Télen, a jövőkép és a szurkolótábor miatt is igazolt Veszprémből Újpestre a kétszeres magyar válogatott Kártik Zsombor, aki két súlyos sérülés után kezdi visszanyerni formáját, s hisz benne, hogy a következő években nagy eredményeket érhetnek el a lila-fehérek. Interjú.
– Berettyóújfaluból származol, ahol a futsalnak még a nagypályás labdarúgásnál is nagyobb hagyománya van. Hamar eldőlt, hogy ezzel komolyabban is foglalkozni fogsz?
– A Debreceni Labdarúgó Akadémián kezdtem nagypályázni és U15-ig ott is voltam, de ezután volt egy problémásabb bokasérülésem, ami miatt még az is felmerült, hogy abba kell hagynom a sportágat. Mivel Berettyóújfaluban születtem, elmentem oda egy futsaledzésre, nagyon megtetszett és ott ragadtam. Egyre feljebb lépkedtem és hirtelen a felnőtt csapatban találtam magam, ahol nagyon jól éreztem magam és eldöntöttem, hogy komolyabban is foglalkozni fogok a futsallal.
– Volt olyan időszak, amikor párhuzamosan is űzted a két szakágat?
– Amikor a kettőt egyszerre csináltam, akkor már Berettyóújfaluban nagypályáztam. A futsalt még Gál Istvánnál kezdtem U15-ösként, hamar az U17-es, aztán az U20-as, majd a második csapathoz kerültem, utána akkor léptem fel az NB I-esekhez, amikor már Sergio Mullor volt az edző. Eleinte csak edzésre jártam, aztán bevetettek egy kupameccsen és fokozatosan épültem be a csapatba.
– 2022-ben hagytad el szűkebb pátriádat és igazoltál Veszprémbe. 22-23 évesen alaposan megváltozott az életed. Mit tanultál, fejlődtél ezen időszakban emberként, illetve játékosként is?
– Nagyon nehéz volt elhagyni Berettyóújfalut, de Fehér Zsolt – akivel az utánpótlás-válogatottnál dolgoztam együtt – meggyőzött. Huszonkét évig a szüleimmel éltem Berettyóújfaluban, így furcsa érzés volt eljönni, de vártam is, hogy Veszprémben játsszak. Az odaigazolásom miatt sokkal önállóbb lettem, minden gondomat, dolgomat magamnak kellett megoldanom, amivel a játékom is fejlődött.
– Két topcsapatban is játszottál, mielőtt télen Újpestre igazoltál. Miért döntöttél mellettünk?
– Nagyon tetszettek azok a tervek, amiket felvázoltak. Hallottam, hogy rettentően jó a közösség is, amire szükségem volt, ugyanis nagyon nehéz másfél éven vagyok túl, miután kétszer is műteni kellett a keresztszalagjaimat, és szükségem volt arra, hogy önbizalomtól duzzadva tudjak visszatérni a sérülések után. Úgy gondoltam, ez Újpesten sikerülni fog, úgy érzem, be is fogadtak, nagyon jól érzem itt magam és jó is a csapat.
– Most már fizikálisan és mentálisan is százszázalékos állapotban vagy?
– Fizikálisan teljesen rendben vagyok, le is kopogom, hogy nem fáj semmim, mentálisan is jól vagyok, de még érzem, hogy a játékom közel sem olyan, mint a sérülések előtt. Nap, mint nap azon dolgozom, hogy minél hamarabb visszanyerjem azt az állapotot.
– Ahogy említetted, elég könnyen beilleszkedtél. Hogyan zajlott ez a folyamat? Gyanítom, az is segített, hogy nem egyedül érkeztél ide.
– Mielőtt ide igazoltam, nyilvánvalóan ismertem a csapattársaimat, de nem mondanám, hogy beszélő viszonyban lettünk volna. Én nem az az ember vagyok, akinek az elejétől kezdve nagy hangja van az öltözőben. Nekem kell egy kis idő, hogy kinyíljon a csipám, de amióta itt vagyok, a társak is kezdeményezték a beszélgetéseket és éreztem, hogy ez egy baráti társaság is egyben, s bár ezelőtt egyikükkel sem beszéltem, most már baráti viszonyt ápolok mindenkivel.
