Tavaly vonult vissza, az Újpest felnőtt női csapatában tizenhárom szezont végigjátszó középpályásunk, aki ebben az idényben bajnoki címhez juttatta U16-os lány csapatunkat. Kiss Fanni egy kétezer-ötszáz fős kis faluból, Szakolyból indult el, s mára Újpest lett a második otthona. Egykori játékosunk felelevenítette karrierje legszebb pillanatát, de beszélt jelenlegi csapatáról, és jövőbeli terveiről is. Interjú.
– Tizennégy évesen mutatkoztál be a felnőttek között Nyíregyházán, tizenötévesen pedig már az NB I-ben játszottál, hogy jött az életedbe a labdarúgás, mit szerettél meg benne, kik voltak azok a személyek, akik végig melletted álltak pályafutásod alatt?
– A foci hamar része lett az életemnek, eleinte hobbiként, aztán egyre komolyabban. Jól éreztem magam a pályán, és ahogy jöttek a lehetőségek, egyre jobban elköteleződtem mellette. Nagy lépés volt vidéki lányként, tizennégy évesen a felnőttek között pályára lépni, majd tizenöt évesen az NB I-ben bemutatkozni. Nagyon fiatal voltam, tele izgalommal, és persze bizonytalansággal, viszont abban a pillanatban egy dolog számított, hogy a pályán lehessek, hiszen ott éreztem igazán, hogy a saját utamon járok. A fejlődés nem volt mindig könnyű, rengeteget tanultam magamról, voltak időszakok, amikor elfáradtam, vagy megkérdőjeleztem a tudásom, de mindig voltak mellettem, akik támogattak. A családom és az edzőim mindig bíztak bennem, és a csapattársaim is sokat segítettek, emberileg, és szakmailag egyaránt. Köszönöm a felnőtt női csapat vezetőedzőjének, Oroszi Sándornak, hogy itt lehetek edző, és hálás vagyok mindazoknak, akik hittek bennem, és lehetőséget adtak arra, hogy eljussak idáig. Nélkülük ez az egész nem sikerült volna.
– A kétezer-ötszáz fős Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Szakolyról indultál és már tizenöt éve vagy az Újpest kötelékében. Hogyan jutottál el idáig, mit jelent számodra ez a klub?
– Szakoly kis falu, de nagy álmokat adott. Az újpesti lehetőség eleinte távolinak tűnt, de amikor jött, nem volt kérdés, hogy élnem kell vele. A klub és a közeg, ami itt fogadott, teljesen magával ragadott. Újpest számomra nem csak munkahely, hanem második otthon. Itt nőttem fel játékosként, most pedig edzőként építem itt magam. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ennyi éve ehhez a közösséghez tartozhatok, amikor azt mondom, hogy újpesti vagyok, azt tényleg a szívem legmélyéről mondom.
– Középpályásként olyan játékost láthattak benned a szurkolók, aki számára nincsen elvesztett labda, folyton harcoltál, és mindent megtettél a csapatért, Újpestért, ráadásul a csapatkapitány is te voltál. Miért döntöttél a visszavonulás mellett? Hogyan tekintesz vissza a pályafutásodra, van valami, amit szerettél volna, de nem értél el?
– Nehéz döntés volt abbahagyni, hiszen nem egy konkrét pillanat alatt történt, hanem egy hosszabb folyamat eredménye volt, testileg, és mentálisan is új kihívásra volt szükségem. A pályafutásomra büszkén tekintek vissza, nem volt mindig könnyű, de minden pillanatából tanultam. Vannak dolgok, amik nem valósultak meg, de nem maradt bennem hiányérzet, hiszen amit tudtam, beletettem.
– Edzőként is sikereket érsz el, hiszen az U16-os lány csapatunkat bajnoki címre vezetted idén. Milyen érzés ebben a pozícióban is helyt állni, milyen segítségeket kaptál a szezon alatt, és te mennyit fejlődtél a lányok mellett ebben az időszakban?
– Ez a szezon szívügy lett számomra, hiszen miután befejeztem a játékos-pályafutásomat, az U16-os lányok mellett újra megtaláltam azt, amit annyira szeretek a labdarúgásban. Ők különlegesek számomra, mindannyian, nemcsak játékosként, hanem emberként is rengeteget adtak nekem. Láttam, ahogy napról napra fejlődnek, küzdenek, támogatják egymást, és közben engem is formáltak. Elképesztő kötelék alakult ki közöttünk. Hálás vagyok a klubnak, a kollégáknak és a szülőknek, amiért végig támogatták ezt az utat. Ez a bajnoki cím nemcsak egy trófea, ez olyan emlék, érzés, és közös történet, ami örökre a szívemben marad.
– Az utolsó forduló előtt százszázalékos a mérlegetek, hiszen egyszer sem kaptatok ki ebben a kiírásban, hogyan jellemeznéd ezt az idényt? Minek köszönhető ez a kimagasló teljesítmény?
– Ez az idény álom volt, az egység, a szeretet, és a közös cél voltak, amik előrevitték a csapatot. A lányok minden nap bizonyították, hogy képesek átlépni a saját határaikat, az összes edzésen, meccsen ott volt bennük az alázat, és az egymás iránti felelősség tudat. Emellett szakmailag is fel volt építve a szezon, hiszen tudtuk mit szeretnénk elérni, és lépésről lépésre meg is tettük érte a szükséges munkát.
– Utánpótlásedzőként miket tartasz létfontosságúnak a gyerekek fejlődésével kapcsolatban?
