Már 16 éve tartozik az Újpest kötelékébe NB I-es futsalcsapatunk játékosa, nagypályás U16-os csapatunk másodedzője, Czerman Márk, akit többek között a klubhoz való kötődéséről, a futsalcsapat kiváló szerepléséről és a korosztályos együttes egyesülés utáni összekovácsolásáról is kérdeztünk.
– Tizenhat éve vagy itt Újpesten. Mit jelent számodra Újpest mind szurkolóként, mind játékosként?
– Ez a tizenhatodik évem itt Újpesten edzőként és futsaljátékosként. Itt kezdtem el focizni, a családom is itt él, én is itt születtem, ezáltal nekem az Újpest „fíling”, a tradíciók könnyen beszívódtak az érzésvilágomba. Számomra nagyon sokat jelent ez a klub. Ha egy szóval kellene megfogalmaznom, akkor az Újpest számomra a MINDENT jelenti. Nagypályás futballistaként végigjártam a ranglétrát az utánpótlásban, majd itt kaptam meg a lehetőséget az edzősködésre is, és a futsal világába is itt csöppentem bele, szóval mondhatom, hogy minden porondon az Újpest adta meg nekem a lehetőséget és a kezdőlöketet, amit én mindig próbálok meghálálni.
– Miért és mikor szeretted meg a futsalt, mikor kezdted el komolyabban űzni?
– Nekem már ez viszonylag korán jött, tizenhárom, tizennégy éves korom környékén találkoztam először a futsallal. Eleinte azért is kezdtem el, hogy a nagypályás játékomhoz hozzá tudjon adni. A mai napig nagyon sok fiatal űzi ezt a két sportágat párhuzamosan, én is így csináltam ezt annak idején. A gyors játék miatt nagyon szeretem a teremlabdarúgást, a téli kispályás tornákat, sok gól születik, rengeteg akció van, tehát nem csak nézőként, hanem játékosként is egy kifejezetten élvezhető sportág.
– Végre az NB I-ben futsalozhatsz. Milyen különbségeket figyeltél meg az első osztály és az NB II között? Neked miben kellett fejlődnöd, hogy felérhess az NB I-es szintre?
– Igen, ez a jobb később, mint soha esete, végre kipróbálhatom magamat az NB I-ben. Az által, hogy végre egyesült az újpesti labdarúgás megvalósulhatott ez a projekt is, aminek természetesen nem csak én, hanem mindenki nagyon örült. A két bajnokság között a legnagyobb különbség, hogy az NB II kissé szakszerűtlen. Természetesen az NB I-ben is vannak nem teljesen profi csapatok, vagy játékosok, hiszen köztünk is vannak olyanok, akik dolgoznak a futsal mellett, vagy akár az én példámat is vehetjük, hiszen edzősködöm mellette. Viszont ez egy profi liga, több az edzésszám, minőségibbek a felszerelések, nagyobb a tőke, ezáltal jobb minőségű játékosokkal találkozik az ember. Összegezve sokkal tudatosabb a közeg az első osztályban. Amiben pedig nekem kellett változtatnom, hogy megszokjam, mert a másodosztályban a meccseket sokszor le tudtam hozni kevesebb beletett energiával, gondolkodással, hiszen megfelelő csapatösszetartással és kvalitásokkal ennyi energia sokszor elég volt.
– Kifejezetten jól kezdtétek a szezont, csak az előző idény bajnokától kaptatok ki, az előző ezüstérmessel és a TFSE-vel döntetlent játszottatok, ezeken kívül minden mérkőzést megnyertetek. Miben lett másabb a csapat tavaly óta? Mennyiben járult hozzá a jó felkészülés a remek kezdéshez?
– Alapvetően más lett a csapat, hiszen az előző szezonból nagyjából öt-hat fő maradt itt. Ehhez társultunk mi az egyesülésnek köszönhetően, továbbá jött még két légiós és voltak magyar igazolások is. A felkészülés során rengeteg edzésünk volt, aminek köszönhetően összekovácsolódtunk a kezdésre. Nagy erősségünk még, hogy nagyon jó átlagéletkorral rendelkezünk, vannak tehetséges fiataljaink, viszont idősebb, rutinosabb játékosokból sincs hiány, azaz nagyon jó korosztályú és mentalitású csapat alakult, ennek köszönhetjük a kezdeti sikereinket.
– Valószínűleg ti sem számítottatok ilyen kiváló kezdésre, szerinted ez minek tudható be? A csapat erejét mutatja, hogy az élmezőnnyel is felveszitek a versenyt. Esetleg a jó eredményeknek köszönhetően változott az idény eleji célkitűzésetek?
