Több alapozáson is túl vagy már Újpesten. Ezek ismeretében hogyan értékeled a mostanit?

Igen, először 19 évesen érkeztem a Megyeri útra, azóta sok minden változott. Szerintem nagyon jól sikerült a csapat felkészülése, mindenki odatette magát, fizikálisan eléggé rendben vagyunk, és a mentalitás tekintetében is történt előrelépés.

Két meccsen négy ponttal kezdtük a bajnokságot. Elégedett vagy a nyitánnyal?

A DVTK elleni győzelem megadta az alaphangot, a Győr ellen pedig megmutattuk, milyen is a küzdőszellemünk. Fel tudtuk venni a versenyt az ETO-val, emberhátrányban is, és kevésen múlt, hogy ne hozzuk el mindhárom pontot. Ami pedig a saját teljesítményemet illeti: a Dinamo Zagreb elleni felkészülési meccsen elszenvedett sérülésem után még mindig nem álltam készen egy teljes meccsre, így a Győr elleni egy félidő alatt, amíg a pályán voltam, igyekeztem kiadni magamból a maximumot, és úgy érzem, ez sikerült is.

Igen, ezt egyértelműen kijelenthetjük, hiszen fontos gólt lőttél, nem is akármilyet. Sokakban felmerült, hogy mennyire volt tudatos a megoldás.

Nekem mindig az a célom, hogy gólt lőjek, és segítsem a csapatot, így óriási öröm, ha ez sikerül. Ami a mostani találatot illeti: szélsőként megtanultam, hogy mindig úgy kell belőni a labdát a kapu elé vagy felé, hogy az akkor is gondot okozzon a védekező együttesnek, ha nem ér hozzá senki. Láttam, hogy kint áll a kapus, ezért megpróbáltam úgy eltalálni a labdát, hogy az mindenképpen veszélyes legyen, akkor is, ha senki nem tudja megcsúsztatni vagy tovább tenni. Szerencsére jól jött ki a dolog.

Damir Krnzar érkezése óta öt tétmeccsen két gólt szereztél. Elmondhatjuk, hogy fekszik neked a mostani játékrendszer?

Igen, abszolút. Nagyon jól érzem magam a széleken, és ebben a rendszerben rengeteg a mozgásterem a vonal mellett, ugyanakkor befelé is tudok lépni, ha arra van szükség. Ez a stílus is közel áll hozzám, és minden szempontból fekszik nekem.

Térjünk át a vasárnapi összecsapásra. Tudtad, hogy a Paks az a csapat, amelynek kapuját karriered során a legtöbbször bevetted, szám szerint hat alkalommal? Van ezek közül kedvenced?

Fuhh, nem is tudtam, hogy ilyen sok gólt lőttem nekik (nevet). Kedves emlék, amikor egy hazai mérkőzésen majdnem a félpályáról emeltem a hálóba, de azt is említhetném, amikor ugyancsak itt, a Szuszában találtam be, megelőzve a kapust, egy szép elpöccintéssel befejezve az akciót. Egy paksi találkozó is itt van előttem, amikor 3-1-re nyertünk, és Budu (Zivzivadze, a szerk.) tökéletesen tekerte a labdát a fejemre, én pedig a hálóba csúsztattam. Mindegyik emléknek megvan a maga varázsa. Viccesen azt is mondhatnám, hogy a Paks a kedvenc ellenfelem, de az igazság inkább az, hogy egyszerűen valamiért általában jól megy nekem a játék ellenük.

Mit vársz a mostani mérkőzéstől?

Tudjuk, hogy a Paks egy nagyon erős csapat, amely szeret hosszú labdákkal operálni, és ezekből veszélyt okozni. Engem ugyanakkor – ellenféltől függetlenül – csak egy dolog érdekel, hogy nyerjünk, és begyűjtsük a három pontot.

A szurkolóink várhatóan megint szép számmal látogatnak majd ki a Megyeri útra. Üzennél nekik valamit?

Először is, szeretném megköszönni nekik a hangulatot, amit a DVTK ellen teremtettek a Szuszában, és azt is, ahogyan támogattak minket Győrben. Remélem, sokan jönnek majd ki vasárnap is, mi pedig igyekszünk ezt sok góllal és jó meccsel meghálálni nekik.