hét fordulóban pályára léphettem, ráadásul olykor egész jó játékkal, góllal, gólpasszal tudtam segíteni a csapatot. Remélem ez minél tovább kitart, és hogy egyre több lehetőséget kapok majd a szezon során.
Türelmesen kivártad, hogy az NB I-ben is rendszeresen pályára léphess. Milyen volt megélni az elmúlt éveket?
Úgy mondanám, hogy sosem adtam fel. Nyilván sok türelem kell hozzá, hogy eljusson ide az ember. Pár éve már egy-egy alkalommal beállhattam a felnőtt csapatba, aztán ismét az NB III-asoknál kellett bizonyítanom, tavaly a BVSC-nél töltöttem egy szezont azt NB II-ben, és mostanra jutottam el komolyabb élvonalbeli szerepléshez. Úgy érzem, 23 éves koromra NB I-es játékossá értem, és a kemény munka alatt egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy nem akarom ezt csinálni tovább. Sok mindenben előre léptem az említett időszakban, de a fejlődést sosem szabad abbahagyni, mindig van hová javulni.
Jó, hogy említetted a BVSC-t, hiszen azóta kooperációs szerződést kötöttünk a zuglóiakkal. Megfelelő döntés volt őket választanunk?
Szerintem igen, az mindenképpen előnyös, hogy itt van Budapesten, viszonylag közel Újpesthez, de szakmailag is remek választás. Jelenleg ugye Kovács Dominik kölcsönben szerepel ott, Babós Levente és az öcsém (Mucsányi Miron – a szerk.) pedig a kooperációnak köszönhetően. Nekik is jót fog tenni, hogy az NB II-ben játszhatnak, hiszen elég nagy különbség van a másodosztály és az NB III között, így rengeteget lehet fejlődni. Én is csak pozitívan tudok visszagondolni az előző idényre. Rendszeresen kaptam meccsterhelést, egyénileg is korrekt szezont futottam, szerintem jól ment a játék, 5 gólt is rúgtam, de csapat szinten is hoztuk a kitűzött célt, ami a bennmaradás volt. Összességében ez az egy szezon sokat segített abban, hogy szintet lépjek.
A tesóddal nyáron több hónapon át együtt készülhettetek az első csapatban, mely nem sűrűn adatik meg az embernek.
Nagyszerű érzés volt vele játszani, de még elég fiatal, és kell neki idő, hogy teljesen felvegye a ritmust és beépüljön, azonban jó úton halad. Mindig jó kapcsolatunk volt, próbálom tanácsokkal ellátni, habár a pályán más poszton játszunk, ő inkább védekezik, én pedig támadok, illetve a habitusunk is különbözik. Ettől független igyekszünk segíteni egymást.
Ahogy azt beszéltük előbb, az elmúlt években többször is megfordultál a felnőtt csapatnál, így van tapasztalatod a korábbi keretekkel kapcsolatban. A nagy átalakítás során komoly nevek érkeztek hozzánk. Milyen velük focizni?
Minőségbeli különbség van az elmúlt évekhez képest, ez szerintem külső szemlélőként is látható, de a pályán is teljesen más ilyen labdarúgókkal játszani. Én támadóként Matija Ljujicot emelném ki, a pályán és azon kívül is jó a kapcsolatunk, és tudom, hogy észreveszi az adandó lehetőségeket, mozgásokat, és oda is tudja tenni a labdát, ahová akarja. Az öltözői hangulat is kiváló, mióta itt vagyok talán most a legjobb. Érkeztek Fiola Attilához vagy Bese Barnabáshoz hasonló rutinosabb, nálunk idősebb játékosok, de gyorsan kialakult mindenkivel az összhang, mert nem csak kiváló labdarúgók, de remek emberek is. A többi pedig kicsit talán abból is ered, hogy majdnem a nulláról indultunk, hiszen a keret nagy része kicserélődött, új stáb érkezett, így tiszta lappal kezdhettük az építkezést, rengeteg csapatépítő programunk volt.
A Diósgyőr ellen a legtöbben győzelmet vártak, ami sajnos végül nem jött össze, de van mire építkeznünk.
Azért elég csalódottak voltunk mi is, hiszen jól indult a mérkőzés, eleinte nem ikszes meccsnek tűnt. Aztán ahogy nem jöttek össze a dolgok, talán nem voltunk már annyira élesek. Bartosz Grzelak a mérkőzés után azt mondta, hogy a támadójátunk nem működött, de egyébként a hozzáállással nem volt gondja. Nagyot fordult a világ, hiszen mondjuk tavaly még sokan összetették volna a kezüket egy döntetlenért, most pedig egy pontnál már kicsit húzzuk a szánkat. Ez egyáltalán nem baj, hiszen ez viszi előre a csapatot, és ebből is látszik, hogy mekkora motiváció van mindenkiben. A következő bajnokin csak az számít, hogy egy magabiztos győzelmet szerezzünk, azzal nem kell foglalkozni, hogy a Győr az előző fordulóban megszerezte az első sikerét. Csak magunkra kell összpontosítanunk!
BAJUSZ ZOLTÁN