Az elmúlt években többször játszott támadóként, és Újpestre is támadóként érkezett tavaly nyáron, ehhez képest a bajnoki cím kapujában álló női labdarúgócsapatunk védelmének oszlopa lett az idényben eddig a legtöbb időt pályán töltő Kókai Krisztina, aki bízik benne, hogy a csapat hiányérzet nélkül fejezi be az idényt, megnyeri hátralévő két mérkőzését és feljut az NB I-be. Interjú.
– Kőbányán kezdtél el focizni. Hogyan indult a pályafutásod és miért a labdarúgást választottad?
– Még általános iskolában kezdtem el focizni, mert nagyon sok fiú barátom volt, akik folyamatosan hívtak játszani néhány barátnőmmel együtt, illetve van két öcsém, akik szintén fociznak és édesapám is szereti a labdarúgást, a mai napig eljár focizni. Összességében ezek miatt lettem én is labdarúgó.
– Egészen fiatalon, már 16 évesen bemutatkoztál a felnőttek között a másodosztályban, még az Airnergy színeiben. Minek köszönhető ez? Nagy tehetségnek számítottál?
– Egyáltalán nem tartottam magam nagy tehetségnek, viszont nagyon alázatos voltam és mindig a csapat céljait részesítettem előnyben. Azok mindig fontosabbak voltak az egyéni érdekeimnél és szerintem ez volt az, ami évről évre előrébb vitt. Tizenhét éves koromban vált igazán fontossá a labdarúgás, akkor kezdtem el futsalozni az élvonalban és játszottam nagypályán a másodosztályban. Ezek motiváltak, mert tudtam, hogy van még hova fejlődnöm és előrelépnem a pályafutásomban. Mivel Csepelen indult női csapat, ahová az Airnergyből szinte mindenki átigazolt, én is oda mentem. Évekig voltam csapatkapitány, ezért muszáj volt hamar felnőnöm, hogy példát tudjak mutatni a többi játékosnak, emiatt azt hiszem, elég gyorsan éretté kellett válnom a pályán és azon kívül is.
– Tavaly nyáron úgy döntöttél, hogy Újpestre igazolsz. Miért minket választottál?
– Oroszi Sándor az elmúlt három évben többször megkeresett, de mindig úgy voltam vele, hogy az aktuális csapatom is ugyanazért a célért, az NB I-be jutásért küzd, ezért korábban nem éltem a lehetőséggel, de aztán a tavalyi évem nem úgy alakult, ahogy én azt szerettem volna és ahogy a csapat eltervezte. Úgy éreztem, váltanom kell és ebben nem volt utolsó szempont, hogy Újpesten kiváló körülmények között és csapatban dolgozhatunk.
– Hogyan lettél belső védő? Kipróbáltad magad más posztokon is? Csepelen az előző két évben 23 gólt szereztél és mintha több szereped lett volna a támadásokban.
– Furcsa, de soha nem találtam a posztomat, nem tudtam, hol tudnám a legjobban segíteni a csapatot, így egyik évben belső védő voltam, aztán a másikban felraktak támadónak. Csepelen támadó voltam, viszont tavaly megint visszavittek a védelembe. Az az érdekes, hogy Újpestre is támadóként igazoltam, de az első pár meccs és edzés után rájöttem, hogy hátul jobban érzem magam és Sanyi is nyitott volt arra, hogy kipróbáljanak engem belső védőként. Szerencsére bejött, így posztot váltottam.
– Az élet igazolta, hogy jó döntésnek bizonyult, hogy hozzánk igazoltál és nemcsak azért, mert karnyújtásnyira vagyunk a feljutástól, hanem azért is, mert te vagy a csapat legtöbbet foglalkoztatott játékosa. Oroszi Sándor az idény 22 mérkőzésén mindössze kétszer, a Hatvan elleni 19–0-s győzelem során az 57. percben, illetve a Nyíregyháza elleni 12–0-s sikernél a 63. percben cserélt le, egyébként végig a pályán voltál. Mennyit jelent ez neked, pláne, hogy új szerepkörben tetted ezt meg?
– Nagyon sokat jelent. Bevallom őszintén, azt hittem, Csepelen fogom abbahagyni a labdarúgást, mert ott elég sok játéklehetőséget kaptam, de örülök neki, hogy jobb csapatban is meghatározó játékos tudok lenni.
– Mennyit számít védőként, hogy az idénybeli 22 meccseteken mindössze 12 gólt kaptatok, ezek felét a későbbi Magyar Kupa-ezüstérmes MTK elleni Magyar Kupa-negyeddöntőn? Ez stabil védekezést mutat.
– Szerencsém van, mert a védőtársaimmal nagyon jól megértjük egymást, tudjuk, mi a feladatunk, bízunk egymásban és abban, hogy a támadóink megnyerik a mérkőzéseket, így pedig nekünk csak arra kell törekednünk, hogy ne kapjunk gólt.
– Ebben az idényben három gólnál jársz, közte a nyíregyházi győztes találattal. Voltál támadó, tehát másképp is átélted már, de védőként mennyire fontos számodra a gólszerzés?