– A legfontosabb, hogy élvezzék, amit csinálnak, ha nincs öröm, nincs fejlődés. Persze a szakmai alap, és a struktúra is létfontosságú, de mindig arra törekszem, hogy megmaradjon a játék szeretete, mert abból épül minden.
– Több játékosod is magasabb korosztályban, s akár már a felnőtt csapatban is helyet kapott idén, mint például Soós Réka, vagy Enyedy Réka. Mennyire tartod ezt saját sikerednek, és mennyire tűztétek ki célotoknak idén, hogy minél többen kipróbálhassák magukat ezekben a csapatokban?
– Ez az ő sikerük, mi pedig büszkék vagyunk rájuk, mert tudjuk, mennyi munka van mögöttük. Az volt a célunk, hogy mindenki elérje a saját maximumát, ha ez azt jelentette, hogy pár játékos előrébb lépett, az csak megerősített minket abban, hogy jó úton járunk. Fontos, hogy lássák, van út felfelé, és megéri beletenni az energiát.
– Mekkora motivációt ad a lányoknak, hogy a felnőtt csapat feljutott az NB I-be, ráadásul kiemelt képzési központnak is nyilvánítják a következő szezontól a női labdarúgó szakosztályunkat?
– Mindkettő hatalmas lökést ad a játékosaimnak. A feljutás és a kiemelt státusz nemcsak elismerés, hanem lehetőség is. A lányok látják, hogy az álmaik nem más klubnál, hanem Újpesten elérhetőek. Számukra a feljutás hatalmas lendületet ad, hiszen látják, hogy kemény munkával akár a felnőtt csapatig is eljuthatnak. Mindez nem jöhetett volna létre a szekcióvezetőnk, Balogh Bence elhivatott, és következetes munkája nélkül, aki rengeteget tett azért, hogy ez a közeg ilyen támogató és fejlődésközpontú legyen. Büszkék vagyunk rá, hogy ennek az építkezésnek mi is részesei lehetünk.
– Hogy alakul nálatok egy átlagos hét, milyen elemeket kell ebben a korosztályban fejleszteni, hogyan haladtatok ezekkel a szezon során?
– A mindennapokban egy hét négy edzést, és a hétvégi mérkőzést tartalmazza. A hangsúly a technikai képzésen, döntéshozatali helyzeteken, és csapatjáték fejlesztésén van. Fokozatosan építettük fel a játékunkat, mindig az adott fejlődési szinthez igazítva, de nemcsak játékosokat, hanem embereket is nevelünk, célunk, hogy a lányok ne csak jól focizzanak, hanem Újpest-érzelmű labdarúgókká váljanak, akik tudják, mit jelent ezt a címert viselni. Egész szezonban erre tudatosan figyeltünk, és örömmel látjuk, hogy ez a kötődés egyre erősebben alakul bennük.
– Az utolsó forduló után jön a nyári szünet, mikor kezditek a felkészülést a következő szezonra, miket kell jövő ilyenkorra elsajátítaniuk majd a lányoknak?
– A nyári pihenő után július közepén kezdjük a felkészülést. Jövőre jobban figyelünk a tempóra, a gyors döntéshozatalra, és a taktikai érettségre. A cél az, hogy egyre komplexebb játékosokat neveljünk. Szeretném, ha még tudatosabbak lennének a pályán, és bátrabban vállalnák fel az egyéni megoldásokat.
– Ha csak egy dolgot mondhatnál, mi lenne a számodra legszebb, legkedvesebb emlék, amit Újpesten szereztél?
– Rengeteg szép emlékem van, de a legszebb az, amikor bajnoki mérkőzésen, a Szusza Ferenc Stadionban csapatkapitányként léptem pályára, az a pillanat örökre belém égett, a szurkolók, a mez, a felelősség, minden együtt volt.
– Hogyan tudod fejleszteni magadat edzőként? Milyen képzéseken szoktál részt venni, miket tanulsz ezekből?
– Folyamatosan képzem magam, részt veszek tanfolyamokon, továbbképzéseken, de rengeteget tanulok a kollégáktól is. Az önreflexió is fontos, igyekszem mindig visszanézni, mit csináltam jól, és min kell javítanom, mert minden tapasztalat épít.
– Mik a hosszú távú terveid edzőként? Elképzelhetőnek tartod, hogy egy nap a felnőtt női csapat vezetőedzője legyél?
– Nem holnap, nem holnapután, de hiszek benne, ha továbbra is szívből dolgozom, és alázattal tanulok, akkor egyszer ott is helyem lehet. Viszont, addig minden nap arra koncentrálok, hogy a mostani korosztállyal a lehető legjobban dolgozzunk.
– Huszonkilenc évesen esetleg elgondolkodtál azon, hogy játékosként visszatérj a pályára?
– Megfordult a fejemben, nehéz elengedni azt, amit annyira szeretsz. Viszont most edzőként adhatok hozzá a labdarúgáshoz. Ez a szerep is rengeteg örömöt ad. Az edzői munka teljesen leköt, ebben megtaláltam a helyem. Az ember soha ne mondja, hogy soha, de jól érzem magam a jelenlegi szerepemben.
– Mennyi szabadidőd van a labdarúgás mellett, ilyenkor mivel szoktál kikapcsolódni?
– Nem túl sok, de ami van, azt próbálom minél tartalmasabban eltölteni. Mindig feltölt a családdal, és a kutyámmal töltött idő, viszont a foci a szenvedélyem, így gyakran a pihenés is valahogy ehhez kötődik.
