Ugyan a Simple Női Kupában a legjobb nyolc között búcsúzott, továbbra is jó úton halad célja elérése felé az Újpest FC női labdarúgócsapata, amely veretlenül vezeti a másodosztály Keleti csoportját. Nyáron igazolt középpályásunk, Kardosi Blanka mesélt pályafutása alakulásáról, beilleszkedéséről, az őszi szezonról, a téli felkészülésről és a tavaszi tervekről is. Interjú.
– A Nyírség NSC-ben indult a pályafutásod 2013-ban, 14 évesen. Miért és hogyan kezdtél el focizni, mi fogott meg benne?
– Falusi lány vagyok, Borsodból származom, ahol adott volt, hogy csak a labdarúgással foglalkozom. Amikor középiskolába léptem, Nyíregyházán folytattam, ahol az akkori testnevelőm segített nekem klubot keresni. Ott töltöttem négy évet és kezdtem el a nagypályás labdarúgást, majd miután Budapesten tanultam tovább, ide is igazoltam.
– Mi fogott meg a labdarúgásban?
– Édesapám és bátyám is fociztak, őket, illetve azt látva, ahogy a bátyám elérte a céljait, érmeket szerzett, én irigykedtem és tetszett a csapattal való együttműködés. Onnantól kezdve ez az irigység vitt rá arra, hogy én is a labdarúgást válasszam.
– Tavaly nyáron kerültél Újpestre Budaörsről. Hogyan sikerült a beilleszkedésed, mennyire volt befogadó a közeg?
– Budaörsről többen eljöttünk, Koch Fruzsina által kerültünk kapcsolatba az Újpesttel, és mint később megtudtam, Oroszi Sanyi már korábban is szeretett volna átigazolni, de akkor erről még nem volt tudomásom. Amikor viszont nyáron megtudta, hogy én is szeretnék jönni, gyorsan megállapodtunk.
– Mennyire segített az ideigazolásodban a vezetőség által felvázolt jövőkép?
– Egyértelműen megfogott. Szerettem volna olyan klubba jönni, ahol komoly tervek vannak és a feljutás a cél. Ez egyértelműen megvolt mind a csapatban, mind a vezetőségben. Úgy érzem, egyből sikeresen megtörtént a beilleszkedés, köszönhetően annak is, hogy korábbi csapattársaim is itt voltak és nem egyedül érkeztem, így könnyebb volt megszokni mindent egy ilyen befogadó közegben.
– A nyári felkészülés ilyen szempontból mennyire alapozta meg a kiváló őszi szezont?
– Szerencsére az ősz úgy sikerült, ahogy szerettük volna: veretlenek maradtunk, ami célunk volt. Emellett minél több gólt szeretnénk szerezni, hátha úgy adódik, hogy a bajnokság végén a gólkülönbség is számítani fog. Tavasszal is szeretnénk folytatni az ősszel mutatott teljesítményt.
– Ősszel csupán az Eger ellen hullajtottatok pontokat. Mi kell ahhoz, hogy azt a két pontot visszahozza a csapat?
– Meg kell őriznünk a higgadtságunkat a meccs hevében is és az kell, hogy a mi játékunkat játsszuk, mert úgy érzem, ősszel ez kicsit átfordult és amennyire a három pontot szerettük volna, ez annyira az ellenkezőjére fordult. Tavasszal idegenben játszunk az Egerrel, ahol maximális koncentrációra lesz szükségünk, a saját játékunkat kell játszanunk és akkor nem lehet gond.
– Nem volt rövid a téli felkészülésetek, hiszen már január 13-án elkezdtétek az alapozást. Hogyan sikerült ez az időszak? A csapatkohézió továbbjavítása szempontjából mennyire volt hasznos a néhány napos erdélyi edzőtábor?
– Az alapozás előtt egyénre szabott feladatokat kaptunk, így nem a nulláról kezdtük a felkészülést, amely fokozatosan lett egyre intenzívebb és az edzőtáborban már a csúcson volt. Szerintem maximálisan elértük, amit szerettünk volna a felkészülés alatt és ugyan nem nyertünk meg minden meccset, de mindegyikből kihoztuk a legtöbbet.
– A tavasz az MTK elleni kupanegyeddöntővel kezdődött. Egyrészt milyen élmény volt a kupa legjobb nyolc csapata között lenni, másrészt miért nem sikerült még jobban megnehezíteni a jobb erőkből álló MTK dolgát?
– Szerintem egy kicsit a hit hiányzott, fejben nem úgy álltunk a meccshez, ahogy kellett volna. A papírforma sem mellettünk volt, de nem is tudtunk rácáfolni erre. Úgy gondolom, hogy egy NB I-es topcsapat ellen is oda kell raknunk magunkat, nem szabad félnünk, megijednünk és azt kell játszanunk, amit tudunk.
– A bajnokság tavaszi szezonja elég szürreálisan indult, hiszen az FC Hatvan mindössze hét játékossal állt ki ellenetek és 22 perc után, kilencgólos vezetésünknél véget is ért a meccs. Ahogy mondtad, azért volt fontos, hogy minél több gólt lőjetek, mert a bajnokság végén akár a gólkülönbség is döntő lehet. Mi kell ahhoz, hogy a tavaszi szezon végén ti álljatok a feljutó helyen?
– Az utóbbi meccshez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni és nem is szeretnék… Ilyen még nem történt velem. A többi meccsre becsülettel felkészülünk és megpróbáljuk ugyanúgy hozni őket, ahogy eddig hétről hétre. Fejben és fizikálisan is ott kell lennünk, minél több gólt kell szereznünk és hozni kell az eredményeket.
– Saját teljesítményeddel mennyire vagy elégedett? Öt gólnál jársz és bár nem tudok pontos adatot, elég sok gólpasszod is volt.
– Őszintén megvallva, ilyen szempontból a saját teljesítményemmel nem vagyok megelégedve. Korábban voltam már gólkirálynő és sokkal több gólt szereztem az előző években. Azokhoz az idényekhez képest most mintha valami átok ülne rajtam, de próbálok ezen javítani és nem is ez az elsődleges célom, hanem az, hogy a csapatot minél jobban segítsem a játékommal.
– Ahogy jönnek a sikerek egyre több szurkoló áll a csapat mellé. Hatvanba is eljöttek támogatni titeket. Ez mennyit jelent nektek?
– Rengeteget ad hozzá. Szerintem egy csapatot és játékost mindig nagyon motivál, ha a szurkolók támogatják, ha kint van a lelátón egy hozzátartozója és ez is hozzájárul a sikeres teljesítményünkhöz.
– A labdarúgás mellett mivel töltöd mindennapjaidat?
– Testnevelő-tanárként dolgozom, azon kívül a focival foglalkozom. A kettő pedig teljesen kitölti a mindennapjaimat, hétvégéimet is, szóval kevés szabadidőm van, de amikor van, akkor szeretek kirándulni, kulturális eseményekre járni, barátokkal, családdal lenni.
– Milyen távlati céljaid vannak a labdarúgással?
– Ha feljutunk, szeretnék NB I-ben játszani, azon kívül, hogy utána mit hoz a jövő? Majd meglátjuk…
