Egészen fiatalon elkezdett edzősködni a játékosként Újpesten nevelkedő Vörösmarty Márk, aki 21 éves kora ellenére már hosszú évek óta nálunk dolgozik. Az U8-as csapatunkat irányító szakember beszélt pályája kezdetéről, az Újpest-életérzés átadásáról és a labdarúgópalánták képzésébe is betekintést adott. Interjú.
– Rendkívül fiatalon elkezdtél edzősködni, huszonegy évesen már elég régóta benne vagy a szakmában. Hogyan lettél ilyen fiatalon edző?
– Újpesten nevelkedtem, itt fociztam utánpótláskorú játékosként. A focit Vácon kezdtem szervezett keretek között, aztán kerültem Újpestre, ahol az első edzőm Polyák Attila, a jelenlegi akadémiai vezető volt. Végigjártam a ranglétrát, de ezután volt egy sérülésem, amellyel nem tudtam folytatni a labdarúgást és amikor Attila visszatért Miamiból, megkeresett, lenne-e kedvem betekintést nyerni az edzők világába. Természetesen igent mondtam. Ez 2020 nyarán történt, azután elkezdtem bejárni edzésekre, igyekeztem minél több foglalkozáson ott lenni és több rutinos edző mellett megfordultam többféle pályaméretnél és korosztálynál, az egészen kicsiktől az U15-ösökig. Igyekeztem minél többet tanulni és a középiskola elvégzése után edzői képesítést szereztem, jelenleg már UEFA B-licences hallgató vagyok és ezzel hamarosan végzek is.
– Ha jól számolom, akkor már 16-17 évesen belekóstoltál az edzői szakmába?
– Igen. Még középiskolába jártam, amikor gyakornok lettem és ahogy volt időm, mentem minél többet. Mivel az edzői licenc érettségihez kötött, annak teljesítése után szerencsém volt, mert indult Grassroots alaptanfolyam, ami után egy évvel – az igazolt szakmai tapasztalat megszerzése után, amikor már Újpesten saját csapatom volt – felvettek az UEFA C-licences képzésre, majd a B-licencre is.
– Jelenleg az U8-as korosztály vezetőedzője vagy. Milyen feladataid vannak ennél a csapatnál? Itt mennyire a játék megszerettetéséről szólnak az edzések, mennyire az alapok lefektetéséről?
– Imádom csinálni. Szerintem ez a legfontosabb, mert nagyon szeretek ezekkel a gyerekekkel dolgozni. Minden nap új kihívások várnak, hiszen minden gyerek más és más. A mi munkánk még valamennyire szól a játék megszerettetéséről, de most már elkezdtünk foglalkozni a futballspecifikus játékokkal és rengeteg szerepet kapnak a testnevelési játékok is az edzéseken. Emellett azt gondolom, hogy az edzői szakma legszebb része – azon kívül, hogy meg akarjuk tanítani őket a labdarúgásra –, hogy teljes értékű embereket neveljünk belőlük és ne csak azzal foglalkozzunk, hogy épp milyen technikai elemet tanítunk meg nekik, hanem azzal is, hogy legyenek elhivatottak, tartozzanak valahova és az újpesti identitást kialakítsuk bennük – és a mi játékosaink igazi újpesti, lila vérű gyerekek.
– Talán a még kisebb korosztályokra jellemző, de nektek mennyire kell toborzással foglalkoznotok? Itt még lehetnek olyanok, akik ebben a korban kezdik el a labdarúgást?
