Klubrekordot jelentő hét pontot gyűjtött a futtal NB I felsőházi rájátszásában az Újpest FC, amely Szente Tamás vezetőedző szerint apróságok miatt maradt le az éremről. Szezonértékelő interjú.
– Története során másodszor jutott a felsőházba a futsal NB I-ben az Újpest FC, amely ugyan hatodikként végzett, de új pontrekordot állított fel. Hogyan tekintesz vissza erre az idényre?
– Nagyon jó érzésekkel tekintek vissza. Kicsit későn kezdtük el a munkát, de úgy érzem, hamar összekovácsolódtunk és nagyon jól kezdtük az idényt. November közepéig egészen kiválóan meneteltünk, amikor volt egy kisebb hullámvölgyünk, aztán előjött néhány olyan kisebb hiba, ami a rutintalanság és a fiatalság számlájára írható és elszenvedtünk néhány olyan vereséget, amit nem vártunk. De sikerült felsőházba jutnunk és jöttek erősítések, voltak változások a keretben, három játékost kölcsönadtunk és négyen érkeztek, miközben Gémesi Gergő hosszabb időre kidőlt sérülés miatt. Ebben az időszakban emberileg összeállt a keret, de a pályán, taktikai szempontból még nem működött a játék annyira gördülékenyen, ahogy szerettük volna, ami azért is volt, mert az új játékosoknak meg kellett szokniuk mindent, a csapatot, a taktikát és ez hosszabb ideig tartott. Ami a felsőházi szereplést illeti: két meccset nyertünk, a többin vereséget szenvedtünk, viszont egy mérkőzés kivételével minden meccsen győzelmet érdemeltünk volna, mert méltó ellenfelei voltunk a riválisoknak. Ha a statisztikát megnézzük, azt látjuk, hogy szinte minden elemben jobbak voltunk, de ez az eredményben sajnos nem mutatkozott meg – minden bizonnyal ez is a fiatalságunkból, rutintalanságunkból fakad, azt sem feledve, hogy a mi játékosaink nagy része még nincs hozzászokva ehhez az iramhoz, légkörhöz, de ezen dolgoztunk egész évben. Le a kalappal a játékosok előtt, mert sokat tettek azért, hogy felsőházba jussunk és jó eredményt érjünk el, de apróságokon, nüanszokon múltak a jobb eredmények. Gondoljunk csak vissza arra, hány olyan mérkőzésünk volt, amikor az utolsó pillanatokban szenvedtünk vereséget vagy játszottunk döntetlent.
– Sokszor beszéltünk róla, de a nyári alapozásnak köszönhető szezonkezdet alapjaiban meghatározta a csapat szereplését, ugyanakkor minden klub életében vannak hullámvölgyek és kénytelenek vagyunk beszélni a 19 évesen felnőtt magyar válogatott kapus, Gémesi Gergő sajnálatos, súlyos sérüléséről is, akinek kiválása is döntő faktor lehetett, pláne, hogy januárban voltak a legnehezebb meccsei a csapatnak az alapszakaszban. Öröm az ürömben, hogy a tizenhét éves Tarnóczi Marcell bizonyíthatott és helyt állt. Mi kellett volna egy éremhez?
– Gémesi Gergő sérülése természetesen nagy hátrány volt számunkra, de nem szabad csak rá fogni, mert az ő hiányában is megvoltak a lehetőségeink a jó eredményekre és arra is, hogy ott lehessünk a bronzcsatában. Annak viszont valóban örülünk, hogy Marci tizenhét évesen így tudott bemutatkozni, nagy tehetségnek tartjuk, nem véletlen, hogy a közelmúltban már a korosztályos válogatottnál készült. Hogy mi kellett volna az éremhez? Mindenképp több rutin, több koncentráció, ezeken kívül más nem nagyon, mert minden meccsen a bravúr közelében voltunk. A Berettyó elleni idegenbeli mérkőzésen három egyre vezettünk és onnan kaptunk ki, butaságokból, egyéni hibákból eredő gólok miatt.
– Az alapszakasz végén rezgett a léc a felsőházba jutást illetően, de felnőtt a csapat a feladathoz, azok után, hogy a Berettyó elleni két vereség és a Haladás elleni fiaskó mintha mentálisan is megfogta volna a társaságot, pláne, hogy akkor jöttek az új játékosok is, akiket be kellett építeni. Hogy látod, ez miért történt?
– Lehet, hogy megfogta. Ahogy mondtam is, november közepéig nagyon jó szériában voltunk, talán két pontra voltunk a második helyezettől, amikor jött a Haladás és a Nyírbátor elleni vereség, ezért van hiányérzetem, de az új játékosoknak is meg kellett szokniuk a közeget, tehát sok összetevője volt annak, hogy ezeket a mérkőzéseket elbuktuk, annak ellenére, hogy ha fordítva lett volna az eredmény, akkor sem csodálkozott volna senki.
– Azt se felejtsük el, hogy a felsőházban eltiltások is nehezítették a dolgunkat, a 78-szoros Vas Ádám például többször nem állt rendelkezésre. Az ő kiválása mennyire határozhatta meg a szereplést?
– Egy kiállítás alapjaiban tudja befolyásolni a mérkőzést, akár azt, amikor kiállították, akár a következőt, amikor az eltiltását töltötte, főleg a meccshez való hozzáállás tekintetében és ő meghatározó tagja a csapatunknak, tehát ez is közrejátszhatott abban, hogy nem a mi javunkra dőltek el a meccsek.
– A a januári változások után mennyire sikerült a csapatépítés a játék tekintetében?