– Úgy indultunk neki a szezonnak, hogy a célunk a felsőházi rájátszás elérése. Senki sem számított ilyen kezdésre, szerencsére most már terveznek velünk az ellenfelek is, hiszen az előző idény élcsapataival is fel tudjuk venni a versenyt. A felkészülésünknek is köszönhetően pedig nagyon precíz, kellemetlen csapattá váltunk, kemény helyzetekből is fel tudtunk állni, ezeknek köszönhető, hogy jól tudtuk kezdeni a bajnokságot. Célkitűzésünk annyiban nem változott – ahogyan Gémesi Gergő is mondta – hogy először legyen meg a felsőház, és utána foglalkozzunk a többivel.
– A szurkolók és a hangulat mennyiben befolyásolja a jó teljesítményeteket?
– Hatalmas pluszt tesz hozzá a szereplésünkhöz, hogy az elmúlt hazai meccseket közel teltház előtt játszhattuk, a szurkolóink énekeltek és buzdítottak minket. Ezúton is köszönjük nekik, hogy ezeket átélhettük, reméljük, a jövőben is így lesz és ezt az utat közösen tudjuk járni.
– A Kecskemét ellen két gólt is szereztél, hogy érezted bentről a mérkőzést? A meccs képe alapján úgy tűnt, hogy sikerült mindent kitennetek a pályára, de azért szerencse is kellett.
– Úgy gondolom, hogy sajnos tompábban kezdtünk, okozhatta ezt a válogatott szünet is vagy akár az a betegséghullám, ami most sokakon átment. Nem tudtunk teljes létszámmal edzeni, ezért ez a két hét azzal telt el, hogy mindenki visszatérhessen a pályára és megfelelően ki tudjunk állni a Kecskemét elleni mérkőzésre. A tompább kezdés miatt az elején örülhettünk, hogy az ellenfelünk nem használta ki a kezdeti lehetőségeit, utána viszont kezdtünk belejönni a meccsbe és közel kiegyenlített volt a játék képe. Bár belül úgy éreztem, hogy a másik csapat dominált inkább, több helyzetet tudott kialakítani, hamar visszatértünk a stílusunkhoz, és egyenrangú felek tudtunk lenni. Köszönhető ez a szívünknek, hogy megint mindenki kihozta azt a karakterét, hogy Újpesten sose adunk fel semmit. A csapat megint megmutatta az erejét, hogy bármilyen helyzetben is vagyunk, velünk számolnia kell az ellenfélnek.
– A jelentősen megerősödött Veszprém ellen játszotok legközelebb, szintén hazai pályán, mit gondolsz, milyen pluszra lesz szükség a győzelemhez, ami a Kecskemét ellen talán nem volt meg?
– Nagy előnyünk lesz, hogy a hetet végig fogjuk tudni dolgozni. Az pedig, hogy a mérkőzésen akarjunk és küzdjünk – bármennyire alapvető – nélkülözhetetlen Újpesten. Továbbá a győzelem érdekében létfontosságú, hogy a technikai és taktikai elemeinket élesre járassuk.
– Az U16-osoknál is besegítesz nagypályán Vermes Krisztiánnak. Milyen a csapat? Mi az edzői filozófiád?
– Nagyon jó csapatot vettünk át az egyesülésnek köszönhetően, azonban nem volt egyszerű dolgunk, hiszen két csapatot kellett összeraknunk. Emiatt az első két hétben ötven fővel edzettünk, szerettük volna mindenkinek megadni a lehetőséget. Ennek köszönhetően nagyon jó tudású társaság jött össze, ahol a gyerekek is szeretnek minket és mi is őket. Mi magyarok mindig is fifikás nép voltunk, amit a pályára is ki kell vinnünk, ezt próbálom átadni fiatal tehetségeinknek. A gyerekeknek mindig mondom, amikor szomorúan érkeznek edzésre, hogy mosolyogjanak, élvezzék és szeressék a futballt, ne munkaként tekintsenek rá.
– A szezon kezdete óta nem kapott ki az U16-os csapat, mit gondolsz mi a siker kulcsa?
– Az egyesülésnek természetesen nehézségei is voltak, meg kellett tanítani a gyerekeknek, hogy ők is hoznak egy játékstílust meg mi is. A siker kulcsát abban látom, hogy ezt sikerült összekovácsolni, a fiataljaink megtalálták az összhangot és nagyon jól álltak egymáshoz. Elfogadták, hogy mostantól egy Újpest van, és ezt ki is viszik minden alkalommal a pályára.
– Milyen szintre szeretnél eljutni edzőként?
– Szeretnék mindig minél magasabb szintre eljutni mindenben, amibe belekezdek. Az esetemben most a futsal a prioritás, azonban az arányokat meg kell találni, ami néha nehéz tud lenni. Hosszú évek óta segítem társaim munkáját pályaedzőként, és úgy vélem, amíg tart a profi futsalkarrierem így szeretném támogatni a vezetőedzőket. Később viszont szeretném az edzősködést egy másik polcra helyezni, ahol akár már utánpótlás vezetőedzőként látnám magamat szívesen itt Újpesten, vagy akár a felnőtt csapatnak segítenék.