– Korábban dolgoztam óvodákban, amikor elkezdtem edzősködni, így van rálátásom erre a részre is. A mi utánpótlásunk az iskolai, óvodai kiválasztórendszerre épül, ahonnan behozunk a gyerekeket. Itt már átesnek egy szűrőn, az edzők pedig ajánlanak gyerekeket, akiket a szüleikkel együtt hívunk meg. Vannak még a bozsikos toborzónapjaink is, melyeket az összes partnerintézményünknek meghirdetünk és ezeken az eseményeken is meg tudjuk nézni, kik azok a gyerekek, akikben van potenciál és hosszú távon foglalkozni szeretnénk velük. Jelenleg az U8-as csapatomnál ritka, hogy olyan játékos érkezik, aki nem sportolt, focizott korábban, de olyan egyre gyakoribb, hogy más egyesületekből szeretnének hozzánk igazolni, mert a vonzó közeg mellett kiváltság újpestinek lenni. Én gyerekkorom óta tudom, hogy teljesen más életérzés Újpest-szurkolónak lenni, hiszen a szüleim is Újpest-szurkolók, ahogy az összes barátom is az. Ezt a gyerekeknek is próbálom átadni és a focin kívül a szurkolói dalokat is megtanítom nekik, mert fontosnak tartom, hogy aki idekerül hozzánk, az teljes mértékben újpestinek érezze magát.
– Mennyit jelent a gyerekeknek például az, amikor az NB I-es labdarúgók meglátogatják őket?
– Épp most volt a tévében a Gyerekjáték című sportműsor, melyben sportágakat népszerűsítenek. Ennek keretében látogatta meg csapatunkat Fiola Attila, aki óriási élményt okozott a gyerekeknek, nagyon pozitív, nagyon nyitott volt. Én is most találkoztam vele először és az első perctől kezdve végig nagyon gyerekcentrikus volt, beállt hozzájuk játszani, kérdezgetett a feladatokról, amiket vezetett is. A gyerekeknek ez nemcsak egy élmény, hiszen egy igazi példaképpel találkozhattak és arra a szintre vágynak, amelyen ő focizik. Most is ha megkérdeznénk a játékosainkat, hogy hol szeretnének játszani, a legtöbben azt mondanák, hogy a Szuszában.
– Hogyan néz ki most az U8-as korosztály? Hány játékosotok van, illetve mennyire van átjárás a csapatok között?
– Most éppen kissé változó, mert vannak folyamatosan újonnan csatlakozók, de átlagosan kb. harmincan vagyunk, akik folyamatosan járnak edzésre, őket szoktuk képességek szerint csapatokra osztani. Természetesen a gyerekek között vannak fizikai, pszichológiai, atletikus képességbeli eltérések, de mivel mindig egyidőben, egymás mellett vannak az edzéseink, a Lila csapatba folyamatosan forgatni tudjuk a játékosokat, akár egy edzésen belül is, tehát napról napra változhat, ki, hol edz.
– A csapatsportok fegyelmet, alázatot, összetartást plántálnak a gyerekekbe már ebben a korban is. Ezt mivel éritek el?
– Szerintem minden edző más eszközzel éri el ezt. Úgy gondolom, ebben nagy szerepe van az edzői kiállásnak. Az alázatot valamennyire otthonról is hozzák a gyerekek, de mivel mindenki minden nap jár edzésre, ez azt mutatja, hogy mindenki nagy elánnal űzi ezt a sportágat. Mi igyekszünk mindenben támogatni a gyerekeket, akiknek az a céljuk, hogy labdarúgók legyenek. Szerintem aki bekerül a rendszerünkbe és felveszi a heti ritmust, az mindenképp alázattal fogja ezt megtenni. A tisztességet és az emberi értékeket már most kezdjük el beléjük nevelni például azzal, hogy ha belépnek a sporttelep területére, akkor mindenkinek hangosan köszönnek. Amikor az edző beszél, nem labdáznak, hanem rá figyelnek. Ezek apró dolgoknak tűnnek, de ezekkel tudjuk beléjük nevelni ezeket az értékeket, emellett nem kell fegyelmezni őket, mert mindenki éhes a tanulásra.
– Hogyan néz ki egy heti menetrend ennél a csapatnál?
– Hétfőn, kedden és csütörtökön edzünk, szerdán a multisport-foglalkozás keretein belül úsznak a gyerekek, pénteken pedig két idősávban edzünk. Ez egyéni képzés, ahol a résztvevőket kisebb csoportokra osztjuk és kiscsoportos technikai foglalkozást tartunk, ahol még inkább a helyes technikai kivitelezés elsajátítására helyezzük a hangsúlyt, mert ebben a korosztályban ez a legfontosabb. A pénteki edzések végén pedig mindig van mérkőzés, mert a játékosságnak minden edzésen nagy szerepet kell kapnia, hiszen így tudjuk leghatékonyabban fejleszteni a gyerekeket.
