Hétszeres magyar bajnokként, 113-szoros magyar válogatottként tért vissza Újpestre NB II-es női csapatunk kapusa, Szőcs Réka, aki amellett, hogy elmesélte kapuba kerülésének kalandos történetét a csapat szerepléséről, céljairól és kapusedzői feladatairól is beszélt.
– Mikor kezdtél el focizni, mi fogott meg benne és hogyan lettél kapus?
– Körülbelül tizennégy éves koromban kezdtem el focizni Angyalföldön. Két évig voltam mezőnyjátékos, de volt egy U17-es torna, ahová nem tudtunk kapust nevezni és én voltam az egyedüli, aki nem félt a labdától és beállt a kapuba. Megnyertem a legjobb kapusnak járó díjat, ezáltal meg is tetszett nekem, de ott nem tudtam kapus lenni, ezért tizenhat éves koromban átigazoltam Újpestre és Koszta Jani bácsi egy év alatt válogatott kapust faragott belőlem.
– Ahogy említetted, 2006 és 2008 között már voltál az Újpest játékosa és innen hívtak meg először a nemzeti csapatba. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
– Tizenhat évesen lettem kapus, tizenhét évesen pedig az utánpótlás- és a felnőttválogatottba is bekerültem és Szlovénia ellen mutatkoztam be. Nagyon jó időszak volt, mert legendás játékosok közé kerültem a felnőttválogatottban és rengeteget lehetett tanulni tőlük, amíg elértem, hogy én legyek az elsőszámú kapus.
– Mondhatni, hogy őstehetség voltál? Elég ritka, hogy valaki bő egy évvel az után, hogy bekerült a kapuba, már a válogatottban szerepel.
– Nem gondolom, hogy őstehetség voltam, de az alkatom megvan hozzá és sokat edzettem azért, hogy oda kerüljek, ahol vagyok. A hosszú kirúgások akkor is és most is az erősségeim voltak és van egy kiállásom, ami miatt többen megijednek.
– 2009-ben igazoltál az MTK-hoz, amellyel hétszeres magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes vagy, de kipróbáltad magad külföldön is, hiszen légióskodtál Olaszországban és Svájcban is.
– Szép emlékeim vannak az MTK-nál töltött időszakomról, hiszen több mint tíz évet voltam ott, a hét bajnoki címemmel pedig bekerültem a klub örökös bajnokai közé is. Nagyon szerettem ott lenni, Turtóczki Sanyi bácsi volt az egyik kedvenc edzőm és nagyon sok sikert értünk el együtt, aztán sajnos szétszéledt az a csapat és én is innen mentem külföldre, de mindig oda tértem vissza, mert amolyan második otthon volt számomra.
– A magyar válogatottban 113-szor szerepeltél, ami több, mint amennyi bármelyik férfi labdarúgónak van jelenleg. Milyen érzés ez?
– Nagyon jó és remélem, hogy még lesz rá alkalmam, hogy gyarapítsam ezt a számot. Egyik célom az volt, hogy megelőzzem Király Gábort és csúcstartó legyek a férfi és női kapusok között a nemzeti csapatban, ez sikerült, de bízom benne, hogy még tudom növelni a válogatottságaim számát.
– Nyáron visszatértél Újpestre. Miért döntöttél így? Hogyan alakul a csapat?
– A csapat nagyon jó, mindenki jól érzi magát, jó a közösségünk. Mindenekelőtt az a célunk, hogy feljussunk az első osztályba. Azért döntöttem úgy, hogy visszatérek Újpestre, mert bár volt több megkeresésem is NB I-es csapatoktól, de van egy kisfiam, akivel nehezebb tervezni és nem szerettem volna vidékre költözni vele, hogy elkerüljön a saját környezetéből, Budaörsön viszont nem akartam maradni, itt pedig jött edzői lehetőség is és akkor már játékosként is ide akartam jönni.
– Milyen most itt lenni? Tudjuk, hogy a klubon belül is sok változás történt.
