Nyáron elhagyta hazáját és az Újpestnek köszönhetően került Európába 24 éves brazil légiósunk, a futsal NB I-ben 11 gólnál és hat gólpassznál járó Thiago Cardoso, aki brazíliai életéről, honfitársával, Lucas Moreirával való kapcsolatáról, saját teljesítményéről és céljairól is beszélt. Interjú.
– Brazíliában a labdarúgás a mindennapok része. Milyen volt ott felnőni?
– Már gyerekként az életem szerves részévé vált a labdarúgás. 21 éves koromig játszottam a Messias Targino nevű tartományban, utána három éven belül három különböző csapatnál voltam, a Missal futsalnál, a Palmasnál és a Mangueirinhánál. Kiskorom óta az volt az álmom, hogy focizzak, de ez nem is csoda, hiszen minden utcán voltak kapuk vagy focipályák, tehát nem véletlen, hogy ott az összes kisgyerek arról álmodik, hogy labdarúgó lesz. Nekem a nagypályás foci és a futsal mindig is a szenvedélyem volt, de a legnagyobb inspirációt az adta, hogy egyszer Európában játszhassak, ezért is rendkívül boldog vagyok, hogy itt lehetek Újpesten.
– A brazil gyerekek kitörési lehetőségként tekintenek a focira. Hogyan kerültél Európába?
– Nekem ez az első évem Európában, júliusban érkeztem és eleinte nagyon nehéz volt hozzászokni a kultúrához, a környezethez és magához a futsalhoz is, mert teljesen más, mint amit eddig tapasztaltam, de most már nagyon jól érzem magam, nagyon pozitív élmény, hogy itt lehetek. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is egyre otthonosabban érzem magam itt.
– Ismeretlen környezetbe érkeztél. Milyen Újpesten lenni?
– Azt tudni kell, hogy Lucas Moreirával Brazíliában már játszottunk együtt, emiatt sokkal komfortosabban élem meg és nem érzem, hogy annyira új lenne ez a terep, mert Lucas sokat mesélt a csapatról és beavatott az itteni dolgokba, a kultúrába, az életbe, de a csapaton belüli kapcsolatokról is beszélt. Mivel én is fiatal játékos vagyok, úgy érzem, megtaláltam a közös hangot a többiekkel, de a csapattársak is nyitottak az észrevételeimre, meglátásaimra, ráadásul könnyen befogadtak, akár mint vezéregyéniséget is.
– Mennyit segít a mindennapokban, hogy van egy honfitársad a csapatban, illetve a barátnőd is itt lehet veled?
– Teljesen más élmény, mintha egyedül lennék, mert ha hazamegyünk, akkor vár valaki minket, akitől támogatást kapunk, ezért ez nagyban megkönnyíti az ittlétet.
– Továbbra is a tabella második helyén áll a csapat. Minek köszönhető a remek eddigi teljesítmény?
– Szerintem a legjobbat nyújtja a csapat, ezért vagyunk most ott, ahol. Kellemes meglepetés, hogy így teljesítünk egy ilyen fiatal csapattal, de semmi nem jobb a kemény munkánál, ráadásul nagyon nyitott a társaság, a fiatalok megfogadják a tanácsainkat és mindenki egy célért dolgozik: hogy az edzéseken és a meccseken is a legjobbját nyújtsa, és szerintem ezzel a csapattal továbbra is ilyen sikeresek lehetünk. Nincs titok, a kemény felkészülés miatt tartunk itt.
– Abszolút vezére vagy a csapatnak, hiszen 11 gólnál jársz a bajnokságban, emellett hat gólpasszt is kiosztottál. Elégedett vagy az eddigi teljesítményeddel?
– Igen, egyelőre meg vagyok elégedve, de sokkal fontosabb a csapatkohézió, ami összetart és előrevisz minket.
– Az idény előtt a felsőházba jutás volt a csapat célja, de a jó szereplés fellelkesíthetett benneteket. Ezek után mivel lennétek elégedettek az idény végén?
– A felsőházba jutáson kívül a legnagyobb célom, hogy döntőt játszunk a magyar bajnokságban vagy a Magyar Kupában, esetleg megnyerjük valamelyiket.