– És akkor még ott van a hétvége, s bár klasszikus bajnoki rendszerben nem szerepeltek, azért a Kölyökliga és az MFS Téli Liga mellett hétről hétre jártok tornákra is.
– Igen, minden hétvégén van valamilyen programunk, minden játékosnak igyekszünk lehetőséget adni, hogy a saját képességi szintjéhez megfelelő ellenféllel mérje össze tudását, ezért is neveztünk a Kölyökligára és a Téli Ligára, de ott vannak még a Bozsik-fesztiválok és próbáljuk folyamatosan úgy alakítani a kereteket, hogy mindenki a tudásához mérten tudjon versenyezni, amellett, hogy igyekszünk nekik kihívást jelentő mérkőzéseket is biztosítani. A Lila csapatunk rendszeresen játszik külföldi csapatokkal is, illetve szerepel olyan tornákon, amiken akadémiai együttesek vesznek részt. Az eredményesség ebben a korosztályban még azt szokták mondani, hogy nem fontos, de hiába nem számolják hivatalosan az eredményt, a gyerekek és a szülők is tisztában vannak vele. Mi azzal tudunk visszajelzést adni nekik, ha eredményt érnek el, de a fő célunk minden mérkőzésre az, hogy a gyerekek fejlődjenek. Mindenkinek adunk egyéni feladatokat, s szeretnénk, ha ezekben az elemekben meccsről meccsre előrelépnének. Amellett sem mehetünk el, hogy a győztes mentalitást is fontosnak tartom, hogy beleneveljük a gyerekekbe és látom is a szemükben a győzni akarást, amikor felmennek a pályára.
– Ezeket az egyéni célokat mi alapján határozzátok meg?
– Ebben a korosztályban a helyes technikai kivitelezés elsajátítása a legfontosabb, de mi is adunk egyéni célokat szakmai szempontok alapján, ezek lehetnek fizikális, mentális, taktikai célok is. Én legfőképp mentális és technikai célokat szoktam adni, ami minden gyereknél eltérő lehet, a legtöbb játékosunknál például most a gyengébbik láb használatát fejlesztjük, de ezeket a célokat az alapján döntöm el, hogy ki, miben fejlődött vagy esetleg miben van lemaradása. Ezt szeretem elmondani a játékosoknak és a szülőknek is, mert visszajelzést adhatok nekik, miközben el is tudom várni a fejlődést. Igyekszem a pozitív dolgokkal tanítani, nem leszidni, hanem, amikor elvégezte a feladatot, nagyon megdicsérem. Hiszek abban – és így is tartom az összes edzésemet, illetve mérkőzésemet –, hogy rengeteg dicséretet kapjanak a gyerekek és így próbálok nekik önbizalmat adni, amitől a pályán is bátrak lesznek.
– Hogyan képzeled el a jövődet? Gondolok itt saját ambícióidra és a csapattal kapcsolatos céljaidra is.
– Hamarosan vizsgázom az UEFA B-licences képzésen. Még nagyon fiatal vagyok, igyekszem sorban elvégezni az edzői képzéseket, ha megvan a B, szeretnék az Elite Youth B-képzésre menni, mert szeretném a legmagasabb szintig képezni magam. Imádok a gyerekekkel foglalkozni,kül jelenleg még az utánpótlásban képzelem el magam, de azt sem tartom kizártnak, hogy a felnőtt futball felé induljak el. Addig még bőven van időm, mert fiatal vagyok, még sokat kell tapasztalnom. A foci egy folyamatosan változó dolog és az ember holtig tanul az új meglátásokkal, új ingerekkel. A futball olyan közeg, amelyben minden nap fejlődhet az ember, igyekszem magamat is fejleszteni, ezt tavaly egy külföldi akadémia meglátogatásával is megtettem, hiszen a West Ham Unitednél jártunk néhány edzőkollégámmal. Hálás vagyok, hogy Újpesten dolgozhatok, mert minden kollégámtól tudok tanulni és ezt a tudást igyekszem hasznosítani is.
