Többször járt az NB I-ben az Újpest női labdarúgócsapatával, de ismét szeretne feljutni, s az első osztályban maradni a mieinkkel Véglás Viktória, aki 2013 óta erősiti csapatunkat. Belső védőnk mesélt pályafutása kezdetéről, edzőként szerzett tapasztalatairól, a pályán és az öltözőben betöltött szerepéről és céljairól is. Interjú.
– Az MLSZ adatbankja alapján rendkívül fiatalon elkezdtél focizni. Miért ezt a sportágat választottad?
– Mióta az eszemet tudom fiú unokatestvéreimmel nagyon jó kapcsolatban voltam, mindenhova együtt mentünk és ők már fociztak Maglódon, így többször elvittek magukkal a pályára focizni, ahol beleszerettem ebbe a sportágba és már akkor éreztem, hogy ez nekem nem egy pár hónapos kaland lesz.
– Te vagy a csapat legrégebbi tagja, hiszen 2013-ban, 16 évesen igazoltál Újpestre és rendkívül fiatalon bemutatkoztál az első osztályban. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra? Egyáltalán tisztában voltál vele, hogy ilyen hamar a felnőttek között találod magad?
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a felnőttek között kell bizonyítanom, de rengeteg munkám volt benne és rengeteget köszönhetek a családomnak, akik mindig bíztattak és mellettem voltak. Köszönhetem ezt továbbá edzőimnek, közülük kiemelve az utánpótlásban Kiss Kálmánt, hisz ő „nevelt fel”, valamint a felnőtt csapatnál Oroszi Sándort, akitől a lehetőséget kaptam, hogy az első osztályban megmutathassam magam. Rengeteget dolgoztam ezekért. Volt egy mérkőzésem, amit sosem felejtek el. Életem első Magyar Kupa-meccsén, 16 évesen mesterhármast szereztem tíz perc alatt és mindemellett még jól is játszottam. Azt hiszem, talán itt kezdtem el hinni abban, hogy elérhetem a céljaimat.
– 16 évesen akár teljesen másfelé is vezethetett volna az életed. Céltudatosan készültél rá, hogy a labdarúgással akarsz foglalkozni? Ezt már csak azért is kérdezem, mert nemcsak játékos vagy, hanem Veresegyházon edzősködsz is.
– Igen, mindig is a labdarúgással szeretem volna a legtöbb időmet tölteni és persze imádom a gyerekekkel való munkát, ha nem a labdarúgás, akkor mindenképp olyan szakmát választottam volna, ahol gyerekekkel foglalkozhatok, de az, hogy ez a kettő egyben is működik edzősködésem által, ez az álom számomra.
– Veresegyházon milyen korosztállyal foglalkozol? Az edzősködéssel megszerzett tudást játékosként mennyire tudod kamatoztatni?
– Veresegyházon U13-as fiú korosztállyal foglalkozom. Úgy gondolom, segít nekem is, hogy tanulhattam is az edzői munkáról, így utólag is jobban megértem korosztályos edzőimet is, hogy olykor miért büntettek például futással minket, valóban nagyon zavaró dolog ez. Mióta edző vagyok, azóta sokkal jobban figyelek a feladatokra, próbálom megérteni, mit, miért kell csinálni és amit a saját edzésemen tanulok azt is próbálom kamatoztatni a gyerekek edzésén.
– Alapvetően belső védő vagy leggyakrabban, de néha megesett, hogy védekező középpályásként, vagy a védelem szélén szerepeltél. Hogyan lettél védő és mik az erősségeid?
– Védő úgy lettem, hogy gyerekként eredetileg középpályásként játszottam a tengelyben, majd volt, mikor nem volt belső védőnk és valamiért rám esett a választás, hogy játszam ezen a poszton. Elég sok pozícióban játszottam, kapustól kezdve és valahogy bele is ragadtam ebbe a belső védő szerepbe. Szeretnék sokszor támadásban is jeleskedni és edzőim erre is szoktak nekem lehetőséget biztosítani, aminek nagyon örülök.
– Noha főként védekező szereped van, volt idény, amikor nyolc gólig jutottál, tavaly, a Szolnok elleni kupameccsen pedig mesterhármast szereztél. Neked mennyit számít a gólszerzés? Vagy védőként inkább az a legfontosabb, hogy ne kapjatok gólt?
– A gólszerzés szerintem minden játékosnak fontos. Én személy szerint nagyon szeretek gólt szerezni, mert ilyenkor rengeteg pozitív impulzust kap az ember a csapattársaitól, edzőitől, szurkolóktól és még sorolhatnám. Persze védőként elég fontos az is, hogy ne kapjunk gólt, de ugyanúgy fontosnak tartom a gólszerzést is, hisz ez ad önbizalmat leginkább egy játékosnak.
