Az NB III-as csapatunkban játszó 19 éves labdarúgónkat, Mező Dezsőt kérdeztük arról, hogyan került ilyen fiatalon Portugáliába a Rio Avéhoz, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie ott, valamint mesélt az NB III-as csapat jelenlegi helyzetéről, azon belül pedig az ő fejlődési útjáról. Azonban azt is elárulta, mi a meccs előtti „rituáléja” és mivel foglalkozna, ha nem profi labdarúgó lenne.
– Honnan jött a foci és futsal iránti szenvedélyed, mi fogott meg bennük? Mennyit tudsz hasznosítani a nagypályán a futsal tudásodból és fordítva?
– Még az óvoda udvarán kezdtem el focizni, ott játszottam a többi társammal, és beleszerettem a labdarúgásba. Később szüleim Dunakeszin elvittek egy fociedzésre és ott dőlt el minden. Majd rá két-három évre itt Dunakeszin alakult egy futsalcsapat és úgy éreztem, hogy ez egy kiváló lehetőség lehet számomra, hiszen segíthet a fejlődésemben, valamint abban is, hogy a kispályán gyorsabb döntésekre legyek késztetve. Ezeknek köszönhetően elkezdtem mind a kettőt űzni egymás mellett mindaddig, amíg el nem költöztem.
– Még csak 19 éves vagy, de már megjártad Portugáliát. Hogyhogy adódott egy ilyen lehetőséged?
– Pár éve elmentem egy főleg külföldiekkel foglalkozó akadémia nyári edzőtáborába, ahol jelentős potenciált láttak bennem és fel is ajánlottak egy olyan lehetőséget, hogy hosszabb távra is hozzájuk kerüljek, valamint segítenek abban is, hogy onnan a teljesítményem alapján eljuthassak egy külföldi csapathoz. Ez pedig így is történt, hiszen behívott a Rio Ave egy próbajátékra, ahol megfeleltem számukra és ők átigazoltak.
– Emberileg mennyit tudtál kint fejlődni, gondolok itt például az önállóságra? Volt valaki, aki kint volt veled?
– Egyedül költöztem ki, és úgy gondolom, hogy sokat fejlődtem a kint töltött idő alatt.
Van az a mondás, hogy a mélyvízben a legnehezebb úszni, és én ezt teljes mértékben megtapasztaltam, hiszen én is be lettem dobva a mélyvízbe.
Amikor kimentem, közölték velem, hogy a csapatnál elvárás a portugál nyelvtudás. Eleinte még beszéltek velem angolul, de aztán ez folyamatosan csökkent, hogy rá legyek utalva arra, hogy megtanuljak portugálul. Alapvetően úgy gondolom, hogy jól éltem meg a változást, sokkal önállóbb lettem, rengeteget fejlődtem emberileg és céltudatosabb lettem.
– Milyen volt ilyen fiatalon otthagyni az otthonodat, mik ösztönöztek Téged, amíg távol voltál?
– Nagy változás volt, az biztos. Viszont ez volt az egyedüli módja annak, hogy a karrierem fejlődhessen. Minden nap a focinak éltem, azért, hogy fejlődjek technikailag, szakmailag. Mindazonáltal viszont természetesen nehéz volt itt hagyni mindent, a családot, a barátokat, de tudtam, hogy az előrelépésem érdekében ezt meg kell tennem, ezért mindig csak erre fókuszáltam.
– Milyen élményekkel és tapasztalatokkal távoztál onnan? Miért döntöttél a hazatérés mellett?
– Kint tartózkodásom során minden nap a labdarúgással és a fejlődésemmel foglalkoztam. Azonban úgy láttuk jónak, hogy itthon gördülékenyebben tudnék belépni a felnőtt labdarúgás világába, hiszen az átmenet az utánpótlásból a profi szintre kifejezetten nehéz. Itthon több felnőtt percem lehet és minél előbb meglépem ezt a küszöböt, annál könnyebb lesz a profi labdarúgáson belül is mozogni. Szerintem sok fiatal játékosnak ez a lépés a legnehezebb és ez az a mérföldkő, amit ha teljesítesz, könnyebben megtalálhatod az utadat és könnyebben tudsz szintet lépni.
