Tavasszal mutatkozott be az Újpest FC második csapatában a 18 éves középpályás, Kollarik Tamás, aki az új idényben már alapembere a harmadosztályú csapatunknak, s nemrég, az FK ITM Beograd elleni felkészülési mérkőzésen már az NB I-es csapatban is debütált. Interjú Kollarik Tamással.
– Mogyoródon és Vácon játszottál, mielőtt 2021-ben Újpestre igazoltál, ma már pedig az NB III-as csapat meghatározó játékosa vagy. Miért döntöttél úgy annak idején, hogy ide igazolsz?
– Mogyoródon volt egy All Star-meccsünk, ahol az Újpest megfigyelői is kint voltak, akik felhívták apukámat, hogy menjek próbajátékra. U17-es korosztályba jöttem ide, nagyon tetszett a közeg, a csapattársak, az edző és elég gyorsan, könnyen beilleszkedtem.
– Utólag látni, hogy jó döntésnek bizonyult, hiszen ebben az idényben teljes mértékben alapember vagy. Mivel érted ezt el?
– Amikor szóltak, hogy edzek az NB III-as csapattal, úgy érzem, nem nagyon ment, de beleszoktam a nagyobb intenzitásba és úgy gondolom, hogy sikerült teljes mértékben felvennem a felnőtt bajnokság ritmusát.
– Milyen játékosnak tartod magad? Mik az erősségeid, miben kell még fejlődnöd? Milyen szerepkör áll hozzád a legközelebb?
– A legnagyobb erényem a technika, lábbal elég jónak, ugyanakkor fizikálisan még gyengének érzem magam, de ezen szeretnék javítani és úgy vélem, hogy a tehetségem megvan hozzá, innentől kezdve a beletett munkámon múlik, hova jutok el. Higgadtnak tartom magam, a meccsek előtt nem szoktam izgulni, de azt gondolom, kevesebb érintéssel kellene játszanom, mert szeretek belebonyolódni néhány helyzetbe. A box-to-box középpályás szerepkör áll hozzám a legközelebb, ahol védekezni és támadni is kell én pedig sokat tudok futni.
– Az előző idény tavaszán lettél egyre meghatározóbb játékosa az NB III-as csapatnak, amely jól kezdte az új szezont. Mekkora lépés volt az utánpótlásból a felnőtt futball?
– Teljesen más, mint az utánpótlás, sokkal gyorsabb a játék, sokkal fizikálisabb, mint az utánpótlás, de úgy érzem, a felnőtt labdarúgás közelebb áll hozzám, mint amit az utánpótlásban játszanak a csapatok, és szerintem könnyen hozzászoktam ehhez.
– Mennyit számított, hogy ti lényegében már a tavaszt azzal töltöttétek, hogy az új idényre készüljetek?
– Sok fiatal jött fel az NB III-as csapatba idén, de úgy érzem, fiatal csapatunk ellenére egész jól megálljuk a helyünket a felnőttek között is. Jól kezdtük az idényt, viszont az elmúlt időszakban kicsit gyengébben szerepeltünk, de ez mindenképp javulni fog.
– A gyengébb periódusban sem arról volt szó, hogy az ellenfelek sok góllal nyertek, hanem jellemzően egy góllal kaptatok ki. Ez mutathatja a csapat erejét?
– Mutathatja, de ezeken a meccseken nem mi voltunk fölényben, ezen javítanunk kell, hogy mi domináljunk, mert fiatalabbak, frissebbek vagyunk, többet tudunk futni, mint az ellenfél, ugyanakkor technikailag és tapasztalat szempontjából nem vagyunk még olyanok, mint a többi csapat, de előnyünkre tudjuk fordítani, hogy fiatalok vagyunk.
– Nemrég, a szerb FK ITM Beograd elleni felkészülési mérkőzésen az NB I-es csapatban is pályára léptél. Milyen élmény volt? Mekkora motivációd ad neked, illetve a társaidnak, hogy az élvonalbeli csapatnál is figyelnek rátok?
– Ez nyilvánvalóan óriási motiváció nekünk. A csapattársaim nevében nem tudok nyilatkozni, de nekünk, akiket folyamatosan hívnak az NB I-es csapathoz nagy motivációt jelent és rengeteget segít az NB III-as szereplésünkben is, hogy ott is készülhetünk.
– Egy évvel ezelőtt, amikor még sokkal inkább az U19-es csapat játékosa voltál, gondoltad volna, hogy idén már az NB I-es csapat kapuján kopogtatsz? Mit kell tenned azért, hogy a jövőben még több lehetőséget kapj?
– Őszintén: gondoltam rá. Bíztam benne, hogy oda tudok kerülni, de nyilvánvalóan ez a kemény munkának és a sok edzésnek az eredménye. Teljesen más az NB I, mint az NB III, ezért annak a szintjéhez is hozzá kell szoknunk. Sokkal gyorsabb, intenzívebb a játék, kevesebb az érintés, erősebbek, gyorsabbak a labdarúgók, ezért sok idő kell még, hogy kerettagok tudjunk lenni.