– Mennyire állt már össze a csapat játéka a téli változások után? Ugyan „csak” négyen érkeztetek, de azért változott a taktika is és kis túlzással új csapatot kellett építenetek.
– Az utóbbi két-három meccsen vettem észre igazán, hogy jól játszunk, jobbak voltunk, mint az ellenfél, de még mindig kell az a plusz, hogy a mérkőzések végén ne kikapjunk, hanem nyerjünk.
– Mi ez a plusz, aminek hatására a szoros vereségek győzelmekbe csaphatnak át?
– Szerintem a koncentráción múlik. Mivel nem vagyunk jó szériában, ez benne van a fejekben és talán emiatt kapunk ki, és mintha a végjátékban nem bíznánk abban, hogy megnyerhetjük azt a meccset, amikor döntetlenre állunk. Most mentálisan kicsit lent vagyunk, ezért kaptunk ki ilyen apró hibák miatt.
– Saját teljesítményeddel mennyire vagy elégedett? Hat meccsen három gólnál jársz, de a futsalban a gólszerzésen kívül más szegmensekben is jól kell teljesíteni, mint például a védekezés, letámadás, stb.
– Természetesen. Még nekem is kell egy kis idő, hogy teljesen visszanyerjem a sérüléseim előtti formámat. Szerencsére a gólok úgy, ahogy jönnek, de a játékomban sokat kell fejlődnöm, a társakkal még jobban meg kell értenünk egymást. Ha még inkább összeszokunk, szerintem a csapat és én is jobban teljesítünk.
– Mivel lennél elégedett a felsőházban? Akárhogy is, itt tíz rangadót vív a csapat és megtapasztalhattuk, hogy nüanszok döntenek a meccsek és a helyezések tekintetében is. A mi szereplésünkben is benne lehet a bronzpárharc.
– Én azt mondom, hogy a kisdöntő jelenleg nem tűnik reálisnak, de egy bravúrgyőzelemmel még azt is elérhetjük. Most reálisabbnak tartom az ötödik helyet, azonban nekünk egyértelmű célunk is a bronzpárharc, ezért igazoltunk ide, hogy megmutassuk, ott van a helyünk.
– Nem az idény végéig igazoltál ide, hosszabb távú terveid vannak Újpesten. Hogy látod a csapat jövőjét? Nyáron tovább erősíthetünk és egy jó felkészüléssel a következő idényben még komolyabb céljaink lehetnek.
– Hiszek benne, hogy ha ez a csapat még jobban összecsiszolódik, akkor a következő években nagy eredményeket érhetünk el, mert a mostani játékosállomány is rettentően jó. Ha mindenki egy emberként küzd és meglesz a csapatszellem, akkor nem hiszem, hogy sok csapat megállít minket. Ezért is mondtam, hogy a jövőkép miatt érkeztem ide. Lehet, hogy nem idén fogunk kisdöntőzni, de a következő években a határ a csillagos ég.
– Még 2019-ben, egészen fiatalon játszottál a magyar válogatottban. A mindennapokban mennyire motivál a meghívó? Milyen teljesítmény kell ehhez? Akkor a berettyóújfalui Turzó József volt még a kapitány, miközben a Berettyót épp a jelenlegi kapitány, Sergio Mullor irányította.
– Nyilvánvalóan nagy álmom visszakerülni a nemzeti csapatba. Úgy gondolom, ehhez lépésről lépésre kell visszaépítenem magam, szóval jelenleg még távol áll tőlem, kell még legalább egy félszezon, hogy olyan erőállapotban legyek és olyan játéktudásom legyen, hogy ott lehessek a válogatott közelében.
– Berettyóújfaluban és Veszprémben is sokan járnak ki a mérkőzésekre, így lehet valamennyi tapasztalatod, de Újpesten azokhoz képest is egészen más a szurkolás. Láthattuk, hogy teljesen másképp teljesítetek, ha mögöttetek a tábor. Ez mennyit jelent?
– Nagyon nagy jelentősége van. A szurkolók voltak az egyik oka annak, hogy ideigazoltam, mert tudtam, hogy milyen atmoszféra, milyen szurkolótábor van itt, ami viszi előre a csapatot. Lélektanilag rengeteget jelent, hogy támogatnak minket, hogy halljuk, hogy nekünk szurkolnak. Ezért is játszunk jó meccseket és a szurkolók miatt próbálunk minél jobb eredményeket elérni.
