Ahogy sokan mások, Milavecz Kevin is nagypályán kezdte labdarúgó-pályafutását, de miután kipróbálta, azonnal megtetszett neki a futsal, amellyel az NB I-ig is eljutott. Futsalcsapatunk játékosa pályája kezdetét és az idény legfontosabb eseményeit is felidézte, illetve beszélt a Haladás elleni szezonzáróról is. Interjú.
– Közel tíz éve futsalozol, hogy jött az életedbe ez a szakág, mit szerettél meg benne?
– Ahogy a játékosok nagy része, én is a nagypályás labdarúgással kezdtem hatéves koromban, ráadásul Újpesten. Egészen tizennégy éves koromig űztem, amikor egy régi ismerősöm elhívott egy futsaledzésre. Azonnal megtetszett, mivel a játék sokkal gyorsabb, pörgősebb, és többször kerülök játékba, mint nagypályán. Ezen felül a kiemelkedő játékosok látványos technikai megoldásai is arra ösztönöztek, hogy ebben a szakágban folytassam pályafutásomat.
– Gyerekkorod óta Újpest-szurkoló vagy, ráadásul a IV. kerületben is élsz, és most ismét itt játszol. Összességében mit jelent számodra Újpest?
– Siófokon születtem, de hároméves korom óta Újpesten élek, itt nőttem fel, ez az otthonom. Gyerekkoromban sok Újpest-meccsre látogattunk ki édesapámmal, és azóta is folyamatosan figyelemmel kísérem a csapat mérkőzéseit. Ami a futsalt illeti, régebben is játszottam Újpesten, csak akkor a másodosztályban volt a csapat, most viszont hatalmas örömöt jelent az, hogy az NB I-ben képviselhetem ezt a patinás klubot.
– Az elsőszámú célt, a felsőházba jutást elértétek, ahol viszont nem alakultak mindig kedvezően a dolgok számotokra. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy ekkora a különbség az őszi és a tavaszi teljesítmény között?
– Az idény előtti felkészülés kiemelkedően sikerült, a parádés szezonkezdet ennek tudható be, ráadásul külön öröm, hogy ősszel a nagycsapatok ellen is sikeresek voltunk. Sajnos később a többi klub utolért minket erőnlétben, de szerencsére a jó kezdet megalapozta a felsőházba kerülésünket. Itt azonban a legkisebb koncentrációs kihagyást is könyörtelenül megbünteti az ellenfél, és mivel fiatal csapatnak számítunk, ezért többnyire a rutin az, ami eldöntötte a meccsek végét az ellenfelek javára.
– Az utolsó fordulóban azt a Haladást fogadjátok az UTE Röplabdacsarnokban, ami ellen Szombathelyen 8–4-re nyertetek. Hogyan készültök a szezon utolsó mérkőzésére, hogyan ösztönzitek egymást a találkozóra, annak tudatában, hogy mindenképpen a hatodik helyen zárjátok az idényt?
– Attól függetlenül, hogy nem léphetünk már előrébb a tabellán, a csapat szeretné győzelemmel zárni a szezont, ráadásul a szurkolók miatt is mindenki százszázalékosan odateszi majd magát az utolsó összecsapáson, hiszen ők végig a maximumot hozták ki magukból, s hatodik játékosként segítették a csapatot, ezt pedig győzelemmel szeretnénk meghálálni az utolsó fordulóban.
– Melyik meccs volt a legemlékezetesebb számodra, és miért?
– Az Aramis elleni 5–3-as hazai alapszakasz-mérkőzést emelném ki, hiszen ott nagyon fontos győzelmet arattunk annak érdekében, hogy elérjük a célunkat, a felsőházat. Az utolsó pillanatokban szereztem gólt, ami nagyon sokat jelentett számomra, hiszen a családom nagy része ott volt a lelátón.
– A futsal mellett egyetemre jársz és dolgozol is, mennyire nehéz beosztani az idődet, mennyi energiád marad a nap végére, esetleg van időd valamilyen hobbira mindezek mellett?
– Az egyetemi tanulmányaim végéhez közeledve a záróvizsgára való felkészülés foglalkoztatott az elmúlt fél évben leginkább, és emellett dolgozom is. Szerencsére jól menedzselem az időmet, így a párkapcsolatomra is jut elegendő időm. A hobbira már annál kevesebb, de amikor tudok, akkor a barátaimmal szoktam dartsozni. Ezen kívül a tenisz, illetve mostanában a padel az, ami a legjobban kikapcsol.