– Mi volt pályafutásod során a leghasznosabb tanács, amit edzőtől kaptál?
– Több részre bontanám ezt a kérdést: emberi és mentális részre majd pedig szakmaira. Emberileg és mentálisan azt tanácsolták nekem, hogy aki napról napra maximumon készül, azt nem érheti meglepetés, éppen ezért próbálom ehhez tartani magam, hogy minden nap a lehető legtöbbet kihozzam magamból és legjobbamat nyújtsam. Így, ha bármilyen akadályba is ütközöm karrierem során, azt meg fogom tudni lépni. Szakmailag pedig amiben a legtöbbet tudtak segíteni az edzőim az főleg a helyzetfelismerés, a helyezkedés és a mozgásban való labdaátvétel volt, hogy minél előrébb tudjam vinni a támadást, és gólhoz segíthessem a csapatot.
– Miért Újpestre igazoltál? Hogyan éled meg az itteni szerepkörödet?
– Azért az Újpestre esett a választásom, mert a tulajdonosváltásnak köszönhetően és az észlelhető pozitív átalakulások miatt
hatalmas potenciált látok a klubban, ez pedig az én fejlődésemet is elősegítheti
, ami pedig később az első csapatba való felkerülésemben is szerepet játszhat. Továbbá nagyon szimpatikus volt az az edzői szemlélet, amit a próbajátékom során tapasztaltam, így szakmailag is azt gondolom, hogy
mind hazai, mind nemzetközi szinten az Újpest volt számomra a tökéletes választás.
–Mit gondolsz, a csapatnak miben kellene fejlődnie?
– Én úgy gondolom, hogy nagyon jó csapatunk van, sok tehetséges játékossal és nagy lehetőséggel előttünk. A játékunk is egyre érettebb és egyre jobban hasonlít a felnőtt labdarúgásra. Azt gondolom azonban, hogy leginkább a helyezkedésben és az üres területbe mozgásban kellene fejlődnünk, hogy több lehetősége lehessen a labdás embernek.
– Neked személy szerint mi kell ahhoz, hogy eljuthass a nagy csapatba?
– Amint korábban is említettem, a nagycsapatba való feljutás kulcsa a kitartó és a kemény munka. Minden nap fejlődnöm kell abban, amiben gyengébb vagyok és még jobbnak kell lennem azokban, amik az erősségeim továbbá minden edzésen és meccsen maximumot kell nyújtanom.
– Mik ezek az erősségeid a pályán? Miben kell fejlődnöd?
– Erősségem szerintem a technikai készségem, a játékintelligenciám, ezeknek köszönhetően pedig jól látok a pályán. Progresszió szempontjából pedig úgy gondolom, hogy a gyorsaságomon és a robbanékonyságomon kellene javítanom. Valamint mivel nekem meggyőződésem a folyamatos fejlődés minden téren, ezért azt gondolom, hogy mindenben, folyamatosan fejlesztenem kell magamat.
–Van valamilyen különleges „rituáléd” meccsek előtt?
– Nem mondanám rituálénak, de minden meccs előtt reggel elmegyek egy könnyed egyéni edzésre, ahol felkészülök mentálisan és szakmailag is a mérkőzésre.
– Ha nem labdarúgással foglalkoznál, mit csinálnál?
– Én úgy gondolom, hogy az informatikai iparágon belül dolgoznék, hiszen jelenleg is a labdarúgás mellett hobbiként ezzel foglalkozom. Főleg programokat és honlapokat fejlesztek, ha a szabadidőm engedi.
– Gondoltál már a pályafutásod utáni időszakra? Maradnál a labdarúgás vagy a futsal mellett, vagy teljesen más területen dolgoznál?
– Úgy gondolom, hogy maradnék a labdarúgás vagy a futsal mellett. Azt tervezem, hogy a karrierem után vagy edzőként vagy játékosügynökként dolgoznék, és így tudnám majd átadni a megszerzett tudásomat, tapasztalataimat, hogy ez által jobban tudjak majd segíteni a tehetséges játékosoknak, hogy ők is elérhessék a céljaikat.