– A pályán és azon kívül is vezérnek számítasz. Hogy látod a csapaton belüli szerepedet?
– Az itt töltött éveim és az egyébként is konfliktuskerülő énem miatt lehetek központi szerepben a csapatban, hisz, ha konfliktus van két, vagy akár több játékos között, akkor szeretem azokat elsimítani, mert én sem érzem jól magam benne és a csapatnak sem tesz jót. A többiek gondolják úgy, hogy én vagyok a vezér minden értelemben, én azonban nem szoktam így érezni.
– Tavaly nüanszokon múlt a csapat NB I-be jutása, amely után nyáron komoly erősítés kezdődött. Hogyan élted meg ezt az időszakot? Mekkora szereped volt a csapat összecsiszolódásában?
– Szegről-végről majdnem mindegyik érkező játékost ismertem, hisz mindannyiuk ellen játszottam már életemben. Sokan azonos klubból érkeztek, így ők már nyilván régebb óta ismerték egymást, azonban kellett idő arra, hogy összecsiszolódjunk. Egyértelmű, hogy ebben én is szerettem volna segíteni, hisz az én érdekem is, többször találtunk ki együtt csapatépítő programot, melyek miatt szintén közelebb kerültünk egymáshoz.
– Az Újpesttel többször is jártál az NB I-ben, így van viszonyítási alapod. A mostani keret mennyire alkalmas az élvonalra?
– A mostani keret az egyik legalkalmasabb az élvonalra, nagyon sok erősítés érkezett Újpestre, talán ennyire még soha nem cserélődtünk le. Remélem, ha feljutunk is maradnak ezen játékosok és segítik tovább a csapat munkáját, mert nagy szükségünk van mindenkire.
– Kiváló őszt teljesítettetek, viszont tavasszal úgy nyertétek meg eddigi három bajnokitokat, hogy a helyzetkihasználáson bőven lehet javítani, annak ellenére, hogy most már három pontos előnnyel vezetitek a bajnokságot az Egerhez képest. Hogy látod a feljutási esélyeket?
– Ennek a csapatnak minden esélye megvan a feljutásra, de van egy dolog, amiben hiányérzetem van. Sokszor nagyon hevesen reagálunk egymásnak, sokszor nem jól kommunikálunk le bizonyos szituációkat. Ezen próbálunk mindig azonnal javítani, azonnal rendezni ezeket a konfliktusokat, mert nagyon nagy szükségünk lesz egymásra, de persze emellett a helyzetkihasználáson is rengeteget kell javítanunk, sokkal több csapatjátékra van elől szükségünk és több koncentrációra a kapu előtt a közvetlen gólszerzési lehetőségekben.
– Ha összejön a bajnoki cím, nyáron mennyire kell erősítenetek? Néhány érkező szinte biztosan várható, de talán nem annyi, mint tavaly. Készen álltok az NB I-re?
– Mindenképp kell erősítenünk a nyáron, akár minden posztra, soha nem baj, ha több opció van egy pozícióra. Nyilván mindig van hova fejlődni, de már elég közel állunk ahhoz, hogy készek legyünk rá.
– Egyre komolyabb szurkolótábor áll mögöttetek, akik idegenbe is rendszeresen elkísérnek titeket. Mennyit számít nektek az ő támogatásuk? Gondolom, jól esik, hogy aláírásokat, közös fotókat kérnek tőletek.
– Játékosként hatalmas élmény ilyen szurkolótábor előtt játszani, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk és remélem sokáig velünk maradnak, mert nagy szükségünk van rájuk. Rengeteg pozitív energiát tudnak adni a csapatnak. Ahogy a profi játékosok is mindig mondják, a szurkolótáborunk a 12. játékosunk.
– Neked játékosként, illetve edzőként milyen ambícióid vannak a jövőre nézve?
– Játékosként elsődleges cél azt gondolom mindannyiunknak, hogy az első osztályba felkerüljünk, illetve, hogy ott ne csak bent maradjunk, hanem minél jobb helyezést érjünk el. Edzőként pedig, hogy mindenképpen gyerekekkel foglalkozhassak minél kisebb korosztálynál, hisz úgy gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy a gyerekek sportoljanak és szeressék ezt a sportágat.
– Amikor nem a labdarúgással foglalkozol, mivel töltöd az idődet a szabadidő mértékétől függően? Ahogy látom, elég sok helyen jártál az elmúlt években.
– Igen, nagyon sok helyre sikerült eljutnom szerencsére és még rengeteg tervem van a jövőben, mert imádok utazni, engem ez tölt fel, hisz sok élménnyel és emlékkel gazdagodhatok és persze szeretem a szabadidőmet is aktívan tölteni. Természetesen elsősorban, ahogy van szabadidőm a családommal töltöm. Számomra nagyon sokat jelentenek, így ahogy van szabadidőm mindenképpen elsőként hazamegyek.