– Bevallom, néha hiányzik, hogy gólokat szerezzek, de tudom, hogy nekem itt nem ez az elsődleges feladatom, az a lényeg számomra, hogy nullán tartsuk az ellenfelet, ezért nem sajnálom, hogy nem rúgok sok gólt.
– Még két mérkőzés van hátra az idényből és karnyújtásnyira a bajnoki cím. Mennyire vagy motivált a hátralévő két meccsre és a következő, – reméljük, hogy – már élvonalbeli idényre? Te először játszhatsz a nagypályás első osztályban.
– Igen, még nem játszottam az élvonalban, ezért nagyon motivált vagyok, mert beérik az a munka, amiért az elmúlt években dolgoztam. Tudom, hogy már egy pont is elég a bajnoki címhez, de szerintem az lenne a szép lezárása ennek a szezonnak, ha minden meccsünket megnyernénk. Úgy gondolom, ez sikerülni fog, szóval bízom benne, hogy úgy tudjuk befejezni az idényt, hogy nem lesz hiányérzetünk.
– Összességében minek köszönhető szerinted, hogy így sikerült ez a szezon? 12 kapott gól nélküli meccs mellett 125 gólt szereztetek.
– Szerintem ezek a számok mutatják, miért tartunk ott, ahol. Amikor Sanyi tavaly hívott és felsorolta, hogy milyen játékosokkal erősödik a csapat, akkor tudtam, hogy ebből nagyon jó társaság lehet. Úgy álltam bele a munkába, hogy nem vehetem félvállról, mindent bele kell adnom. Mindenki profi mentalitással rendelkezik, mindenkinek az a célja, hogy feljussunk az NB I-be. Nagyon jól, és nagyon keményen dolgoztunk az egész idényben, szóval megérdemeljük, hogy learassuk a munkánk gyümölcsét.
– 24 évesen még te is sokat tudsz fejlődni. Mennyit tudsz tanulni az olyan rutinos játékosainktól, mint például Szőcs Réka és Nagy Lilla, akik komoly élvonalbeli, nemzetközi tapasztalattal is bírnak?
– Ők nagyon sokat segítettek. Épp pár napja említettem, hogy én védőként annak örülök a legjobban, hogy Szöcsivel (Szőcs Réka – a szerk.) együtt dolgozhatom, mert sok kapus előtt játszottam már, de ha ő van mögöttem, sokkal nyugodtabb vagyok és sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Sokat segítenek a csapatnak, szerintem a fiatalok is felnéznek rájuk, mert motiválnak minket. Néha mondogatják, hogy az élvonalban mi várható, úgyhogy örülök neki, hogy ilyen rutinos játékosok is itt vannak velünk.
– Többször játszottatok tét- és felkészülési mérkőzéseket is élvonalbeli csapatok ellen és finoman fogalmazva sem vallottatok szégyent, hiszen a Magyar Kupában és télen is legyőztétek az élvonalban most hatodik helyen álló St. Mihályt, a DVTK elleni téli edzőmeccsen pedig jóval közelebb álltatok a győzelemhez, s csak az későbbi Magyar Kupa-ezüstérmes MTK elleni mérkőzés nem sikerült igazán. Ez mit mutat a következő idényre nézve?
– Ezekre a meccsekre mindig kicsit jobban felpörög a csapat, mert tudjuk, hogy itt megmutathatjuk magunkat és nem volt veszítenivalónk egyik mérkőzésen sem. Azt hiszem, még ha nem is játszott mindenki az NB I-ben, a csapat már most profi mentalitást képvisel, de természetesen mentálisan és fizikálisan sokkal jobban fel kell készülnünk az első osztályra, hiszen az NB I-ben nagyobb az iram. Ha sikerül felpörgetni magunkat, akkor szerintem nem lesz probléma a bennmaradás kivívása. Minden bizonnyal nyáron érkezik még néhány erősítés, mert valamivel több játékosra van szükségünk és akkor az sem elképzelhetetlen, hogy a középmezőnyben végezzünk.
– Egyre többen szurkolnak a csapatnak. Mekkora erőt ad a szurkolók jelenléte nektek?
– Azt hiszem mindenki nevében mondhatom, de nekem személy szerint is rengeteget jelent, hogy egyre többen vannak a mérkőzéseinken és meccsről meccsre egyre többen szurkolnak nekünk. Reméljük, ez a tendencia következő időszakban is megmarad.
– Neked mik a hosszú távú céljaid? Mekkora mérföldkő például az NB I-es bemutatkozás a pályafutásodban?
– Nagyon sokat jelent. Azért tisztában vagyok a lehetőségeimmel és a képességeimmel, és most mindenekelőtt az NB I-ben szeretnék stabil kezdőként játszani és minél jobb teljesítménnyel segíteni a csapatot.
– Amikor nem a labdarúgással foglalkozol, mit csinálsz?
– Annyira sok szabadidőm nincs, mert dolgozom mellette, és munka után megyek edzésre, de ha akad néhány napom, akkor azt szeretem a barátaimmal tölteni, különböző programokat szervezni.
