Veretlenül áll a másodosztály Keleti csoportjának első helyén az Oroszi Sándor által irányított női csapatunk, amely egy döntetlen mellett összes őszi mérkőzését megnyerte. A vezetőedző beszélt a nyári változásokról, a keret összeállításáról, értékelte az őszi szezon és kitért arra is, miben kell még fejlődnie a csapatnak, hogy megszerezze a bajnoki címet és feljusson az élvonalba. Interjú.
– Nyáron számos változás volt a csapat háza táján, akár a játékoskeretben, akár a stábban, mert a csapat egyértelmű – még ha nem is mindig kimondott – célja az NB I-be jutás. Hogyan alakult a nyár? Mi kellett ahhoz, hogy összeszokjanak a régiekkel az új játékosok?
– A nyári felkészülési időszak kezdeténél számos játékossal ültünk le tárgyalni, ilyen volt például Szőcs Réka, akinek érkezésével nagy erősítést hajtottunk végre, de nem mehetünk el Oláh Adrienn vagy Nagy Lilla átigazolása mellett sem, akik szintén voltak a magyar válogatott tagjai, illetve több száz NB I-es mérkőzésen léptek pályára. Személyükben rutint hoztunk a csapatunkhoz. Az összeszokás szempontjából fontos tudni, hogy elég szűk a magyar női labdarúgás résztvevőinek a száma, ennek köszönhetően mindenki ismer mindenkit. Szerencsére nagyon pozitív volt az első két hét, azonnal összerázódott a csapat, mind a játék szempontjából, mind emberileg. Reméljük, hogy ezt az összeszokottságot a tavaszi szezonra is át tudjuk vinni.
– Hogyan alakítottad ki a keretet? Mire kellett figyelned annak összeállításnál?
– A régebbi és ifi játékosainkkal együtt most huszonhat fős keretünk van. Mindig megpróbálunk mindenkinek játéklehetőséget biztosítani, viszont megvan az a mag, akik rendszeresen a kezdőcsapatot alkotják. Azonban büszkén mondhatjuk, hogy bármelyik ifinket vagy régebbi csapattagunkat be merjük cserélni, hiszen ugyanolyan teljesítményt tudnak nyújtani, mint a kezdők. Edzői szempontból ez kellemes helyzet, mert be tudunk állítani a kispadról bárkit, anélkül, hogy az a játék minőségének a romlásához vezetne.
– Augusztusban a Magyar Kupával indult az idény, ahol szépen meneteltetek, többek között két bajnoki riválist, a Vasast és a Csepelt is legyőztétek. Ezek mekkora lendületet, önbizalmat adtak a bajnokságra?
– Mindkét mérkőzést uraltuk, ráadásul nemcsak a gólok számában, hanem a labdabirtoklásban, helyzetekben, védekezésben is felülmúltuk riválisainkat. Természetesen ez megnyugtató volt a csapatnak, hogy amikor a bajnokságban találkoztunk velük, akkor tudták, hogy papírforma szerint mi vagyunk az esélyesebbek.
– A másodosztály is jól indult, a Hatvan ellen például tizenkilenc nullára nyertetek. Az ősz egyetlen rossz meccse az Eger elleni mérkőzés volt. Abból mennyit tudott tanulni a csapat? Miben kell fejlődnötök, hogy tavasszal győzzetek Egerben?
– Úgy állunk hozzá a tavaszi mérkőzéshez, hogy mindenképpen be kell gyűjtenünk a három pontot Egerben, és szerencsére a lányok is így gondolkoznak. Rengeteg edző úgy készíti fel a csapatát, hogy előre megnézi, ki az ellenfél, és annak stílusához igazítja a saját játékát. Nekem sokkal inkább az az edzői filozófiám, hogy ha minden meccsen a saját stílusunkat tudjuk a pályára vinni – ami a labdabirtoklás, kombinatív játék, jó helyzetkihasználás –, akkor győzni tudunk. Mi az Újpesthez méltó focit pártoljuk, nem az agresszív játékot.
– A Magyar Kupában NB I-es riválist, a St. Mihályt ejtettétek ki. Az mekkora löketet adott az őszi szezon második felére?
– Nem beszélünk az öltözőben bajnokságról, kupamenetelésről. Egyetlen dolgot szoktunk szem előtt tartani: a következő mérkőzést. A befektetett munka, jó csapategység, kellő motiváció meg kell, hogy hozza az eredményét. Jelen pillanatban a játékosállományunk munkamorálja arra jogosít fel, hogy úgy gondolhassam, hogy minden ellenfelünk gyengébb játékot mutat, mint mi. Ettől függetlenül, az ellenünk játszó csapatokat mindig kellő tisztelettel és alázattal kell fogadnunk. A kimagasló játékminőségünknek köszönhető az is, hogy az NB I középmezőnyébe számító St. Mihályt – nagyon izgalmas összecsapáson – meg tudtuk verni. Például a szegediek elleni győzelem tud segíteni abban, hogy a lányok elhiggyék, hogy tényleg az első osztályban van a helyünk, ami edzői szemmel látszik is, hiszen ezzel a stábbal és játékosokkal – ha nem is a felsőházban, de – a középmezőnyben kellene lennünk.
– Az is látható, hogy a pályán és azon kívül is összeállt a csapat. Mennyit segítenek ebben az olyan rutinos játékosok, mint Szőcs Réka, aki a védelem vezére vagy éppen Oláh Adrienn, aki a támadások motorja?