– Az érkezésük után még döcögött, de a későbbiekben egyre jobban tetszett, amit mutattunk. Ez abban is kitűnt, hogy úgy lettünk hatodikak, hogy ugyanannyi gólt rúgtunk, mint az első helyen végző Veszprém (49-et – a szerk.), viszont nagyon sokat is kaptunk és ez is befolyásolta, hogy nem lett több pontunk a rájátszásban. Kicsit jobb koncentrációval szebb is lehetett volna az évzárásunk, de ha az év elejétől nézem, akkor azt mondom, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell, illetve azt is látjuk, hogy van még teendő. Kis szerencsével játszhattunk volna éremért, de összességében elégedett vagyok, mert az idény előtt aláírtam volna, hogy felsőházi csapat vagyunk, pláne, hogy úgy játszottunk, ahogy szerettük volna. Utólag – miután túlvagyunk a rájátszás tíz meccsén – mégis azt mondom, hogy van hiányérzetem.
– Tudtuk, hogy a felsőházban egyik csapat ellen sem lesz könnyű dolgunk, a nyolc vereségből pedig négy is egy- vagy kétgólos volt. Aki látta a mérkőzéseinket, az tudta, hogy mi egygólos hátrányban vagy döntetlennél is próbáltunk győzelemre játszani, de az öt a négy elleni játékhelyzetek sokszor nem sültek el kedvezően. Mi hiányzott ahhoz, hogy ezek a meccsek a mi javunkra dőljenek el?
– Az öt a négy elleni játék mindig nagy rizikófaktor, így is és úgy is elsülhet. Tudtuk, hogy a felsőházban nagyon jó csapatok vannak nagyon jó játékosokkal. Aki tíz-tizenöt éve játssza ezt a játékot – pláne a felsőházban –, az rutinból le tudja hozni az ilyen helyzeteket, mi még nem tartunk itt. Persze, sok gólt kaptunk az öt a négy elleni játékhelyzetekből, de rúgtunk is jó néhányat, de ez azért volt, mert mi nem álltunk vissza bunkervédekezésbe, hanem tényleg mindig győzelemre próbáltunk játszani. A felsőházban viszont nagyon pontosan kell végigvinni a figurákat, ami sokszor nem jött ki jól nekünk, de hozzáteszem, a felsőházban más a sebesség, más felfogásban játszanak a csapatok, mint az alapszakaszban.
– A bajnokságban harminckét mérkőzéséből tizennégyet nyert meg két döntetlen és tizenhat vereség mellett a csapat, ezek alatt 124 gólt szereztünk és 117-et kaptunk. Ezek a számok mit mutatnak neked? Bizonyos szempontból vizsgálva akár kiegyensúlyozott mérlegként is láthatnánk, de más szempontból pedig épp a hullámzás miatt lett ez a végeredmény.
– Még a legprofibb nagycsapatok életében is vannak hullámvölgyek, csak nem mindegy, hogyan jössz ki belőlük. A rutinosak hamarabb túlteszik magukat rajta, mint a fiatalabbak és ezekből a számokból én azt látom, hogy stabil csapat voltunk, de benne volt, hogy olykor jöttek a megmagyarázhatatlan vereségek, ellenben volt olyan eredmény is, amire mindenki felkapta a fejét.
– A Magyar Kupában sajnálatos módon nem sikerült a négyes döntőbe jutás és a későbbi győztes Berettyó búcsúztatott minket a nyolc között. Ez a sorozat mennyire volt fontos a csapatnak?
– Ilyen szempontból nem tettünk különbséget, minden mérkőzésre úgy mentünk ki, hogy nyerni akartunk. Aki látta a Magyar Kupa négyes döntőjébe jutásért rendezett meccsünket, az tudja, hogy az a mérkőzés is lehetett volna fordítva, de ott is kiütközött a “meccshiányunk”, mert a mi csapatunkból kevesen játszottak a felsőházban huzamosabb ideig és többeknek ez az első éve az első osztályban, tehát a rutintalanságunknak, meccshiányunknak tudhatóak be ezek az utolsó pillanatokban elszenvedett vereségek is.
– Azt is láthattuk, hogy teljesen másképp teljesít a csapat, ha ott van mögötte a szurkolótábor. Az ő szerepük mennyire volt meghatározó szerinted?
– Nagyon sokat segítettek nekünk, mert óriási lökést adtak, láthattuk, hogy a támogatásuknak köszönhetően többször többgólos hátrányból tudtunk visszajönni. Minden mérkőzésen az elejétől a végéig szurkoltak nekünk, egyetlen negatív megnyilvánulásuk sem volt, szóval innen is szeretném megköszönni nekik, mert a srácoknak és személy szerint nekem is sokat jelentett a támogatásuk.
– Mekkora nehézséget okozott a versenynaptár? Nem könnyű ritmusban maradni, amikor egy hét alatt játszik a csapat három meccset, majd bő két hétig csak edzések vannak.
– Ez valóban nagyon nehéz kihívás, amit orvosolni kellene, valóban többször előfordult, hogy hét nap alatt három mérkőzésünk volt, utána pedig sokáig semmi. Így nem könnyű tűzben tartani a játékosokat és edzeni. Ebbe nincs beleszólásunk, a Magyar Labdarúgó Szövetségben intézik a versenynaptárat, de jó lenne, ha ebben lenne változás.
– Volt kedvenc pillanatod, mérkőzésed az idényből?
– Az egész nagyon tetszett, nagyon sokat tanultam belőle, nagyon sok tapasztalatot szereztem, a boldog és keserű pillanatok mellett, de egyetlen pillanatot nem tudnék kiemelni.