– Nagyobb figyelmet kap a női szakág is és remélem, hogy ennél is nagyobbat kap majd a jövőben, ha feljutunk az első osztályba. Szerintem most minden jó és mindenki jól érzi magát.
– Nyáron a játékoskeretben is történtek változások. Csapatkapitányként milyen szereped volt abban, hogy minél jobban összeszokjon a társaság?
– Én még viszonylag új vagyok itt, szóval már előttem is sokan össze voltak szokva, de nagyon sok régi csapattársam is játszik itt, tehát nem volt nehéz a beilleszkedés, mindent meg tudunk beszélni és nagyon egyben vagyunk.
– Ahogy mondtad, van egy kiállásod. Ennek köszönhető, hogy csapatkapitány lettél?
– Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e. Lehet, annak, hogy az egyik legtöbb tapasztalattal rendelkező játékos vagyok, vagy annak, hogy hátul a kapuból mindent látok és az az egyik feladatom, hogy végigbeszéljem a mérkőzéseket. Talán ennek köszönhető, de a tősgyökeres újpestinek számító Véglás Viktóriával ketten vagyunk csapatkapitányok és együtt megoldjuk a dolgunkat.
– Látjuk, hogy az NB II-es mezőnyben nagy a különbség a csapatok között. Milyennek látod az idénykezdetet? NB I-es csapattal is felveszitek a versenyt, hiszen a Magyar Kupában búcsúztattátok a Szegedet.
– Nagyon örülök neki, hogy a kupából ki tudtunk ejteni egy NB I-es klubot. Az NB II-ben nagyon változóak a mérkőzések, sok olyan meccs van, amikor nincs is dolgom, de múlt hétvégén az Eger ellen is látszott, hogy néha azért akad feladatom. Furcsa, hogy az NB II-ben nagyon sok csapat nem szeretne játszani, csak előrerúgdossák a labdákat, ez most is látszott, mert nagyon tördelték a játékot.
– Mi hiányzott az Eger ellen?
– Leginkább a helyzetkihasználásunkkal volt probléma, mert ha jobban odafigyelünk és jobban koncentrálunk az utolsó passzoknál, akkor négy egyre is megnyerhettük volna a mérkőzést, mert százszázalékos helyzeteket hibáztunk el és nem tudom, mi ennek az oka.
– Hol lehet kijavítani a mostani pontvesztést?
– Mindig a következő mérkőzést kell megnyerni és reménykedni kell benne, hogy a riválisaink is hibáznak és pontokat hullajtanak, de nekünk is többet kell gyakorolnunk a befejezéseket, hogy még jobban használjuk ki a helyzeteinket.
– Mennyire kötelező elvárás a feljutás?
– Mindenképp az a cél, mert nem szeretnénk itt maradni a másodosztályban, ott pedig – attól függően, hogy mennyire tudjuk megerősíteni a csapatot – jó lenne, ha nemcsak a bennmaradás lenne a cél, hanem hogy megnehezítsük néhány csapat dolgát és ott lehessünk akár a középmezőnyben.
– Nemcsak játékos vagy, hanem kapusedző is az utánpótlásban. Tudjuk, hogy a kapus mindig más, mint a mezőnyjátékosok, pláne a női labdarúgásban, ahol nehéz olyan képességű kapusokat találni, mint például te. Mitől jó egy kapus?
– Győrben már voltam kapusedző. Itt szerencsére nagyon tehetséges kapusaim vannak, akik egytől egyig szorgalmasak, Jó hangulatúak az edzések, így ők is szeretnek edzésre járni, fejlődni, új feladatokat kipróbálni, szóval jó a közös munka. Hogy mitől jó egy kapus? Leginkább attól, ha nem fél a labdától és nem fél vetődni. Legyen minél szorgalmasabb, törekedjen arra, hogy ha gólt kap, akkor a következő lövés ne legyen gól és fejben nagyon koncentrált legyen.