Nem volt könnyű őszi szezonja U19-es korosztályunknak, ugyanis Véber Györgyék ötven játékossal kezdték a felkészülést, ám télen több tehetséges játékos is NB III-as csapatunknál juthat szóhoz, s tehet meg újabb lépcsőfokot a profi futballistává válás irányába. Interjú Véber Györggyel.
– Nem volt könnyű dolgod, hiszen nyáron teljesen új csapatot kellett építened, mivel többen kiöregedtek, illetve volt egy egyesülés is. Hogyan vágtatok neki a Kiemelt bajnokság küzdelmeinek?
– Nem volt számomra ismeretlen a helyzet, hiszen az utánpótlásban minden évben kicserélődik a keret, hacsak nem viszel végig egy korosztályt, ami ritka, pláne az én esetemben, mert a legfelső korosztálynál dolgozom. Ez egyfelől örömteli, mert valószínűsíthető, hogy feljebb tudnak lépni az utolsó éves ifisták, de nehézséget jelentett, hogy hirtelen óriási létszám jelent meg és gyakorlatilag mindenki ismeretlen volt: voltak, akik az Újpest FC-től jöttek felfelé és voltak az UTE-tól érkezők. Ötven játékossal kellett elkezdeni a felkészülést, egyfelől jó, hogy ennyien vagyunk, másfelől szakmailag nagy nehézséget okoz – leginkább a gyerekeknek, mert szét kellett bontanunk őket és óhatatlan, hogy valaki nem kap kellő figyelmet, ezért a keretszűkítésnél sok dologra kellett figyelnünk. Kialakult egy közel harminc mezőnyjátékosból álló keret és az érdemi munkát velük tudtuk elkezdeni két hét elteltével.
– Amikor megvolt a keret, milyen célokat tűztetek a játékosok elé?
– Én minden évkezdet előtt úgy fogalmazok, hogy ez az utolsó évük az ifiknél, azaz a felnőtt futballistává válás utolsó lépcsőfoka és itt dől el, merre tovább. Két bajnokságban indítottuk a keretetet, a Kiemeltben, ami a legmagasabb szintje a magyar utánpótlásnak és a Budapest Bajnokságban. Számszerűsítve nincs eredménykényszer, azaz, hogy végezz dobogón vagy legyél ott az első hatban, esetleg ne legyél utolsó, hanem az a cél, hogy fejlődjenek és minél több játékost adjunk az NB III-as csapatba és ott folytassa a profi futballistává válást. A nagy létszám miatt a Budapest bajnokságban is indítottunk csapatot, de nagyon figyeltünk rá, hogy ne mondjuk, hogy A- és B-keret, mert hét közben együtt dolgoztunk, csak a meccsek előtt volt differenciált munka. A BLSZ-ben szereplő csapat esetében egyértelmű volt, hogy minden meccset meg kell nyerni, mert annál jobb, mintha edzésen vennének csak részt és így játéklehetőséget is biztosítottunk, nagy gólkülönbségű győzelmeket arattunk és meccsben tartsuk azokat, akik a Kiemelt bajnokságban nem vagy kevesebb szerepet kaptak. A szezon végére vegyült is a két csapat kerete.
– Mit kell tennetek, hogy ezek a fiatal felnőttek profi labdarúgók legyenek?
– Ez már legkevésbé a szakmai stábon múlik. Hiszem, hogy a tudásunkkal, a múltunkkal mindent biztosítani tudunk nekik, a klub is mindent megtesz értük. Nekünk meg kell találni azokat, akikből profi labdarúgó lehet, vannak is néhányan és már látjuk is azt a szakmai vonalat, amely mentén sokkal jobban koncentrálni tudunk a kiscsoportos képzésekre, mint eddig tettük.
– Kell motiválni a srácokat? Láthatják, hogy vezet út az NB I-es csapathoz, még ha nem is könnyű végigmenni rajta.