– A csapaton belül ezen játékosainkat nagy tisztelet övezi, sőt még az ellenfeleknél is. Ráadásul legtöbbjük edzősködik is nálunk az utánpótlásban, ezért sokkal profibban tudnak viszonyulni az instrukciókhoz vagy az ellenfelekhez, hiszen ugyanígy megkövetelik a saját csapatuktól is ezt a viselkedést, próbálnak jó példát mutatni a gyerekeknek.
– A bajnokságban elért hatvanhat lőtt és négy kapott gól magáért beszél, ráadásul a Magyar Kupában is csupán egy gólt kaptatok. Ezek szerint sikerült minden szegmenset megerősíteni, összeszoktatni?
– Jelen pillanatban minden posztra van két olyan játékosunk, akik bármikor bevethetőek. Ezen kívül nagy előnyt jelent az is, hogy a pozíciók között nagy a mozgás, bármikor vissza tudok vinni valakit a támadósorból a középpályára vagy fordítva. Szerencsére nincs olyan labdarúgóm, akit csak egy helyen tudnék bevetni, ami a mai modern labdarúgásban kiemelten fontos.
– Az őszi szezont egy nehézkes győzelemmel zártátok Kecskeméten, ahol nemcsak az ellenféllel kellett megküzdenetek. Ezekre a nem várt akadályokra hogyan kell felkészülnötök?
– A profi játékos ismérve, nem az, hogy szerződést kap, hanem hogy hogyan készül edzésre, milyen munkát tesz bele és bármilyen körülmény között tud teljesíteni. Az ilyen labdarúgó ki tud iktatni olyan zavaró tényezőket a mérkőzések során, mint a pálya minősége, játékvezető habitusa stb. Az utolsó találkozón a labdabirtoklási arány kilencvenöt-öt a javunkra. A kecskemétiek kapusa pedig öt ziccert védett, amivel alaposan megnehezítette a dolgunkat. Sajnos a pálya minősége elfogadhatatlan volt, ötven éve nem tapasztaltam ilyen feltételeket profi labdarúgó-mérkőzésen, akkor is inkább az alsó osztályokban. Ezeknek volt köszönhető, hogy csak kétszer találtunk be az ellenfél kapujába. A legjobban alkalmazkodó játékosunk az volt, aki, – amikor a kezdő sípszó előtt kimentünk megnézni a pályát – talált egy gereblyét, és a vakondtúrásokat elkezdte kijavítani. A lényeg viszont nem változott, a kötelezőt elértük, elhoztuk Kecskemétről a három pontot, így győzelemmel tudtuk zárni az őszi szezont.
– Összességében hogyan értékeled az őszt? Mi az, amiben mindenképp kell és lehet is fejlődni, mi az, amiben kimagasló a csapat?
– A játékunk minősége és képe mindenképpen kitűnt az őszi szezon során a többi csapatéhoz képest. Fontos a labdabirtoklásunk erőssége, folyton próbáljuk járatni a labdát, sokpasszos megoldásokat keresünk. Viszont a helyzetkihasználásunkon még így is javíthatnánk, mert a hatvanhat lőtt gólunk könnyen lehetne százhúsz is. Szerencsére jól felépített, egységes társaságunk van, ami a fejlődés szempontjából hasznos a jövőre nézve. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy ilyen mértékben fejlődött a stábunk, mind a pályán, mind a stáb tekintetében. Érezzük, hogy NB I-es körülmények között készülhetünk mérkőzésről mérkőzésre.
– Hosszú szünet vár a csapatra, hiszen márciusig nem lesz meccsetek. Hogyan alakul a tél?
– Most levezető időszakban vagyunk, azután karácsonyi szünetet tartunk, januárban pedig nekilátunk a munkának. Jó néhány edzőmeccset tárgyaltunk már le. Folyamatban van egy romániai edzőtábor szervezése, ahol román első osztályú csapatokkal vívhatnánk meg. Ellátogatunk a Diósgyőrhöz, a szlovák bajnokhoz, továbbá most tárgyalunk az Austria Wiennel is. Olyan felkészülési mérkőzéseket akarunk játszani, ahol erősebb ellenfelekkel találkozunk.
– A tavasz egy óriási erőpróbával indul majd, hiszen a négyszeres Magyar Kupa-győztes, az NB I-ben az élmezőnyhöz tartozó MTK-val csaptok össze, ami sok szempontból különleges meccs lesz, hiszen több játékosunk is megfordult a kék-fehéreknél. Mi kell a bravúrhoz?
– A téli felkészülés talán segíthet nekünk, hiszen próbálunk olyan csapatokkal játszani, akik nagyjából egy szinten vannak az MTK-val. Célunk, hogy emelt fővel menjünk le a pályáról, hogy kivívhassuk a tiszteletet az ellenfél, nézők és közvélemény részéről. Titkolt vágya mindenkinek van, jó néhány játékosunk megfordult már az MTK-ban, így nem kérdés, hogy presztízsmérkőzés lesz számukra. Természetesen örülnénk neki, ha bravúrt tudnánk végrehajtani, de azt is tudnunk kell, hogy nem ez a realitás.
– Mivel lennél elégedett az idény végén? Akár a bajnoki helyezés szempontjából, akár más célok tekintetében.
– Amivel az őszi szezonban elégedett voltam, és a bajnoki szezon végén is az lennék, az a játékunk képe. A védekezésünkben is minimális mennyiségű hibával játszottunk, célunk ezt is így folytatni. Viszont voltak olyan mérkőzéseink, ahol csak egy-két gólt szereztünk, a helyzetkihasználásunkon javítanunk kellene. Természetesen a legfontosabb az, hogy – teljesen mindegy, hogy egy vagy nyolc ponttal – az első helyet meg tudjuk tartani a bajnokság végéig.