– Az utolsó két hétben minden játékossal leült a szakmai stáb és egyéni értékelést adtunk nekik. Én mindenkinek elmondtam, hogy a legnagyobb motiváció az kell, hogy legyen, hogy az Újpest FC tulajdonosi köre nagyon törekszik rá, hogy minél több fiatalt neveljünk ki és építsünk be az első csapatba. Most ott van a lehetőség, itt a legutóbbi példa, Sarkadi Kristóf, aki két éve még nálunk volt, nemrég pedig profi szerződést kapott. A klub mindent biztosít a játékosoknak, szóval tényleg csak rajtuk múlik, meddig jutnak.
– Ha jól tudom, azért az őszi U19-es keretből többen is az NB III-as csapatnál kezdik a téli felkészülést. Ez egyrészt rájuk hogyan hat, másrészt az eddigi társakat motiválja?
– Ezt fel tudjuk használni motivátorként. Ezen a szinten már nem lehet az a motiváció, hogy fuss gyorsabban, vagy hajtsd végre százszázalékos koncentrációval a feladatodat. Az NB I-es csapatnál ott van például Geiger Bálint, a Nyíregyházára kölcsönadott Ognjen Radosevic, Mucsányi Márk vagy Sarkadi Kristóf, de ült már a kispadon kapusunk, Svékus Olivér is, tehát a lehetőség tényleg adva van. Ehhez az első lépcső az NB III-as csapatba való felkerülés. Az őszi keretből öt-hat játékos is fellépett oda, de maximálisan motiváltnak kell lenniük, hiszen ott már felnőtt futballban tudják megmutatni magukat és az már a felnőtt csapat előszobája és nem a szakmai stábon, hanem csak és kizárólag a játékoson múlik, meddig jut.
– Mit gondolsz a pályán nyújtott teljesítményről és ahhoz képest miben kell előrelépni tavasszal?
– Mindenben. Viszonylag jól kezdtük a szezont. A felkészülés alatt kifejezetten jó nemzetközi meccseket játszottunk, a játék ritmusa és minősége is rendben volt. Aztán egyszer csak történt valami, amit utánpótlás szinten még nem éltem meg – felnőtteknél igen –, hirtelen olyan morális visszaesés történt az öltözőben a harmadik, negyedik forduló környékén, ami előtt érthetetlenül álltunk, hogy történhet ilyen ifi csapatnál, ez pedig rányomta bélyegét az edzések minőségére és hangulatára is. A januári felkészülésnek már szeretnénk letisztult öltözővel nekivágni, mert mindenben lehet fejlődni – annak ellenére, hogy nyáron nagyon sok biztató dolog történt. Bizonyos dolgokat például nagyon gyorsan elsajátítottak, de az utolsó öt-hat meccs sem játékban, sem hozzáállásban nem volt megfelelő és ezt hűen tükrözte az eredményesség is.
– Hogyan alakul a téli időszak? Ahogy az U19-ből kiöregednek játékosok, úgy az U17-ből is kerülhetnek fel hozzád.
– Ez a váltás általában nyáron szokott végbemenni. A klub filozófiája, hogy a fiatalokat idősebbek között versenyeztessük, így például Palkó Áron, Gombkötő Gergő vagy éppen Katona Benedek – akinek testvérei NB I-ben játszanak – a mi keretünkkel készülnek. A mostani 2008-as, 2009-es születésűekből álló korosztály nagyon jó kis garnitúra, jól is szerepel, de elég faramuci a helyzet. Abból a csapatból nyolc-kilenc játékos velünk kezdi a téli felkészülést, de a mérkőzéseken többségében az U17-es csapatban játszanak, mert az U17-es csapat szereplésétől függ, hogy az U19 a következő idényben a Kiemelt bajnokságban szerepel-e. Ha az U17-et szétszednénk, nem biztos, hogy megnyerné a bajnokságot, de ha igen, akkor jövőre is a legfelső szintű bajnokságban lehet U19-es csapatunk. Összességében sokat kell sakkoznunk, hogy mit csináljunk, de egyelőre az a terv, hogy a hét első felében velünk készülnek, aztán csütörtöktől már saját korosztályuknál. A törekvés az, hogy az U17 nagyon erős legyen, nyerje meg a bajnokságot és biztosítsa a jövő évi Kiemelt bajnokságban való részvételt.